Közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1939. augusztus 23-án, Németország és a Szovjetunió ( akkor még Oroszországnak is nevezett szovjet állam ) megkötötte a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot. A szerződés kölcsönös megnemtámadási egyezményt rögzített, és titkos záradékai révén Kelet-Európa felosztását is előirányozta a két hatalom között. Ez a paktum lehetővé tette mindkét fél számára, hogy katonai céljait egymás beavatkozása nélkül folytassa. A megállapodást azonban Hitler 1941. június 22-én látványosan megszegte, amikor megindította a Barbarossa-hadműveletet, vagyis a Szovjetunió elleni támadást.
Adolf Hitler és Horthy Miklós ( Vitéz Nagybányai Horthy Miklós ) a kieli-öbölben tartott haditengerészeti szemlét figyelik, jobbra Erich Raeder vezértengernagy, 1938. augusztus 22. ( A kép forrása: Heinrich Hoffmann/ullstein bild via Getty Images )
A háború első éveiben több európai ország is a tengelyhatalmakhoz csatlakozott – részben kényszerből, részben területi vagy politikai érdekből. A háború menete azonban sokakat később arra kényszerített, hogy oldalt váltsanak, és a szövetségesekhez álljanak. Ugyanakkor voltak államok, amelyek végig kitartottak a tengelyhatalmak mellett, és így a háború végén a vesztesek oldalán találták magukat.
I. Az átálló országok – a tengelyből a szövetségesekhez
Románia
A háború elején Románia még Lengyelország szövetségese volt, és britbarát külpolitikát folytatott. Ám a Szovjetunió fenyegetése és a belpolitikai jobboldali erők megerősödése miatt az ország németbarát diktatúrává vált. 1940. novemberében Románia aláírta a Háromhatalmi egyezményt ( Tripartite Pact ), és a tengelyhatalmak csatlós államává lett. Román csapatok 1941 nyarától a németek oldalán harcoltak a Szovjetunió ellen. Azonban 1944 augusztusában, amikor a szovjet hadsereg elérte a határait, Mihály király puccsal eltávolította Antonescu marsallt, és Románia átállt a szövetségesek oldalára. Ettől kezdve román katonák a Vörös Hadsereggel együtt harcoltak Németország ellen egészen 1945 tavaszáig.
Német és román katona együtt, feltehetően az oroszországi hadjárat idején
Bulgária
Bulgária a háború nagy részében szintén a tengelyhatalmak „társult” állama volt. A 1930-as években a jobboldali erők megerősödése és III. Borisz király németbarát politikája miatt az ország 1941 márciusában csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez. Cserébe Németország területi ígéreteket tett: visszaszerezhette a korábban elvesztett Trákia és Macedónia egy részét. Bulgária engedélyezte, hogy a német hadsereg területén keresztül támadja meg Jugoszláviát és Görögországot, és részt vett a megszállásban is. Bár kezdetben nem üzent hadat a Szovjetuniónak, 1941 végén – Pearl Harbor után – hadat üzent az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. A háború vége felé, 1944 szeptemberében, amikor a szövetséges bombázások és a front közeledése nyomán összeomlott a kormány, az új hatalom semlegességet hirdetett, kiutasította a német csapatokat, majd csatlakozott a szövetségesekhez, és hadat üzent Németországnak. Ez a gyors átállás megmentette az országot attól, hogy teljes megszállás alá kerüljön.
Finnország
Finnország sosem írta alá a Háromhatalmi egyezményt, de a tengelyhatalmak társ-harcosaként ( co-belligerens ) harcolt Németország oldalán. A Szovjetunió 1939-es támadása (a téli háború) után Finnország területeket vesztett, és bosszút kívánt állni. 1941 novemberében csatlakozott az Anti-Komintern paktumhoz, és a folytatólagos háborúban ( 1941–1944 ) Németországgal együtt támadta a Szovjetuniót. Ugyanakkor Finnország megtartotta politikai önállóságát: zsidókat fogadott be, sőt zsidó katonák is szolgáltak a finn hadseregben, és nem vett részt Leningrád ostromában. A háború menetét látva Finnország 1944 augusztusában új elnököt választott ( Mannerheim ), aki titokban béketárgyalásokat kezdett Moszkvával. Szeptemberben megkötötték a fegyverszünetet, és Finnországnak ki kellett űznie a német csapatokat – ez vezetett a lappföldi háborúhoz ( 1944–1945 ). Finnország így átállt a szövetségesek oldalára, és 1945 tavaszán fejezte be a harcokat.
A co-belligerens ( magyarul: hadviselő szövetséges vagy társ-hadviselő fél ) olyan államot vagy katonai erőt jelöl, amely ugyanazon ellenség ellen harcol, mint egy másik fél, de nem feltétlenül szövetségesként. A co-belligerensek közös ellenséget támadnak, azonban nem kötnek formális szövetséget, és gyakran külön céljaik vannak a háborúban. Például mint a fent említett Finnország a második világháborúban co-belligerens volt Németországgal a Szovjetunió ellen, de nem volt a tengelyhatalmak hivatalos tagja.
Olaszország
Benito Mussolini fasiszta Olaszországa már a háború előtt Hitler példaképe és szövetségese volt. Az ország saját birodalmi álmokat dédelgetett, Észak-Afrikát és a Balkánt akarta meghódítani. 1940. szeptember 27-én Németország, Japán és Olaszország aláírta a Háromhatalmi egyezményt, ezzel hivatalosan is megalakult a tengelyhatalmak szövetsége. Olaszország azonban csak 1940 júniusában lépett be a háborúba, és több fronton ( különösen Észak-Afrikában és Görögországban ) súlyos vereségeket szenvedett. 1943 júliusában a katonai kudarcok miatt III. Viktor Emánuel király leváltotta Mussolinit és letartóztatta. Az új kormány fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel ( 1943. szeptember 3-án ), és Olaszország átállt. A németek azonban megszállták az ország északi részét, ahol Mussolinit kiszabadították, és létrejött a Salói Köztársaság – egy náci bábállam. Dél-Olaszország viszont a szövetségesek oldalán harcolt tovább, egészen 1945 májusáig, amikor a német csapatok megadták magukat.
A Nezavisna Država Hrvatska ( NDH, Független Horvát Állam )
1941 áprilisában jött létre a Jugoszláv Királyság német megszállása után. A területet Németország és Olaszország osztotta fel, és a fasiszta Ustaša mozgalom vezetésével alakították ki a bábállamot. Az NDH azonnal a tengelyhatalmak oldalára állt, részt vett a jugoszláv hadjáratban és a partizánok elleni harcokban. A rezsim kegyetlen megtorlásokat alkalmazott különösen a szerbek, zsidók és romák ellen, a háború alatt mintegy 300 000–500 000 civil áldozatot követelve. A Tito vezette jugoszláv partizán mozgalom folyamatosan harcolt a tengelyhű horvát erőkkel, és 1945 tavaszára felszabadította a területet. Az NDH megszűnt, Horvátország a háború végén a szövetségesek oldalán került.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. Talán a művész így próbálta meg ábrázolni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
A Szerb Királyság
A második világháború elején a Jugoszláv Királyság része volt. A németek 1941 áprilisi inváziója után Jugoszlávia feloszlott, és Szerbia német katonai megszállás alá került, míg más területek bábállamokká váltak. A németek szerb kollaboráns kormányt, az ún. Nedić-rezsimet állították fel 1941 augusztusában, amely együttműködött a németekkel, fenntartotta a rendet és részt vett a partizán mozgalmak elleni harcokban. A háború alatt jelentős ellenállás zajlott a szerb társadalom részéről, Tito vezette partizánok és Mihailović vezette csetnikek formájában. Bár a Nedić-rezsim formálisan a tengelyhatalmak oldalán állt, a szerb ellenállás révén a terület a háború végére a szövetségesek oldalához került, a kollaboráns kormány megszűnt.
II. A végig tengelyhű országok – a háború vesztesei
Németország
A tengely központi hatalma, Adolf Hitler vezetésével, 1939 szeptemberében megtámadta Lengyelországot, ezzel elindítva a második világháborút. Németország a háború végéig, 1945 májusáig küzdött, majd Berlin eleste és Hitler öngyilkossága után kapitulált.
Japán
A távol-keleti tengelyhatalom 1937-ben már háborúban állt Kínával, majd 1941-ben megtámadta az Egyesült Államokat Pearl Harborban. A háború végéig kitartott, és csak 1945 augusztusában, Hirosima és Nagaszaki atomtámadása után adta meg magát.
Magyarország
Horthy Miklós kormányzó vezetésével Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. Részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásában is. Azonban a háború végére Magyarország német megszállás alá került ( 1944. március 19. ), majd a nyilas hatalomátvétel után a front országává vált. A háború 1945 tavaszán Magyarország teljes vereségével zárult.
Szlovákia
Az 1939-ben létrejött szlovák bábállam ( Jozef Tiso vezetésével ) Németország hű szövetségese volt, egészen 1945-ig. Bár a szlovák nemzeti felkelés ( 1944 ) megpróbálta megdönteni a rendszert, az ország a háború végéig a tengely oldalán maradt.
Adolf Hitler, Alexander von Dörnberg, Jozef Tiso ( jobbra ), Berlinben ( ? ), 1941. október ( A kép forrása: Nemzeti Digitális Archívum, jelzet: 2-12457 )
Íme gy részletes, áttekintő táblázat a második világháború európai és fontos távol-keleti országairól, amely tartalmazza a kezdő oldalt, tengelyhűséget, esetleges átállást és a végső státuszt:
| Ország | Kezdeti oldal | Tengelyhűség ideje | Átállás / szövetséges oldalon való részvétel | Végső státusz |
|---|---|---|---|---|
| Németország | Tengely | 1939–1945 | Nem állt át | Vesztes oldalon |
| Japán | Tengely | 1940–1945 | Nem állt át | Vesztes oldalon |
| Olaszország | Tengely | 1940–1943 | 1943 szeptember: átállás a szövetségesekhez | Szövetségesek oldalán, de harcok folytak német megszállt területen |
| Románia | Tengely | 1940–1944 augusztus | 1944 augusztus: átállás a szövetségesekhez | Szövetségesek oldalán |
| Bulgária | Tengely | 1941–1944 szeptember | 1944 szeptember: átállás a szövetségesekhez | Szövetségesek oldalán |
| Finnország | Tengely ( társ-harcos ) | 1941–1944 | 1944 szeptember: békekötés a Szovjetunióval, németek ellen harcolt ( Lappföldi háború ) | Szövetséges oldalon |
| Magyarország | Tengely | 1940–1945 | 1944 október: Horthy próbálkozása az átállásra, de német megszállás megakadályozta | Vesztes oldalon |
| Horvátország ( NDH ) | Tengely | 1941–1945 | 1945 tavasz: partizán felszabadítás révén a szövetségesekhez került | Szövetségesek oldalán |
| Szlovákia | Tengely | 1939–1945 | Szlovák nemzeti felkelés 1944, de végig tengelyhű maradt | Vesztes oldalon |
| Szerbia ( Nedić-rezsim ) | Tengely | 1941–1944 | 1944: felszabadítva szövetséges oldalon | Szövetségesek oldalán |
| Vichy Franciaország | Tengely ( bábállam ) | 1940–1944 | Szabad Franciaország később szövetséges oldalon | Szövetségesek oldalán |
| Ausztria | Tengely ( Némethez csatolva ) | 1938–1945 | Nem állt át | Vesztes oldalon |
| Csehszlovákia ( Protektorátus Böhmen-Morvaország ) | Tengely | 1939–1945 | Nem állt át | Vesztes oldalon |
| Lengyelország | Szövetséges | 1939 ( német megszállás ) | Nem állt át, ellenállás működött | Szövetségesek oldalán |
| Norvégia | Szövetséges | 1940 ( német megszállás ) | Nem állt át, ellenállás működött | Szövetségesek oldalán |
| Dánia | Szövetséges | 1940–1943 ( német megszállás ) | Nem állt át, passzív együttműködés | Szövetségesek oldalán |
| Görögország | Szövetséges | 1941 ( német-olasz megszállás ) | Nem állt át | Szövetségesek oldalán |
| Jugoszlávia | Szövetséges | 1941 ( német megszállás, felosztás ) | Részei átálltak ( Horvátország: NDH ), partizán mozgalmak a szövetségesekhez | Szövetségesek oldalán |
| Belgium | Szövetséges | 1940 ( német megszállás ) | Nem állt át | Szövetségesek oldalán |
| Hollandia | Szövetséges | 1940 ( német megszállás ) | Nem állt át | Szövetségesek oldalán |
| Franciaország | Szövetséges | 1940 ( német megszállás, felosztás, Vichy bábállam ) | Szabad Franciaország a szövetségesekhez | Szövetségesek oldalán |
| Egyesült Királyság | Szövetséges | – | – | Szövetségesek oldalán |
| Szovjetunió | Szövetséges ( 1939–1941: paktum ) | – | 1941 után Németország ellen | Szövetségesek oldalán |
| Egyesült Államok | Szövetséges | – | – | Szövetségesek oldalán |
A második világháború drámai fordulatai nemcsak a frontokon, hanem a diplomáciai térben is zajlottak. Néhány ország – Románia, Bulgária, Finnország és Olaszország – felismerte, hogy a náci Németország veresége elkerülhetetlen, és időben váltott oldalt, így elkerülve a teljes pusztulást vagy megszállást. Más államok azonban – Németország, Japán, Magyarország és Szlovákia – végig kitartottak a tengelyhatalmak mellett, és ezzel a háború végén a történelem vesztes oldalán találták magukat. A háború utáni új világrend pedig hosszú évtizedekre meghatározta sorsukat – politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
