A Szövetséges Katonai Pénz ( Allied Military Currency, AMC ) a második világháború idején kibocsátott pénznem volt, amelyet a szövetséges hatalmak adtak ki. Elsődleges célja az volt, hogy a felszabadított vagy frissen megszállt országokba bevonuló csapatok számára pénzügyi eszközként szolgáljon, és egyúttal biztosítsa a valutaforgalom kontrollját.
Korábban a külföldön szolgáló katonákat általában a helyi pénznemben fizették, nem pedig a saját országuk valutájában. A katonák által felvett készpénz legtöbbször közvetlenül a helyi gazdaságba került, és ha az adott gazdaság gyenge lábakon állt, a dollárhoz hasonló „kemény valuta” szabad áramlása súlyos inflációt idézhetett elő. További problémák is felmerültek. Ha a dollár bekerült a hadműveleti területre, az ellenség akár a saját, meglévő dollártartalékát is használhatta fizetőeszközként, vagy újabbakat szerezhetett máshonnan. Emellett a dollár nagy vásárlóereje és az a tény, hogy könnyen visszavihető volt az Egyesült Államokba, komoly ösztönzést jelentett a feketekereskedelemre is. A helyi pénznem használata csak akkor volt hatékony, ha azt az adott helyi hatóságokkal együttműködésben bocsátották ki. Harci övezetben azonban ez gyakran nem volt kivitelezhető – például ha az adott kormány ellenséges, közömbös, vagy egyáltalán nem létezett. Ilyen esetekben a katonai hatóságok speciális „katonai pénzt” bocsátottak ki, amelyet rögzített árfolyamon fizettek ki a katonáknak, majd a megszállt területen a helyi parancsnokság hivatalos fizetőeszközzé nyilvánította.
A szövetséges erők által kiadott 1944-es egy schilling bankjegy. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Az alábbi országokban vezettek be ilyen katonai pénzt:
-
Németország – Szövetséges Katonai Márka
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A Luftwaffénak volt egy fő vallatója, Hanns Scharff, akinek a taktikája az volt, hogy a lehető legkedvesebb legyen. Scharff legjobb taktikája a foglyok információszerzésére a következők voltak: természetjárás őrök jelenléte nélkül, házi ételek sütése, viccek mesélése, sörivás és délutáni tea ismert német pilótákkal. "Kihallgatásai" annyira sikeresek voltak, hogy az amerikai hadsereg később beépítette módszereit, saját oktatási rendszerébe. -
Ausztria – Szövetséges Katonai Schilling
-
Franciaország – Szövetséges Katonai Frank
-
Olaszország – Szövetséges Katonai Líra
-
Japán ( illetve Korea ) – Szövetséges Katonai Jen (A és B jelzésű változatok). Eredetileg Japánban való használatra is szánták, de végül ott sosem kerültek forgalomba, mivel még a bevezetés előtt érvénytelenítették őket.[5]
A bankjegyek túlnyomó többségét az Egyesült Államok Pénzverdéje ( Bureau of Engraving and Printing ) nyomtatta, de kisebb részben a Szovjetunió és a japán pénzügyminisztérium is részt vett a nyomtatásban. Ma ezek a bankjegyek viszonylag gyakoriak a gyűjtők körében. Egy közönséges darab ára általában néhány dollár, de egy ritka sorozat, kis példányszámú kibocsátás vagy úgynevezett „helyettesítő bankjegy” értéke akár több ezer dollár is lehet.
Hirdetés
