Rendkívüli régészeti szenzáció Erdélyben! Előkerült Gyulafehérvár középkori Szent György-kapuja – az a hely, ahol Vitéz Mihály diadalmasan bevonult 1599-ben.

Rendkívüli régészeti felfedezést tett a Gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeumának kutatócsoportja: előkerültek a középkori Szent György-kapu maradványai, amelyen a hagyomány szerint Vitéz Mihály vajda ( Mihai Viteazul ) 1599. november 1-jén diadalmasan bevonult a városba. A leletet a Kapisztrán-bástyánál végzett ásatások során tárták fel, dr. Anca Timofan vezetésével.

A kutatók megállapították, hogy a középkori Szent György-kaput az egykori római Porta Praetoria, a XIII. Gemina légió főkapuja fölé építették. A feltárás során sikerült azonosítani az erődített kapukomplexum egy részét, amely a középkori várfalon kívül helyezkedett el. Mintegy négy méter mélységben előkerült a római kapu északi tornya, amelyet az úgynevezett opus quadratum technikával, azaz nagy, gondosan faragott mészkőtömbökből építettek, habarccsal kötve. A rétegtani vizsgálatok világosan kimutatták, hogy a középkori falakat 1715 után az osztrák hatóságok rendszeresen lebontották, amikor megkezdték a ma is álló Alba Carolina erődítmény építését. A kutatás egy másik fontos megállapítása szerint a római castrum keleti falszakasza mintegy húsz méterrel a későbbi, középkori várfal külső vonala előtt húzódott, tehát a két védmű ezen az oldalon nem fedte egymást.

Constantin Lecca képe Vitéz Mihály gyulafehérvári bevonulásáról – ( A kép forrása: wikipedia.ro )

A Szent György-kapu különleges helyet foglal el a történelemben: a 16. század végén Gyulafehérvár Erdély politikai központja volt, és a hagyomány szerint ezen a kapun vonult be Vitéz Mihály, miután legyőzte Báthory András erdélyi fejedelmet. Ezt az eseményt később a román nemzeti történetírás a három vajdaság – Havasalföld, Moldva és Erdély – szimbolikus egyesítésének pillanataként értelmezte, jóllehet a korszakban még nem léteztek modern nemzeti eszmék, és Mihály vajdát elsősorban politikai és hatalmi érdekek vezérelték. A történelmi eseményt több művész is megörökítette, köztük Constantin Lecca, Sava Henția és Stoica Dumitrescu festőművészek. A történelmi források szerint a Szent György-kapu Gyulafehérvár középkori városfalrendszerének egyik bejárata volt, amelyet 1504-ben kör alakú barbakánnal ( külső védőművel ) erősítettek meg. A kaput és a hozzá tartozó védműveket a 18. század elején a Vauban-típusú Alba Carolina-erőd építésekor elbontották.

A most feltárt kaput a korabeli források is említik: Giovanni Morando Visconti olasz építész 1711-ben készült tervrajza a legfontosabb fennmaradt ábrázolása a 17–18. század fordulóján álló erődítményrendszernek. A kapu – olaszul Porta di San Giorgio – szerepel az 1687-es „Pianta d’Alba Iulia” térképen is, valamint Visconti 1714-es, Savoyai Jenő herceg által jóváhagyott tervén. A régészeti munkálatok október közepéig folytatódnak. Ezt követően a múzeum nyílt napot szervez, ahol a látogatók személyesen is megtekinthetik a frissen feltárt maradványokat. A jövőben a szakemberek célja a kutatás folytatása, valamint a leletek konzerválása, restaurálása és bemutatása a nagyközönség számára. A feltárást a Gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeuma szervezi, az Alba megyei tanács anyagi támogatásával. A munkálatok a Matias Group S.R.L. által koncesszióban tartott területen zajlanak, együttműködésben Cosmin Matieș-sel.