Szabadkőműves rituálékra is használt?, titokzatos alagutat tártak fel Varsó szívében!

A varsói régészek nemrégiben befejezték egy titokzatos alagútrendszert feltárását, a Gucin Gaj park alatt, amely a Mokotów kerületben található. Ez a park egykor a Wilanów Királyi Palota része volt, és szoros kapcsolatban áll Stanisław Kostka Potockival, egy kiemelkedő lengyel nemessel, aki a szabadkőművesség lelkes tagja volt. De mit is tártak fel pontosan az ásatások?  A 2021-ben kezdődött, és 2024 júliusában befejezett régészeti kutatás közelebb visz ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához.

Stanisław Kostka Potocki kiemelkedő lengyel államférfi, író és művészetpártoló volt a 18. század végén és a 19. század elején. Fontos politikai szerepeket töltött be, mint a Varsói Hercegség államtanácsának elnöke, valamint a felekezetek és közoktatás minisztere, ahol aktívan támogatta a szociális reformokat és az oktatást Lengyelországban. Politikai tevékenysége mellett Potocki mélyen elkötelezte magát a szabadkőművesség iránt, és végül elérte a Grand Orient nagymesteri rangját Lengyelországban. Ez az elkötelezettség összhangban állt haladó eszméivel, különösen a felvilágosodás értékeinek, mint az értelem és a tolerancia, támogatásával. Szabadkőműves tagsága segítette az oktatási és társadalmi reformok előmozdítását, bár konfliktusba került a konzervatív erőkkel, különösen a katolikus egyházzal, amely gyanakvással tekintett a szabadkőművességre. Potocki emellett fejlesztette a Gucin Gaj parkot, amelyet a 19. század elején vásárolt meg, és unokája tiszteletére nevezett el Gucinnak. A birtok díszkertből, tájparkból és gazdasági épületekből állt. Potocki halála után felesége, Aleksandra, a birtokot egy emlékligetté alakította, amely férje hagyatékát őrzi. Mára a park eredeti elrendezéséből kevés maradt meg, de a rejtett alagútrendszer a mai napig fennmaradt.

Stanisław Kostka Potocki (1755-1821) portréja, 1792, és az 1824-ben állított Stanisław Kostka Potocki szarkofág.

A Gucin Gaj alagútrendszerének régészeti vizsgálata eddig csak egy kis területre, a bejárat körüli 16 x 16 láb sugarú körre korlátozódott. Bár az alagút több mint 60 méter hosszú ( U-alakú, és közel helyezkedik el a Wilanów-palotához és a Szent Katalin-templomhoz ), a kutatások eddig minimálisak voltak. A vizsgálatot 2021-ben kezdték a Fővárosi Műemlékvédelmi Hivatal ( BSKZ ) kezdeményezésére, és a három évvel későbbi eredmények most kerültek nyilvánosságra. A feltárás során kiderült, hogy az alagút falai valószínűleg a 19. századi rekonstrukcióból származnak, de a megtalált 17. századi érmék arra utalnak, hogy az alagút ennél régebbi, és gyökerei a középkorig nyúlnak vissza.

Bejárat a földalatti folyosóra ( A kép forrása: RA Kraszewski )

A kutatók úgy vélik, hogy az alagút egykor vízciszternaként szolgált a közeli Wilanów-palota számára, amely III. Sobieski János király birtoka volt. A régészek úgy vélik, hogy az alagutat télen a közeli tóból kivágott jég tárolására is használhatták. További kutatások szükségesek, hogy ezt a feltételezést megerősítsék. Az alagúttal kapcsolatos legendák szerint a 19. században szabadkőműves rituálék színhelye lehetett, bár erről kevés konkrét bizonyíték áll rendelkezésre. Az alagút történelmi célja továbbra is rejtély marad, de remélhetőleg a további vizsgálatok során új információk látnak napvilágot, amelyek segítenek tisztázni a helyszín múltját.

A “szabadkőműves” alagutak belsejében a Wilanów-palota és a Gucin Gaj park alatt Varsó, Lengyelország ( A kép forrása: Wistula/CC BY-SA 3.0 )

A helyszín Potocki halála után emlékligetté alakult, amelyet felesége, Aleksandra Potocka hozott létre férje emlékére. Az alagúttal kapcsolatos rejtélyeket tovább növelik azok a legendák, amelyek szerint a második világháború idején menedékként szolgált, vagy hogy a folyosó egészen Czerskig húzódott. Ma az alagút denevérek telelőhelyévé vált, és természeti műemlékké nyilvánították. Az ásatás számos érdekes leletre bukkant, de az alagút nagy része még feltáratlan, így sok kérdés megválaszolatlan maradt. A kutatások folytatódnak, hogy további titkokat fedjenek fel az alagút kapcsán, beleértve azt is, hogy valóban szabadkőműves rituálék helyszíne volt-e, vagy inkább praktikus célokat szolgált.

A szabadkőművesség egy nemzetközi társadalmi mozgalom, amely a 17. század végén és a 18. század elején alakult ki Európában. A szabadkőművesség egy olyan testvériség, amelynek tagjai különböző társadalmi és vallási háttérből származnak, és amely elkötelezett az etikai és erkölcsi elvek iránt. A szabadkőművesség céljai közé tartozik a személyes fejlődés, a társadalmi felelősségvállalás, valamint a jótékonyság előmozdítása. A szabadkőművesek hierarchikus rendszeren belül szerveződnek, ahol a tagok különböző fokozatokat érhetnek el. A szabadkőművesség különböző rituálékat és szimbolikus elemeket használ, amelyek részben a középkori kőműves céhek hagyományaiból erednek. A legismertebb szimbólumok közé tartozik a körző és a derékszög, amelyeket az erkölcsi és etikai tanítások eszközeként használnak. A szabadkőművességet gyakran titokzatosság övezi, és időnként összeesküvés-elméletek célpontja is, részben a zárt jellegű szertartások és a szervezet titkos jellege miatt. A szabadkőművesség azonban tagadja a politikai és vallási befolyásolás vádját, és az egyének erkölcsi és szellemi fejlődésére összpontosít. A szabadkőművességnek több ága is létezik, amelyek között különböző szertartások és szabályok találhatók, de alapvető értékeik és céljaik hasonlóak. A szervezet világszerte működik, és tagjai között sok híres történelmi személyiség is megtalálható, például George Washington, Benjamin Franklin, és Wolfgang Amadeus Mozart.