A keresztes háborúk története tele van brutalitással, vallási fanatizmussal és olyan eseményekkel, amelyek még a középkor kegyetlen mércéjével mérve is sokkolóak. Ezek közül az egyik legmegdöbbentőbb vád az, hogy egyes keresztes katonák emberhúst fogyasztottak. A kérdés régóta foglalkoztatja a történészeket: valóban megtörtént-e a kannibalizmus, és ha igen, vajon puszta éhínség kényszerítette ki, vagy más, sötétebb indítékok is szerepet játszottak? A történet középpontjában a szíriai Ma’arra városa áll ( mai nevén Maʿarrat al-Numan ), ahol az első keresztes hadjárat során olyan események történtek, amelyek máig vitákat váltanak ki.
1098 késő őszén a keresztes ( templomos ) seregek – élükön Toulouse-i Raymond és Tarantói Bohemund – ostrom alá vették Ma’arrát. A város stratégiai jelentőségű volt, mivel a Damaszkusz felé vezető úton feküdt, így elfoglalása kulcsfontosságú lépésnek számított. December 11-én egy ostromtorony segítségével sikerült áttörni a védelmet, és a város elesett. Az események után több mint egy tucat korabeli forrás állítja, hogy a keresztesek emberhúst fogyasztottak – konkrétan a legyőzött muszlimok holttesteiből. A történészek számára azonban kulcskérdés, hogy ez az ostrom alatt vagy után történt-e.
- Az ostrom alatti kannibalizmus az extrém éhezés következménye lehetett.
- Az ostrom utáni esetek viszont már más értelmezést is megengednek, például pszichológiai hadviselést: az ellenség megfélemlítését azzal az üzenettel, hogy a győztesek nemcsak legyőzik, hanem szó szerint fel is falják őket.
Ez az elképzelés elsőre szinte hihetetlennek tűnik, mégis több forrás is alátámasztja a történetet. Az egyik legkorábbi beszámoló, a Gesta Francorum, röviden megemlíti, hogy az élelmiszerhiány miatt a keresztesek a halott muszlimok húsát ették. Egy másik krónikás, Nogent-i Guibert, egy különös csoportot hibáztat: az úgynevezett Tafurokat. Ezeket a harcosokat rongyos, rendkívül szegény, gyakran mezítlábas tömegként írják le – afféle fegyelmezetlen, fanatikus követőkként, akik nem riadtak vissza az emberhús fogyasztásától sem. Nem teljesen világos, hogy szervezett egységet alkottak-e, vagy inkább laza, félig zarándok, félig katona csoport voltak. A keresztes hadjáratban részt vevő pap, Chartres-i Fulcher különösen megrázó részleteket hagyott ránk:
“I shudder to tell that many of our people, harassed by the madness of excessive hunger, cut pieces from the buttocks of the Saracens already dead there, which they cooked, but when it was not yet roasted enough by the fire, they devoured it with savage mouth.”
„Borzongva mondom ki, hogy sokan a mieink közül, akiket a túlzott éhség őrülete gyötört, darabokat vágtak az ott már halott szaracénok farából, megsütötték azokat, de amikor a tűz még nem sütötte át eléggé, vad módon falták fel őket.”
Ez a beszámoló egyértelműen az éhezés szerepét hangsúlyozza, ugyanakkor a leírás brutalitása arra utal, hogy a jelenség mélyebb erkölcsi válságot is tükrözött. Más krónikások, például Caen-i Ralph és Aix-i Albert, szintén megerősítik a történteket, sőt utóbbi szerint a keresztesek nemcsak emberhúst, hanem kutyákat is fogyasztottak. A Tafurok alakja a későbbi irodalomban még sötétebbé válik.
Az antiochiai ostrom részlete egy középkori miniatúrán, amely Sébastien Mamerot Les Passages d’Outremer című művéből származik ( kb. 1474 ). A kézirat a Francia Nemzeti Könyvtár gyűjteményében található ( jelzet: Fr. 5594, f. 59v ). ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
A 13. századi The Song of Antioch című mű már egy fanatikus, vallási indíttatású, erőszakos csoportként ábrázolja őket, akik számára a kannibalizmus nemhogy nem volt elítélendő, hanem szinte dicső tettnek számított. A források egy része szerint a kannibalizmust akár tudatosan is alkalmazhatták megfélemlítésként. Ez a gondolat a modern korban is visszaköszönt: a 21. század elején kiderült, hogy Oszama bin Laden részben olyan történetekből merített inspirációt, amelyek a keresztesek ma’arrai kannibalizmusáról szóltak. Bár ez semmilyen módon nem igazolja a modern terrorcselekményeket, jól mutatja, hogy a középkori események emlékezete milyen hosszú ideig fennmaradhat. A keresztes háborúk brutalitása azonban nem korlátozódott a Közel-Keletre. Már az indulás előtt is véres események zajlottak Európában: a Rajna-vidéki mészárlások során keresztes csapatok zsidó közösségeket támadtak meg, sokakat erőszakos térítés elé állítva. Ez az epizód gyakran a későbbi európai antiszemitizmus egyik előképének tekinthető. A kannibalizmus kérdése még egy különös legendában is felbukkan, amely Oroszlánszívű Richárdhoz köthető. A történet szerint Acre ostrománál „sertéshús” gyanánt szolgáltak fel neki muszlimok húsát. Bár ez inkább legendának tekinthető, jól mutatja, hogy a korszakról alkotott kép mennyire átitatódott a szélsőséges brutalitás narratíváival. Egyes történészek szerint a Tafurok talán nem is léteztek olyan formában, ahogyan a források leírják őket. Elképzelhető, hogy a nemesi vezetők propagandacélból nagyították fel vagy torzították el alakjukat, hogy a kegyetlenségeket egy „alsóbb rendű”, kontrollálhatatlan csoportra hárítsák.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Hasfelmetsző Jack még gyilkolt, mikor a Nintendo-t megalapították. Hasfelmetsző Jack, a híres londoni sorozatgyilkos 1888-ban követte el gyilkosságait, illetve 1889-ben történt bűncselekményt is még az ő nevéhez fűznek. 1889. szeptember 23.-án alapították meg a japán Nintendo céget, mely akkoriban kézzel készített kártyákat értékesítettek. |
A teljes illusztrált kézirat
A ma’arrai események kérdése a mai napig nem tisztázott teljes bizonyossággal, de az egymástól független források nagy száma miatt a kannibalizmus lehetősége komolyan vehető. Az azonban, hogy ez kizárólag az éhezés következménye volt-e, vagy tudatos megfélemlítési eszközként is szolgált, továbbra is vita tárgya.A keresztes háborúk ezen epizódja élesen rávilágít arra, hogy a „szent háború” eszméje milyen könnyen torzulhat brutális erőszakká. A vallási célok mögött gyakran nyers túlélési ösztönök, félelem, fanatizmus és kegyetlenség húzódtak meg.A történet végső tanulsága talán az, hogy a háború – bármilyen eszmével is igazolják – képes lebontani az emberi civilizáció legfontosabb erkölcsi korlátait. A ma’arrai kannibalizmus története így nemcsak a középkor sötét fejezete, hanem figyelmeztetés is arra, hogy milyen mélységekbe süllyedhet az ember, ha a körülmények és az ideológia együtt sodorják a végletek felé.
Felhasznált források:
thetemplarknight.com, Cannibalism during the Crusadeshttps://thetemplarknight.com/2013/04/21/cannibalism-during-the-crusades/
thetemplarknight.com, Did cannibalism take place in the Crusades? A special investigation!
en.wikipedia.org, Siege of Ma’arra
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
