Az ukrán parlament 261 szavazattal elfogadta azt a nyilatkozatot, amely hivatalosan is elismeri és elítéli a szovjet katonai közigazgatás által 1944 és 1946 között Kárpátalján elkövetett bűnöket. A döntés történelmi jelentőségű, hiszen az ukrán törvényhozás egyértelműen kimondta, hogy a korszakban a civil lakosság ellen végrehajtott tömeges megtorlások, deportálások és bírósági ítélet nélküli kivégzések a kommunista totalitárius rendszer bűncselekményeinek tekintendők.
A parlamenti nyilatkozat külön kitér a kárpátaljai magyar és német lakosságot sújtó kollektív megtorlásokra is. Ezek közé tartozott a málenkij robotként ismert tömeges elhurcolás, amelynek során magyar és német nemzetiségű civilek ezreit fosztották meg szabadságuktól, majd szovjet munkatáborokba deportálták őket. A szovjet hatóságok 1944 őszén, a magyar és német csapatok visszavonulását követően vették ellenőrzésük alá Kárpátalját, ezt követően pedig megkezdődött a térség civil lakosságának módszeres összegyűjtése. Az NKVD és a szovjet katonai elhárítás elsősorban a 18 és 50 év közötti férfiakat vette őrizetbe. Az érintetteket rendszerint azzal az ürüggyel szólították fel jelentkezésre, hogy néhány napos munkára, úgynevezett „mozgósításra” van szükség. A valóság azonban egészen más volt: a begyűjtött embereket fegyveres őrizet mellett gyűjtőtáborokba szállították, majd jelentős részüket bírósági ítélet nélkül a Szovjetunió különböző kényszermunkatáboraiba deportálták.
A Kárpáti Igazság ( Zakarpattia Ukraine ) 1944. november 27-i száma a Kárpát-Ukrajna és a Szovjetunió újraegyesítéséről ( Kárpátalja szovjet annektálása ) szóló kiáltvány elfogadásáról.
A málenkij robot elnevezés az orosz „malenykaja rabota”, vagyis „kis munka” kifejezésből ered. A szovjet hatóságok sok esetben mindössze néhány napos munkát ígértek az elhurcoltaknak, akik közül azonban sokan csak évek múlva térhettek haza, ha egyáltalán túlélték a fogságot. Kárpátalján 1944 novemberében háromnapos munkára hívták be a 18–50 év közötti férfiakat. A regisztráció során elvették személyes okmányaikat, majd fegyveres kísérettel a szolyvai gyűjtőtáborba szállították őket. A szolyvai táborban embertelen körülmények uralkodtak. Az éhezés, a rendkívüli hideg és a különböző járványok következtében sokan életüket vesztették. A túlélők jelentős részét később továbbhurcolták a Szovjetunió különböző táboraiba, ahol kényszermunkára fogták őket.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Luftwaffénak volt egy fő vallatója, Hanns Scharff, akinek a taktikája az volt, hogy a lehető legkedvesebb legyen. Scharff legjobb taktikája a foglyok információszerzésére a következők voltak: természetjárás őrök jelenléte nélkül, házi ételek sütése, viccek mesélése, sörivás és délutáni tea ismert német pilótákkal. "Kihallgatásai" annyira sikeresek voltak, hogy az amerikai hadsereg később beépítette módszereit, saját oktatási rendszerébe. |
1944. december 22-án adta ki a szovjet Vörös Hadsereg azt a parancsot, amelynek nyomán magyarországi férfiakat és nőket hurcoltak el a Szovjetunióba málenkij robotra, vagyis „kis munkára”. Az elhurcolások során sokakat egyszerű igazoltatás ürügyén, az utcáról vittek el. Az áldozatok legalább egyharmada nem tért haza. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.
Az elhurcolások során a magyar és német lakosságot különösen súlyosan érintette a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, vagyis az embereket nem egyéni tetteik, hanem nemzetiségük alapján tekintették gyanúsnak és büntetendőnek. Az ukrán parlament nyilatkozata most hivatalosan is elítéli a kényszerdeportálásokat, a bírósági ítélet nélkül végrehajtott kivégzéseket, valamint a nemzetiségi, vallási és társadalmi alapon folytatott üldözéseket. A dokumentum egyben azt is hangsúlyozza, hogy az áldozatok emlékét meg kell őrizni, és a korszak eseményeit a történelmi emlékezet részévé kell tenni. A döntés értelmében az ukrán állam támogatni kívánja az 1944 és 1946 közötti események további tudományos feltárását és dokumentálását, valamint a vonatkozó levéltári anyagok nyilvánosságra hozatalát. Emellett cél, hogy a szovjet megtorlások története az oktatásban is megfelelő hangsúlyt kapjon, és emlékművek, kutatások, illetve oktatási programok segítsék az áldozatok emlékének fennmaradását.
Az ukrán parlament döntése így nemcsak a szovjet rendszer bűneinek hivatalos elismerését jelenti, hanem a kárpátaljai magyar és német közösségeket ért tragédiák emlékezetének szempontjából is fontos lépés. A málenkij robot áldozatainak története hosszú időn keresztül kevés figyelmet kapott, ezért különösen jelentős, hogy az egykori megtorlásokat ma már hivatalos ukrán parlamenti nyilatkozat is a kommunista rendszer bűncselekményei között tartja számon.
Hirdetés
