Különleges földradarral vizsgálják a törökországi Ağrı tartományban található Durupinar-formációt, amelyet évtizedek óta összefüggésbe hoznak a bibliai Noé bárkájával. A kutatók az Egyesült Államokból származó, korszerű radarberendezéssel több, egyenes vonalú szélekkel rendelkező föld alatti anomáliát és üreget is észleltek. Egyelőre azonban nem tudni, hogy ezek természetes geológiai képződmények, vagy valóban egy ősi hajó maradványai lehetnek.
A kutatás a hegy lábánál zajlik
A vizsgálatok a Doğubayazıt körzetében, az Ağrı-hegy közelében található területen folynak. A helyszín régóta a Noé bárkájával kapcsolatos elméletek egyik központja, ezért a kutatók most modern képalkotó technológiával próbálják feltárni, mi rejtőzhet a felszín alatt. A kutatás vezetője, Prof. Dr. Cenker Atıla, a Sivas Cumhuriyet Üniversitesi Edebiyat Fakültesi ( Bölcsészettudományi Kar ) Arkeoloji Bölümü – Klasik Arkeoloji tanszékének professzora, régészprofesszor szerint a projekt 2026. június 28-án kezdődött. A csapat először háromdimenziós modelleket készített a területről, rögzítette a GPS-koordinátákat, valamint részletes térképeket állított össze. Ezt követően kezdődhettek meg a felszín alatti vizsgálatok.
A Durupinar-formáció ( A kép forrása: Northfoto )
A kutatók földradarral vizsgálták a formáció mélyebb rétegeit. A technológia segítségével olyan eltéréseket lehet azonosítani, amelyek például üregekre vagy a környező talajtól eltérő anyagokra utalhatnak. Atıla elmondása szerint elsősorban arra keresték a választ, hogy találhatók-e a föld alatt üregek, fára emlékeztető maradványok vagy egyéb törmelékek, amelyek egy hajótesthez hasonló szerkezetre utalhatnak. „Megpróbáltuk megérteni, hogy vannak-e a föld alatt üregek, famaradványok vagy más töredékek, amelyek egy hajó alakját alkothatták” – idézte Atıla a török Milliyet című lap.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. |
A törökországi szkennelés eredményei
Mit tudunk a Durupinar-formációról?
A Durupinar-formáció története több mint hét évtizedre nyúlik vissza. A helyi beszámolók szerint a különös, hajó alakjára emlékeztető képződményt 1948 májusában tették láthatóvá a környező iszaprétegből a heves esőzések és a térséget sújtó földrengések. A hagyomány szerint egy helyi pásztor, Reshit Sarihan figyelt fel először a szokatlan alakzatra. A formáció azonban csak több mint egy évtizeddel később került szélesebb körben a figyelem középpontjába. 1959 októberében İlhan Durupınar török hadseregkapitány egy NATO megbízásából végzett térképészeti felmérés során készült légifelvételeket vizsgált, amikor felfedezte rajtuk a feltűnő, hajótesthez hasonló alakzatot. A képződmény később róla kapta a Durupinar nevet. A felfedezés nyomán 1960-ban expedíció indult a helyszínre. A kutatók ásatásokat is végeztek a formációban, de akkor csupán talajt és kőzeteket találtak, és az expedíció hivatalos álláspontja szerint nem kerültek elő látható régészeti maradványok. A képződményt természetes eredetűnek minősítették. A Durupinar ennek ellenére később ismét a Noé bárkája iránt érdeklődő kutatók és amatőr felfedezők figyelmének középpontjába került. Az elmúlt évtizedekben számos expedíció és geofizikai vizsgálat próbálta megválaszolni a kérdést: vajon valóban egy ősi hajó maradványai rejtőznek-e a felszín alatt, vagy csupán egy rendkívül szokatlan, de természetes geológiai képződményről van szó? A Durupinar-formáció mintegy 164 méter hosszú. A Noé bárkájának történelmi maradványait keresők régóta hivatkoznak erre a méretre, mivel szerintük az alakzat méretei bizonyos szempontból összevethetők a Biblia által megadott adatokkal. Az Ószövetség szerint Isten 300 könyök hosszú bárka megépítésére utasította Noét, hogy családjával és az állatvilág képviselőivel együtt túlélje a világot sújtó hatalmas árvizet. A Durupinar-formáció szokatlan, hajóra emlékeztető alakja miatt ezért különösen nagy figyelmet kapott a bibliai történet lehetséges helyszínei között. Fontos ugyanakkor, hogy a radarvizsgálatok során felfedezett föld alatti anomáliák önmagukban még nem bizonyítják, hogy a területen egy hajó maradványai találhatók. A kutatók jelenleg éppen azt próbálják megállapítani, hogy a mért eltérések természetes geológiai folyamatok eredményei-e, vagy valamilyen ember által létrehozott szerkezethez kapcsolódhatnak.
A mostani kutatás újabb fejezetet nyithat a Durupinar-formáció több évtizede tartó vizsgálatában. A korszerű földradaros technológia minden eddiginél részletesebb képet adhat arról, mi található a felszín alatt, ám a végső következtetésekhez további elemzésekre lesz szükség. Egyelőre tehát korai lenne kijelenteni, hogy megtalálták Noé bárkájának maradványait. A következő vizsgálatok egyik legfontosabb kérdése éppen az lesz, hogy a most azonosított, szabályosnak tűnő föld alatti struktúrák valóban mesterséges eredetűek-e, vagy a természet alakította ki őket. Ha azonban sikerülne egyértelmű bizonyítékot találni egy ősi, nagyméretű hajó maradványaira, az nemcsak régészeti, hanem történelmi és vallástörténeti szempontból is rendkívüli felfedezés lenne.
Hirdetés
