Országok, amelyek “elárulták”, és amelyek hűségesek maradtak a tengelyhatalmakhoz a második világháborúban! Magyarország végig a németek oldalán harcolt, és így is fejezte be a háborút!

Közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1939. augusztus 23-án, Németország és a Szovjetunió ( akkor még Oroszországnak is nevezett szovjet állam ) megkötötte a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot. A szerződés kölcsönös megnemtámadási egyezményt rögzített, és titkos záradékai révén Kelet-Európa felosztását is előirányozta a két hatalom között. Ez a paktum lehetővé tette mindkét fél számára, hogy katonai céljait egymás beavatkozása nélkül folytassa. A megállapodást azonban Hitler 1941. június 22-én látványosan megszegte, amikor megindította a Barbarossa-hadműveletet, vagyis a Szovjetunió elleni támadást.

Adolf Hitler és Horthy Miklós ( Vitéz Nagybányai Horthy Miklós ) a kieli-öbölben tartott haditengerészeti szemlét figyelik, jobbra Erich Raeder vezértengernagy, 1938. augusztus 22. ( A kép forrása: Heinrich Hoffmann/ullstein bild via Getty Images )

A háború első éveiben több európai ország is a tengelyhatalmakhoz csatlakozott – részben kényszerből, részben területi vagy politikai érdekből. A háború menete azonban sokakat később arra kényszerített, hogy oldalt váltsanak, és a szövetségesekhez álljanak. Ugyanakkor voltak államok, amelyek végig kitartottak a tengelyhatalmak mellett, és így a háború végén a vesztesek oldalán találták magukat.

---

I. Az átálló országok – a tengelyből a szövetségesekhez

Románia

A háború elején Románia még Lengyelország szövetségese volt, és britbarát külpolitikát folytatott. Ám a Szovjetunió fenyegetése és a belpolitikai jobboldali erők megerősödése miatt az ország németbarát diktatúrává vált. 1940. novemberében Románia aláírta a Háromhatalmi egyezményt ( Tripartite Pact ), és a tengelyhatalmak csatlós államává lett. Román csapatok 1941 nyarától a németek oldalán harcoltak a Szovjetunió ellen. Azonban 1944 augusztusában, amikor a szovjet hadsereg elérte a határait, Mihály király puccsal eltávolította Antonescu marsallt, és Románia átállt a szövetségesek oldalára. Ettől kezdve román katonák a Vörös Hadsereggel együtt harcoltak Németország ellen egészen 1945 tavaszáig.

Német és román katona együtt, feltehetően az oroszországi hadjárat idején

---

Bulgária

Bulgária a háború nagy részében szintén a tengelyhatalmak „társult” állama volt. A 1930-as években a jobboldali erők megerősödése és III. Borisz király németbarát politikája miatt az ország 1941 márciusában csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez. Cserébe Németország területi ígéreteket tett: visszaszerezhette a korábban elvesztett Trákia és Macedónia egy részét. Bulgária engedélyezte, hogy a német hadsereg területén keresztül támadja meg Jugoszláviát és Görögországot, és részt vett a megszállásban is. Bár kezdetben nem üzent hadat a Szovjetuniónak, 1941 végén – Pearl Harbor után – hadat üzent az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. A háború vége felé, 1944 szeptemberében, amikor a szövetséges bombázások és a front közeledése nyomán összeomlott a kormány, az új hatalom semlegességet hirdetett, kiutasította a német csapatokat, majd csatlakozott a szövetségesekhez, és hadat üzent Németországnak. Ez a gyors átállás megmentette az országot attól, hogy teljes megszállás alá kerüljön.

---

Finnország

Finnország sosem írta alá a Háromhatalmi egyezményt, de a tengelyhatalmak társ-harcosaként ( co-belligerens ) harcolt Németország oldalán. A Szovjetunió 1939-es támadása (a téli háború) után Finnország területeket vesztett, és bosszút kívánt állni. 1941 novemberében csatlakozott az Anti-Komintern paktumhoz, és a folytatólagos háborúban ( 1941–1944 ) Németországgal együtt támadta a Szovjetuniót. Ugyanakkor Finnország megtartotta politikai önállóságát: zsidókat fogadott be, sőt zsidó katonák is szolgáltak a finn hadseregben, és nem vett részt Leningrád ostromában. A háború menetét látva Finnország 1944 augusztusában új elnököt választott ( Mannerheim ), aki titokban béketárgyalásokat kezdett Moszkvával. Szeptemberben megkötötték a fegyverszünetet, és Finnországnak ki kellett űznie a német csapatokat – ez vezetett a lappföldi háborúhoz ( 1944–1945 ). Finnország így átállt a szövetségesek oldalára, és 1945 tavaszán fejezte be a harcokat.

A co-belligerens ( magyarul: hadviselő szövetséges vagy társ-hadviselő fél ) olyan államot vagy katonai erőt jelöl, amely ugyanazon ellenség ellen harcol, mint egy másik fél, de nem feltétlenül szövetségesként. A co-belligerensek közös ellenséget támadnak, azonban nem kötnek formális szövetséget, és gyakran külön céljaik vannak a háborúban. Például mint a fent említett Finnország a második világháborúban co-belligerens volt Németországgal a Szovjetunió ellen, de nem volt a tengelyhatalmak hivatalos tagja.

---

Olaszország

Benito Mussolini fasiszta Olaszországa már a háború előtt Hitler példaképe és szövetségese volt. Az ország saját birodalmi álmokat dédelgetett, Észak-Afrikát és a Balkánt akarta meghódítani. 1940. szeptember 27-én Németország, Japán és Olaszország aláírta a Háromhatalmi egyezményt, ezzel hivatalosan is megalakult a tengelyhatalmak szövetsége. Olaszország azonban csak 1940 júniusában lépett be a háborúba, és több fronton ( különösen Észak-Afrikában és Görögországban ) súlyos vereségeket szenvedett. 1943 júliusában a katonai kudarcok miatt III. Viktor Emánuel király leváltotta Mussolinit és letartóztatta. Az új kormány fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel ( 1943. szeptember 3-án ), és Olaszország átállt. A németek azonban megszállták az ország északi részét, ahol Mussolinit kiszabadították, és létrejött a Salói Köztársaság – egy náci bábállam. Dél-Olaszország viszont a szövetségesek oldalán harcolt tovább, egészen 1945 májusáig, amikor a német csapatok megadták magukat.

---

II. A végig tengelyhű országok – a háború vesztesei

Németország

A tengely központi hatalma, Adolf Hitler vezetésével, 1939 szeptemberében megtámadta Lengyelországot, ezzel elindítva a második világháborút. Németország a háború végéig, 1945 májusáig küzdött, majd Berlin eleste és Hitler öngyilkossága után kapitulált.

Japán

A távol-keleti tengelyhatalom 1937-ben már háborúban állt Kínával, majd 1941-ben megtámadta az Egyesült Államokat Pearl Harborban. A háború végéig kitartott, és csak 1945 augusztusában, Hirosima és Nagaszaki atomtámadása után adta meg magát.

Magyarország

Horthy Miklós kormányzó vezetésével Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. Részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásában is. Azonban a háború végére Magyarország német megszállás alá került ( 1944. március 19. ), majd a nyilas hatalomátvétel után a front országává vált. A háború 1945 tavaszán Magyarország teljes vereségével zárult.

Szlovákia

Az 1939-ben létrejött szlovák bábállam ( Jozef Tiso vezetésével ) Németország hű szövetségese volt, egészen 1945-ig. Bár a szlovák nemzeti felkelés ( 1944 ) megpróbálta megdönteni a rendszert, az ország a háború végéig a tengely oldalán maradt.

Adolf Hitler, Alexander von Dörnberg, Jozef Tiso ( jobbra ), Berlinben ( ? ), 1941. október ( A kép forrása: Nemzeti Digitális Archívum, jelzet: 2-12457 )

---

Íme gy részletes, áttekintő táblázat a második világháború európai és fontos távol-keleti országairól, amely tartalmazza a kezdő oldalt, tengelyhűséget, esetleges átállást és a végső státuszt:

---

A második világháború drámai fordulatai nemcsak a frontokon, hanem a diplomáciai térben is zajlottak. Néhány ország – Románia, Bulgária, Finnország és Olaszország – felismerte, hogy a náci Németország veresége elkerülhetetlen, és időben váltott oldalt, így elkerülve a teljes pusztulást vagy megszállást. Más államok azonban – Németország, Japán, Magyarország és Szlovákia – végig kitartottak a tengelyhatalmak mellett, és ezzel a háború végén a történelem vesztes oldalán találták magukat. A háború utáni új világrend pedig hosszú évtizedekre meghatározta sorsukat – politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt.

 

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )