Az érme, amit még a koldusok sem szerettek! ( 1 stotinka, 1901 )

1901-ben Petko Karavelov kormánya 1 stotinka névértékű érmét bocsátott ki Bulgáriában, amit az emberek azonnal “каравелчета” ( karaveletsa ) neveztek el. Ennek a szláv kifejezésnek nincs egyértelmű magyar megfelelője, nem tudja lefordítani se a Google, se a ChatGPT, és megfelelően értelmezhető keresési találatok sincsenek rá. Ezért úgy döntöttem, én adok neki nevet, mégpedig azt, hogy “koldus érme”. Nézzük meg, hogy miért gondoltam, hogy ez a név megfelelő lehet. 

1 stotinka 1901 ( A kép forrása: usnumisworld, ebay.com  )

Az érme mindössze 1 gramm, és 15 mm átmérőjű, szóval nagyon kicsi. Réz, ón és cink ötvözetből készült és 20 millió darab került forgalomba. Előlap: A címer koronás kis változata a körön belül. Körülbelül БЪЛГАРИЯ СЪЕДИНЕНИЕТО ПРАВИ СИЛАТА ( Bulgária. Az egység erőt teremt. ) Hátlap: Megnevezés és dátum 1 СТОТИНКА 1901 ( 1 STOTINKA 1901 ) a koszorún belül. A megnevezés alatt a tervező neve ( A. Borrel, Alfred Borrel rövidítése ). A névtől balra egy kis bőségszaru – a párizsi pénzverde igazgatójának titkos jele. A névtől jobbra egy fáklya – Henri-Auguste Patey, a párizsi pénzverde 1896-1926-os fővésnökének titkos jele.

Az érme se fém értékben, se névértéken nem számított értékes darabnak, címletnek, szóval forgalomba kerülése körül, nem volt túl nagy a felhajtás. Azonban valamivel később, mégis történt vele kapcsolatban valami érdekes. Nem sokkal ahogy forgalomba került, szinte teljesen el is tűnt. Igen, jól olvastad, szó szerint eltűntek. Később derült csak ki, hogy miért. Mivel ez volt a legkisebb címlet, és értéktelennek is számított, az emberek akik adakoztak olykor koldusoknak, ezt az érmét kezdték ( érthető módon ) osztogatni. Ezért neveztem el “koldus érmének”. Erre válaszul, a szófiai koldusmaffia ( volt ilyen ) módszeresen elkezdte gyűjteni, és kivonni a forgalomból ezeket az érméket ( legalábbis így tudja a bultimes.eu ). Miért? Mert megpróbáltak “megszabadulni” tőle, hogy inkább nagyobb címletek maradjanak az elérhetőbbek. Ezzel akarták “rákényszeríteni” az adakozókat, hogy ne csak “alamizsnát” adjanak ( ennek tekintették az 1 stotinka-t ), hanem kénytelenek legyenek más, értékesebb érmékkel adakozni.

Érdekesség: Létezett Indiában a Travancore Királyságban ( indiai hindu dinasztiák ) egy érme ami a rúpia 1/448 részét érte, és 1928-1949 között adták ki. Csak így simán az volt a neve, hogy 1 cash ( készpénz ). Ez a réz érme az indiai pénznem történetében létező egyik legalacsonyabb névértékű és súlyú ( mindössze 0,5 gramm ) érmék egyike volt. Vannak akik úgy vélik ( mérete, és relatíve “értéktelensége” miatt ), hogy ezt az érmét is “szándékosan” koldusoknak verték. 

Ez a művelet olyannyira jól sikerült, hogy szinte teljesen “kivonták” ezeket az érméket a forgalomból. Ráadásul az ily módon összegyűjtött érmék megszerzése nem jelentett további üzleti lehetőséget a maffia számára, ezért mindvégig a legnagyobb haszon az maradt, ha eltűnik. Vannak akik úgy vélik, hogy egy nap előkerül majd egy nagyobb mennyiségű elrejtett 1901-es 1 stotinka. Egy biztos, napjainkra a levert darabszámhoz képest, valóban jóval kevesebb darab maradt elérhető, pedig ennek nem így kellene lennie. Régebben már írtam egy másik érméről, aminek szintén nem “szabadna” ritkának lennie, mégis az lett. Más okok miatt mint a fenti stotinka, de történelmi narratívája az ő értékét is növelte ( az ő esetében jelentésen ).

Kapcsolódó tartalom:

 

Egy nagyon ritka érme, aminek nem kellene annak lennie 🙂 ( Hongkong, 1 cent, 1941 )