Mutatjuk hogyan lehetett 1 dolláros érmék internetes vásárlásával, ingyen repülőutat szerezni!

Vannak ötletek, amelyek elméletben kiválónak tűnnek, de a megvalósítás során derül ki, hogy jobb lett volna el sem kezdeni. Az amerikai elnöki arcképekkel díszített egydolláros érmék állami árusítása nem volt ugyan teljes kudarc, hisz néhány élelmes vásárló jól járt vele, mivel ingyen repülőutakat szereztek egy kiskaput kihasználva, azonban teljes sikernek sem nevezhetjük. Mutatjuk, hogy miért. 

Az ötlet azért tűnt jónak, mert a kongresszus célja az volt, hogy az amerikaiak több érmét és kevesebb bankjegyet használjanak, így spórolva és az ország történelmi figuráit népszerűsítve. 2005-ben a kongresszus elfogadta a javaslatot, George W. Bush elnök pedig aláírta a törvényt.  2007-től egydolláros érméket kezdték kibocsátani, évente négy különböző volt elnök portréjával. Az érmék előállítása drágább ugyan, de tartósabbak mint a bakjegyek, így hosszabb ideig maradhatnak forgalomban. A teljes átállás érmékre 30 év alatt 5,5 milliárd dollárt spórolhatna meg. A törvény előírta, hogy az állami intézmények segítsék az egydolláros érmék terjedését. Az emberek azonban nem akarták lecserélni a bankjegyeket érmékre. Ezért 2008-ban az interneten kezdték árulni az érméket, ami visszaélésekhez vezetett.

Az állami pénzverde honlapján bárki vásárolhatott egydolláros érméket egy dollárért, ami magában foglalta a szállítási költséget is. Ez önmagában ráfizetést jelentett az államnak, de ha az érmék elég népszerűvé váltak volna, a hosszú távú megtakarítások ellensúlyozhatták volna ezt. Az igazi probléma az volt, hogy az online rendeléseket hitelkártyával is lehetett fizetni. A kártyacégek minden vásárlás után jutalékot kaptak, míg a vásárlók bónuszpontokat gyűjtöttek, amelyek légitársasági programokban válthatók be. Így a vásárlók nemcsak az érméket kapták meg, hanem extra pontokat is szereztek. Ez tette az akciót nagyon népszerűvé: 2009-ben több mint 88 millió érmére érkezett rendelés. Az ingyen nyaralás összehozása az egydolláros érmék segítségével sok pepecseléssel járt. Például egy európai repülőút business osztályon nagyjából 100 ezer érmébe került volna, ami körülbelül 800 kilogramm csomagot jelentett. Ennek ellenére sokan kihasználták a lehetőséget, hogy ingyen pénzhez jussanak. Korabeli beszámolók szerint egyesek tényleg így finanszírozták a nyaralásukat, míg mások kreatívabb felhasználási módokat találtak. Például az bár üzletek nem kötelesek elfogadni csak egydolláros érméket fizetéskor, de adósságrendezéshez bármilyen amerikai fizetőeszközt el kell fogadni, így törlesztőrészletek vagy adó befizetésére is használták őket. Volt, aki egyenesen a bankba szállíttatta az érméket a lakáshitele törlesztéséhez. A rekorder valószínűleg az a személy volt, aki 2,4 millió egydolláros érmét rendelt, összesen 20 tonna tömegben, barátok és családtagok segítségével, illetve különböző hitelkártyák variálásával. Ezzel több tízezer dollárt szerzett az államtól.

A visszaélések miatt az állam korlátozni kezdte a rendelhető mennyiséget, ami az érdeklődés csökkenéséhez vezetett. 2011-ben végül megszüntették a hitelkártyás fizetés lehetőségét. Az érmeprogram folytatódott 2016-ig, de a siker elmaradt. 1,4 milliárd egydolláros halmozódott fel a központi bank széfjeiben. A program végére az eredeti elképzelést elengedték, és csak gyűjtőknek szánt mennyiséget készítettek. Összesen több mint két és fél milliárd elnöki egydolláros érme készült el. Az érmékre az elnökök feleségeiről sem feledkeztek meg: 2007-től tízdolláros aranyérméket bocsátottak ki a first ladyk tiszteletére. Bár a program 2016-ban véget ért, a két évvel később meghalt George H. W. Bush és Barbara Bush tiszteletére újabb érméket terveznek kibocsátani. Valószínűleg minden további elnök részesülni fog ebben a megtiszteltetésben, de az érmék már csak a gyűjtőknek készülnek, nem az olcsó repülőútra vágyóknak.