A Távol-Keleten mindig is kiemelt szerepet kapott a hagyományok tisztelete. Nem véletlen tehát, hogy a mai napig, a 21. században is óriási súllyal esik latba, mit gondolnak a kínai szülők gyermekük szerelmi életéről. A szülők befolyása a párválasztásra európai szemmel szinte elképzelhetetlenül erős, erre pedig leginkább akkor döbben rá az ember, ha ellátogat egy kínai „házasságpiacra”.
Kínában egy párkapcsolatban nem feltétlenül a szerelem a legfontosabb tényező. Sokszor inkább üzletszerű megállapodásról beszélhetünk, amelyben a család jövője, társadalmi státusza és anyagi biztonsága fontosabb szempont, mint a kölcsönös vonzalom. A hatalmas lélekszámú, de szigorú hagyományok által irányított országban mégis rengetegen maradnak egyedül, így kapóra jött egy olyan sajátos rendszer, amely ötvözi a modern társkeresést az ősi tradíciókkal: ez a házasságpiac. A legismertebb ilyen piac Sanghaj szívében, a Shanghai Marriage Market ( kínaiul :人民公园相亲角; pinjinül : Rénmín Gōngyuán Xiāngqīn Jiǎo ; szó szerint: „Népparki vakrandi sarok” ) működik.
Esernyők ( rajtuk az “eladó” lányok adatai ), mögöttük ül a szülő, vagy szülők, az esküvői piacon, a háttérben standokkal a Népparkban, Sanghajban, Kínában, 2013 ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A reneszánszkori Velencében egy erőszakot tévőnek kétféle büntetési lehetőséget kínáltak. Az első szerint börtönbe mehetett, és büntetést kellett volna fizetnie, a másik szerint feleségül kellett vennie a megerőszakolt nőt. A férfik általában a házasságot választották. |
Hogyan működik a házasságpiac?
A parkban hétvégente szórólapok ezrei sorakoznak, amelyeket többnyire a szülők helyeznek ki gyermekeikről. Ezeken minden fontos információ megtalálható: életkor, magasság, iskolázottság, fizetés, kínai horoszkóp, sőt az is, hogy van-e saját lakás és autó. Ez utóbbi különösen a férfiak esetében számít alapfeltételnek, hiszen a hagyomány szerint csak az a férfi alkalmas házasságra, aki már stabil egzisztenciát tud felmutatni. A szülők rendszerint dél és öt óra között ülnek a parkban, beszélgetnek, ismerkednek, sőt gyakran teljesen személyes adatokat is megosztanak gyermekeikről idegenekkel – sokszor úgy, hogy a gyerekek maguk nem is tudnak az egészről. A szülők és nagyszülők járják a hirdetéseket, érdeklődnek az elérhetőségekről, ha valakit ígéretesnek találnak gyermekük számára. Fiatalokat ritkán látni ezeken a piacokon – hacsak nem turistákat –, hiszen az idősebb generáció feladata a „párvadászat”. Az ő felfogásuk szerint a szerelem túl modern elképzelés: a házasság inkább arról szól, hogy a fiatalok társadalmilag és anyagilag is biztos jövőt építhessenek közösen.
Európában egy kínai típusú „házasságpiac” nem működhetne, mert sértené az alapvető személyiségi jogokat és adatvédelmi szabályokat. A GDPR tiltja a személyes adatok – például életkor, jövedelem, lakhatási körülmények – nyilvánosságra hozatalát az érintett beleegyezése nélkül. Emellett az ember tárgyiasítása, „áruként” való bemutatása ütközne az emberi méltóságot védő jogelvekkel. Legfeljebb önkéntes társkereső rendezvények formájában képzelhető el, de a kínai modellhez hasonlóan semmiképp.
A hagyomány és a modernitás ütközése
Noha Kínában is egyre inkább teret nyer az a szemlélet, hogy a fiatalok saját maguk találják meg a párjukat, és a szerelem is elfogadott tényező, a szülők továbbra is aktívan részt vállalnak a folyamatban. Ha úgy érzik, gyermekük túlságosan a karrierjére összpontosít, vagy nem fordít kellő figyelmet a párkeresésre, akkor maguk ragadják kezükbe az irányítást. Ennek hátterében társadalmi problémák is állnak. Az elöregedő népesség, az egygyermekes politika öröksége, valamint a nemek közti aránytalanság – Kínában sokkal több férfi él, mint nő – mind nehezítik a házasodást. Így a házasságpiac, bár kissé régimódinak tűnhet, mégis fontos szerepet játszik a kínai társadalomban.
Régimódi, de hasznos – vagy inkább idejétmúlt?
A házasságpiac legnagyobb gyengesége, hogy túlságosan ragaszkodik a hagyományokhoz, és kevésbé igazodik a fiatalok modern életfelfogásához. A mai világban már teljesen elfogadott, hogy a nők karriert építsenek, önállóak legyenek, és csak akkor házasodjanak, ha valóban készen állnak rá – ám Kínában sok szülő még mindig a régi értékeket követi. Összességében tehát a házasságpiac egy érdekes, sőt szinte bizarr jelenség európai szemmel, amely egyszerre őriz hagyományt és próbál megfelelni a modern idők kihívásainak. Kérdés azonban, hogy valóban boldoggá teheti-e a fiatalokat, ha szüleik választják ki számukra a „tökéletes” társat – olykor a tudtukon kívül.
Hirdetés
