Tudtad, hogy Hitler müncheni „sörpuccsával” szinte egy időben Magyarországon is egy hasonló államcsínyt szerveztek, amelyhez állítólag 14 ezer bajor önkéntes katona segítségét is ígérték?

1923 őszén Európa több országában is erősödtek a politikai szélsőségek, miközben az első világháború utáni gazdasági és társadalmi válságok kedveztek a radikális mozgalmaknak. Németországban Adolf Hitler és követői november 8-án Münchenben kísérelték meg a hatalom erőszakos megszerzését, amely később a müncheni sörpuccs néven vált ismertté. Szinte ugyanebben az időben Magyarországon is egy különös államcsíny ( “magyar sörpuccs” ) terve bontakozott ki, amelynek résztvevői a Bethlen István vezette kormány megdöntését fontolgatták. A történet főszereplői magyar radikális jobboldali politikusok, egy építészmérnök, egy orvos és egy rejtélyes német fiatalember voltak, aki azt állította magáról, hogy Hitler és Erich Ludendorff megbízásából tárgyal velük. A magyar összeesküvők még egy írásos megállapodást is kötöttek, amelyben többek között bajor önkéntesek katonai segítségével számoltak. A történet azonban hamarosan olyan fordulatot vett, amely miatt az egész ügy egyszerre vált politikai botránnyá, rendőrségi üggyé és máig megoldatlan történelmi rejtéllyé.

A puccs előzményei és a rejtélyes Fritz Döhmel

Az első világháború után Magyarország politikai helyzete rendkívül feszült volt. A trianoni békeszerződés következtében az ország elveszítette területének és lakosságának jelentős részét, az 1918–1919-es forradalmak és az azt követő ellenforradalom pedig tovább mélyítették a társadalmi és politikai megosztottságot. A Tanácsköztársaság bukása után megerősödött a radikális jobboldal, amelynek egyik fontos szervezete az Ébredő Magyarok Egyesülete, vagyis az ÉME volt. A szervezet nacionalista, irredenta és erősen antiszemita nézeteket képviselt, és tagjai között több később is jelentős politikai szerepet játszó személyt találunk, köztük Gömbös Gyulát, Prónay Pált, Héjjas Istvánt és Eckhardt Tibort. Bethlen István 1921-ben létrehozott kormánya ezzel szemben a konszolidációra törekedett. A miniszterelnök célja az állami rend megszilárdítása, a gazdasági helyzet javítása és Magyarország nemzetközi elszigeteltségének enyhítése volt, ami szükségszerűen szembekerítette őt a radikálisabb jobboldali csoportokkal. Ezek a politikai erők nem tartották elég határozottnak a kormány nemzeti és irredenta politikáját, ezért egyre többen gondolkodtak a Bethlen-rendszer leváltásán.

Ulain Ferenc  ( az asztalnál ülve )  és Hüttner Sándor szembesítése az 1921-es Tisza-perben. A per Tisza István 1918-as meggyilkolásának körülményeit vizsgálta; Ulain Ferenc ekkor még ügyvédként vett részt az eljárásban. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Ebben a környezetben jelent meg 1923 augusztusában Budapesten egy Fritz Döhmel nevű német fiatalember. Azt állította, hogy a Hitler és Ludendorff körül csoportosuló bajor nemzetiszocialisták megbízottja, és a magyar radikális jobboldal képviselőivel szeretne együttműködést kialakítani. Több politikust és közéleti szereplőt is felkeresett, de nem mindenütt fogadták komolyan. Prónay Pál például elutasította az ajánlatát, Döhmel azonban tovább próbálkozott, míg végül eljutott Bobula Titusz építészmérnökhöz és Szemere Bélához. Szemere korábban az Állambiztonsági Megbízottak Országos Szervezetének parancsnoka volt, vagyis olyan jobboldali segédrendőri szervezetben játszott vezető szerepet, amely a Tanácsköztársaság bukása után alakult. Bobula és Szemere egyaránt ellenezték Bethlen politikáját, és már korábban is foglalkoztatta őket egy radikálisabb politikai fordulat lehetősége. Döhmel azt próbálta felmérni, hogy egy magyarországi hatalomátvétel esetén mekkora fegyveres erőt tudnának mozgósítani. A válasz valójában meglehetősen kiábrándító lehetett: komoly katonai erővel egyikük sem rendelkezett. A történet ekkor kapta meg legfontosabb politikai szereplőjét, dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselőt. Ulain a Fajvédő Párt egyik alapítója, az ÉME vezetőségi tagja és radikális jobboldali politikus volt, ráadásul személyesen is ismerte Adolf Hitlert. Éppen ezért a többiek úgy gondolták, hogy ő képes lehet eldönteni, valóban hiteles-e Döhmel története. Ulain beszélt a német fiatalemberrel, majd arra a következtetésre jutott, hogy Döhmel valóban kapcsolatban állhat a bajor nemzetiszocialistákkal. Ezután a tárgyalások komolyabb szakaszba léptek. Döhmel állítólag 14 ezer jól felfegyverzett bajor önkéntes katonai segítségét ígérte arra az esetre, ha a magyar radikálisok megkísérelnék a Bethlen-kormány megdöntését. A tervek között szerepelt a kormány tagjainak eltávolítása, egyes politikusok internálása, valamint a szélsőjobboldali elképzeléseknek megfelelő új politikai rendszer létrehozása. A tárgyalásokon antiszemita elképzelések és zsidó közéleti személyek elleni erőszakos tervek is szóba kerültek.

A müncheni Hitler–Ludendorff-per résztvevői a per után, Münchenben, 1924. április 1-jén. Balról jobbra: Heinz Pernet, Friedrich Weber, Wilhelm Frick, Hermann Kriebel, Erich Ludendorff, Adolf Hitler, Wilhelm Brückner, Ernst Röhm és Robert Wagner. A fényképet Heinrich Hoffmann készítette; a felvételt a Német Szövetségi Levéltár ( Bild 102-00344A ) őrzi. A kép az 1923. novemberi müncheni sörpuccs résztvevői ellen indított hazaárulási per utáni időszakban készült. 

A titkos szerződés és Ulain útja Münchenbe

Az összeesküvők végül írásbeli szerződést is kötöttek. Az 1923. november 5-én aláírt dokumentum tizenegy cikkelyből és három mellékletből állt, és politikai, katonai, valamint gazdasági együttműködést irányzott elő a tervezett új magyar és bajor rendszerek között. A szerződés különösen figyelemre méltó része volt az a terv, amely szerint az új bajor vezetés elismerné Magyarország 1914-es, vagyis a trianoni béke előtti határait. A két ország egyúttal kölcsönös katonai segítséget is ígért volna egymásnak, elsősorban Csehszlovákia és a kisantant ellen. Ulain Ferenc azonban még ekkor sem hitt teljesen a történetben. Bár aláírta a megállapodást, komolytalannak tartotta Döhmel állításait, és úgy gondolta, hogy közvetlenül Hitlernél és Ludendorffnál kell ellenőriznie, valóban tudnak-e az egész akcióról. Állítólag azt az üzenetet kapta, hogy november 7-én este Münchenben személyesen fogadnák. A politikus ezért november 6-án útnak indult Németország felé, és a szerződés egyik példányát még a ruhájába is elrejtette. Münchenbe azonban már nem jutott el. A magyar rendőrség ugyanis tudott az összeesküvésről, és a Bécs felé tartó vonaton feltartóztatták. A korabeli beszámolók szerint a hatóságok arra kérték, hogy térjen vissza Budapestre, ahol hamarosan őrizetbe vették. Ezzel egy időben Szemere Bélát és Bobula Tituszt is elfogták, később pedig az összeesküvés több más résztvevőjét is kihallgatták. A puccskísérlet egyik legérdekesebb szereplője éppen az a Fritz Döhmel volt, akinek személyazonossága és valódi céljai mindmáig tisztázatlanok. Ugyanis miközben a radikális jobboldali körökkel tárgyalt, a kormány embereit, liberális és szociáldemokrata politikusokat, valamint újságírókat is felkeresett. Már 1923 augusztusában arról beszélt nekik, hogy egy veszélyes szélsőjobboldali összeesküvés készül Magyarországon. A rendőrség végül komolyan vette a bejelentéseit, és maga is megkezdte a szervezkedés megfigyelését. A hatóságok egy ponton még egy beépített detektívet is alkalmaztak, aki bajor nemzetiszocialista katonának adta ki magát, hogy információkat szerezzen az összeesküvőktől. Így Döhmel, a magyar radikálisok és a magyar rendőrség egymást is megpróbálták kijátszani, miközben mindenki azt hitte, hogy ő irányítja a háttérben zajló eseményeket. A történet emiatt valóban inkább egy politikai krimire vagy abszurd kémhistóriára emlékeztet, mint egy komoly katonai puccs előkészítésére.

A képen a Friss Újság című magyar napilap 1923. november 10-i ( szombati ) számának 2. oldala látható, amely közli dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő és a bajor nemzetiszocialisták ( hitleristák ) között letartóztatásuk alkalmával leleplezett, politikai és katonai szövetségről szóló szerződéstervezet magyar fordítását. 

A „sörpuccs” bukása és az ítélet

A magyar államcsíny végül gyakorlatilag még azelőtt összeomlott, hogy valódi fegyveres akcióra sor kerülhetett volna. Ulain nem jutott el Hitlerhez, a rendőrség pedig elfogta a szervezkedés kulcsfiguráit. A hatóságok összesen mintegy tizennégy embert vettek őrizetbe az ügy kapcsán. A vádlottak természetesen igyekeztek kisebbíteni saját szerepüket, és azt állították, hogy nem akarták erőszakkal megdönteni a magyar államhatalmat. Ulain arra hivatkozott, hogy a németekkel fenntartott kapcsolatai Magyarország érdekeit szolgálták, és éppen azért akart személyesen Hitlerrel találkozni, hogy meggyőződjön Döhmel állításainak valódiságáról. Szemere és Bobula szintén igyekeztek elhatárolódni egy tényleges fegyveres puccs tervétől. Döhmel vallomásai azonban több ponton ellentmondtak egymásnak, ezért a bíróság sem tudta egyértelműen megállapítani, hogy valóban a Hitler-féle NSDAP megbízásából járt-e el. Az ügy különösen érdekes epizódja volt, hogy maga Adolf Hitler is nyilatkozatot tett a magyar sajtóban. A Szózatban megjelent nyilatkozatában tagadta, hogy Döhmel valaha is a bajor nemzetiszocialisták hivatalos megbízottja lett volna. Azt is közölte, hogy a bajor nemzetiszocialistáknak nem állt szándékukban beavatkozni Magyarország belügyeibe, és a 14 ezer bajor katona története is teljesen valószínűtlennek tűnt.

A képen látható dokumentum a magyarországi Szózat című napilap 1923. december 23-i karácsonyi számának egyik oldala. Az oldal legfőbb történelmi és sajtóvisszhangot kiváltó cikkének címe: „Hitler nyilatkozata az Ulain-ügyben – Sohasem akart beavatkozni a magyar ügyekbe Döhmel, a köpenicki diplomata”

A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1924. január 24-én hozta meg elsőfokú ítéletét. Ulain Ferencet, Szemere Bélát és Bobula Tituszt egyaránt egy hónap és tizennégy napi államfogházra ítélték, amelyet a korábban letöltött fogvatartással kitöltöttnek tekintettek. A vádlottak azonban fellebbeztek, és a Budapesti Királyi Ítélőtábla 1924. április 7-én felmentette mindhármukat a lázadásra irányuló szövetség létrehozásának vádja alól. A felmentést később harmadfokon is helybenhagyták, így a magyar „sörpuccs” jogi értelemben végül szinte teljesen összeomlott.

Mi állhatott Döhmel akciója mögött?

A történet legnagyobb rejtélye természetesen az, hogy valójában kinek dolgozott Fritz Döhmel. Elképzelhető, hogy egyszerű szélhámos volt, aki pénzt akart keresni a politikai szélsőségesek hiszékenységén. Az is felmerült, hogy valamilyen titkosszolgálat ügynöke lehetett, akinek feladata a német és magyar szélsőjobboldali kapcsolatok megzavarása volt. Egy másik elmélet szerint akár a Bethlen-kormány környezetében is lehettek olyanok, akik érdekében állt a radikális jobboldal kompromittálása, ez azonban számos ponton nehezen bizonyítható. A legvalószínűbbnek talán az tűnik, hogy Döhmel önállóan kezdett el játszmázni, majd amikor felismerte, hogy a történet komoly politikai következményekkel járhat, több oldalnak is megpróbálta eladni az információit. Tevékenysége mindenesetre rendkívül ügyes volt: sikerült kapcsolatot teremtenie a magyar szélsőjobboldal több fontos szereplőjével, miközben a kormány és a rendőrség figyelmét is felkeltette. Az sem kizárható azonban, hogy a háttérben valóban valamilyen nemzetközi hírszerzési játszma húzódott meg, amelynek részleteit ma már lehetetlen rekonstruálni. A magyar sörpuccs jelentősége ezért nem abban áll, hogy valódi veszélyt jelentett volna a Bethlen-kormányra. Katonai szempontból a terv rendkívül gyenge lábakon állt, hiszen a magyar szervezők saját erőforrásai sem tették volna lehetővé egy komoly államcsíny végrehajtását, a 14 ezer bajor önkéntes pedig minden bizonnyal inkább politikai fantázia volt, mint reális katonai lehetőség. Mégis fontos kordokumentum, mert megmutatja, milyen szoros kapcsolatokat próbáltak kialakítani az 1920-as évek elején a magyar és a német szélsőjobboldali mozgalmak. A történet ráadásul néhány évvel azelőtt zajlott, hogy a nemzetiszocializmus Németországban ténylegesen hatalomra került volna.

A magyar „sörpuccs” tehát végül nem lett magyar megfelelője a müncheni sörpuccsnak, hiszen fegyveres összecsapás és tényleges hatalomátvételi kísérlet helyett letartóztatásokkal és egy gyorsan összeomló összeesküvéssel végződött. Mégis figyelemre méltó, hogy 1923 novemberében, éppen Hitler müncheni akciójának előestéjén Magyarországon is felbukkant egy olyan csoport, amely külföldi szélsőjobboldali segítséggel próbált volna politikai rendszerváltást végrehajtani. Az ügy legrejtélyesebb alakja Fritz Döhmel maradt, akinek valódi személyazonosságát, megbízóit és céljait több mint egy évszázad elteltével sem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni. A történet egyúttal jól érzékelteti, hogy a Horthy-korszak első éveiben a radikális jobboldal nem csupán ideológiai, hanem nemzetközi kapcsolatokat is keresett, és egyes szereplői már ekkor rokonszenveztek a később megerősödő német nemzetiszocializmussal. Különös történelmi iróniát jelent, hogy a magyar és német szélsőjobboldal közötti kapcsolat, amely 1923-ban még egy szinte komikus puccskísérlet formájában jelent meg, két évtizeddel később már súlyos politikai és katonai következményekkel járt. A magyar sörpuccs ezért nem azért érdekes, mert komoly veszélyt jelentett volna a Bethlen-kormányra, hanem azért, mert egy későbbi korszak politikai irányzatainak korai, még bizonytalan körvonalait is megmutatja. Talán éppen ez teszi ezt a különös, félig politikai kalandregénybe illő történetet a Horthy-korszak egyik legérdekesebb és legkevésbé ismert epizódjává.

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )