A magyar nyelv egyik legérdekesebb szava a „paraszt”, amelynek története és jelentésváltozása nemcsak nyelvészeti, hanem társadalomtörténeti szempontból is tanulságos. Már az is jelzi különleges helyzetét, hogy a szó egyszerre jelölt társadalmi réteget, foglalkozást és jellemző tulajdonságokat – gyakran pejoratív színezetben. A „paraszt” és a hozzá hasonló „cseléd” szavaink szláv eredetű jövevényszavak. Az óegyházi szláv prosta ( ‘egyszerű’ ) melléknévből származik, amely a magyar nyelvben először melléknévként élt, majd főnévvé vált.
1. A legkorábbi adatok
A szó legkorábbi ismert előfordulása a XV. századból való ( kb. 1420 ): „Vgri num flium Parazth”.
A nyelvemlékekben a következő jelentésekkel találkozunk:
-
földműves, faragatlan ember
-
világi személy ( szemben az egyházival )
-
meg nem művelt föld
-
gyalogos ( pl. sakkfiguraként )
-
közrendű, nem nemes személy
-
üres, kihasználatlan rész ( pl. ruha, edény )
Már ekkor érződik, hogy a „paraszt” szóhoz több mellékjelentés tapadt, amelyek nem mindig voltak semlegesek.
Kaszás paraszt Szolnok környékéről, 1908 ( A kép forrása: FORTEPAN, Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége, a kép száma: 86810 )
2. A szó pejoratív töltete
A jelentésváltozásokban jól látható, hogy szinte minden jelentésben ott bujkált valami lenéző, becsmérlő árnyalat.
-
Durva, nyers: „paraszt szabású” ( subrusticus )
-
Világi szerzetes: „paraszt frater” ( laicus )
-
Nem nemes: „paraszt nemzet”
-
Műveletlen, tanulatlan: „barbarusok es czac bárdolatlan parasztok”
A reformáció és ellenreformáció hitvitázó irodalmában ( pl. Pázmány Péter műveiben ) bőven találunk példát arra, hogy a „paraszt” szitokszóként szerepelt. Már akkor a legnagyobb sértésnek számított, ha valakit leparasztoztak. Ez a jelenség szorosan összefügg azzal, hogy a középkori szemlélet a földművelést lenézett, alantas foglalatosságnak tartotta, szemben a katonáskodással vagy a papi pályával.
3. A társadalmi változások nyomai a szó használatában
A nyelv mindig leképezi a társadalmi folyamatokat. A „paraszt” szó jelentését erősen befolyásolta a társadalmi helyzet, a politikai fordulatok és a gazdasági változások.
-
1848 – jobbágyfelszabadítás: A magyar parasztságot évszázadokon át a nemesség jobbágysorban tartotta, kiszolgáltatva őket a földesúri hatalomnak. Végleges – bár korántsem minden tekintetben megnyugtató – felszabadításukra csak az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után került sor, amikor 1853. március 2-án egy császári nyílt parancs kimondta a jobbágyrendszer megszűnését.
-
1945 – földosztás és kollektivizálás: a volt cselédekből önálló kisgazdák lettek, de társadalmi presztízsük még sokáig alacsony maradt. Az 1950-es évektől, az állami gazdaságok létrehozásával újra „cselédekké” váltak – immár az állam szolgálatában.
-
20. század vége: az iparosodás és urbanizáció miatt a „paraszti életforma” gyakorlatilag megszűnt, így a szó eredeti értelme is kikopott, és szinte teljesen a „durva, műveletlen ember” jelentése maradt meg.
4. A szótárak tükrében
Érdekes összehasonlítani a régi és modern értelmező szótárakat:
-
Czuczor–Fogarasi ( 1862–74 ): „jobbágytelken élő, földműveléssel foglalkozó nem nemesi származású személy”. ( Már ekkor ajánlják helyette a „földmíves, szántóvető” szavakat, mert a „paraszt” sértő. )
Magyar nyelv (1862) szótárunk ( Czuczor–Fogarasi )szerint PARASZT szó jelentése, értelmezése: fn. tt. ~ot, harm. szr. ~ja. 1) Szoros ért. a legújabb korszakig, jobbágytelket biró, s földmíveléssel foglalkodó, nem nemes származásu mezei lakos. ( A nemesek, habár jobbágyok voltak is, a paraszt nevezet alá nem foglaltattak, sőt a nemest parasztnak nevezni becstelenítés lett volna ). Innen a nemes jobbágy, és paraszt jobbágy nevezetek is. Gyöngédebb kifejezéssel másképen: földmives, földmivelő, szántóvető, vagy parasztember; némi panaszképen húzóvonó szegény ember. Ha paraszt nem volna, kenyerünk se volna. ( Km. ). Régi időben a nemes ember katona volt, s a szolgák mivelték a földet. Túl a Dunán némely megyékben pógár ( = polgár ) v. pógárember. A királyi városok, és szabadalmas mezővárosok azon polgárai, és lakosai, kik földmivelésből élnek, néhutt, pl. Győrött, szekeresgazdák-nak, a szőlőmivesek pedig, pl. Esztergomban, Fehérvárott kapások-nak nevezik magukat, s a paraszt név rájok nézve megvető, és sértő. Egészhelyes, félhelyes-paraszt. Hat ökrös paraszt. Neki dűleszkedik, mint az egészhelyes paraszt. ( Km. ) Búslakodik mint a kereke tört paraszt. ( Km. ) Esik eső a haraszton, nem kapok én a paraszton. ( Népd. ) 2) Szélesb ért. közrendü személy, akár nemes, akár nem nemes, ki földmivelési munkával keresi kenyerét; s ez, mint alább kitűnik, eredeti értelme is. 3) Minthogy a parasztok osztályához tartozók rendesen kevesebbé müveltek, mint kivált az előbbkelő nemesség, és polgárság: innen a paraszt, mint melléknév, jelent müveletlent, durvát, nyerset, gorombát, butát. Otromba paraszt; parasztnál parasztabb. Ne légy oly paraszt. Oh te paraszt! Így a Nádor-codexben is am. tudatlan, járatlan. A molnároknál: parasztra őrleni, am. szita nélkül, gorombán, korpástúl. Néhutt, nevezetesen Gyöngyös körül Hevesben, jelent együgyüen szelidet, bárgyút, butácskát. Ez értelemben rokon hozzá a tót szproszti, szproszták. A varrásban parasztnak nevezik az illető ruhának hímezetlenül hagyott részét. A ruhának, kendőnek hímese, parasztja. Mig a nemesség előjogokkal maga bírt, akkori szójárás szerént mindenki paraszt volt, aki nem nemes. A katonák dévajkodó nyelvén paraszt ruha, mely nem díszruha, vagyis közönsége polgári öltözet. 4) Némely régieknél, pl. a Debrecen Legendáskönyvben, az egyházi személynek ellentéte laicus: “Akár parasztok, akár egyháziak legyenek.” “Eh szent Szilvester pápa szerzé hogy parasztembörnek egyházi népön hatalma ne legyön.” A Carthausi névtelen Legendáiban: “Es belhivatá az egyházi fejedelmeket, es kik akkoron jelen valának, paraszt urakat.” “Azt hallván kedég az sok népek mind egyházi népek, mind parasztok, oda futamának csodára, mi dolog volna?” stb. 5) Végül jelent olyasmit, mi a parasztoknál divatozó szokásokra, munkákra, stb. vonatkozik, pl. paraszt példa, paraszt mulatság, lakodalom, paraszt mesterségek, munkák, eszközök, paraszt szekér, stb. Ez értelemben rendesen öszvetéve írjuk: parasztdal, paraszttánc, parasztgazdaság, parasztház. A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag. Par gyökkel pedig, a héber ( campus ), arab berr ( ugyanaz ); arab-török baur v. búr ( Brachacker ); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. ( Adelung. Mithridates ); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik. Beregszászi után figyelmet érdemlőnek látszik még a persa parasztidan v. pereszt-iden, mely 1) am. imádni; 2) szolgálni; innen parasztár v. peresztár, 1) imádó; 2) szolga. Azonban úgy véljük, hogy ezen szónak, habár hangokban egyezik is
-
Ballagi Mór ( 1872 ): „földműveléssel foglalkozó szegénysorsú ember”.
-
Balassa József: egyszerűen „földművelő”.
-
Értelmező Szótár ( 1962– ): „földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy”.
A különbségek szembetűnőek. A korábbi szótárakban a „paraszt” pejoratív, lenéző értelmű. A későbbiek igyekeztek tárgyilagosan meghatározni, ám a köznyelvben a sértő tartalom továbbra is megmaradt.
5. Tájszótárak és különleges jelentések
A magyar tájszótárak számos sajátos, gyakran meglepő jelentést őriztek meg:
-
„szűr, vászon, ruha kivarratlan része”
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. -
„durvára őrölt liszt”
-
„dísztelen cserépedény”
-
„sovány hús”
-
„jámbor állat”
-
„ebéd” ( egyes vidékeken )
A szegedi tájszótár még trágár szólásokat is tartalmaz: parasztszar, parasztgalamb, parasztrendőr – mindegyik a lenézés, a „közönséges, semmirekellő” jelentést erősíti.
6. Eredet és nemzetközi párhuzamok
A szó alapja az óegyházi szláv prostъ ( ‘egyszerű, közönséges’ ). Innen származnak a szláv nyelvek megfelelői:
-
szerb-horvát: prost – egyszerű, közönséges
-
szlovén: prost – szabad, kötetlen, közönséges
-
szlovák: prosty – egyszerű, közönséges
-
orosz: prosztoj – egyszerű, szerény, naiv
Más nyelvekben is hasonló jelentésű szavakat találunk:
-
latin agrestis – falusi, vad, faragatlan
-
latin rusticus – földműves, egyszerű, otromba
-
német Bauer – földműves, de egyben „goromba” is
Ez azt mutatja, hogy a földművelő munkát a legtöbb európai kultúrában egyszerre tartották alapvetőnek és lenézettnek.
7. A szó mai helyzete
A mai köznyelvben a „paraszt” szónak kettős jelentése él:
-
Tárgyilagos: földművelő ember ( inkább régies, irodalmi vagy szaknyelvi használatban ).
-
Pejoratív: durva, műveletlen, közönséges ember.
Nem véletlen, hogy a modern szóhasználat inkább a „gazda” szót részesíti előnyben. A 21. században a sajtóban is ezt használják ( pl. „gazdatüntetés” ), mert a „paraszt” kifejezés még mindig sértőnek hat.
8. Összegzés
A „paraszt” szó története jól mutatja, hogyan fonódik össze nyelv, társadalom és szemlélet:
-
Eredetileg egyszerűt, közönségest jelentett.
-
A középkorban a földműveseket jelölte, de mindig pejoratív mellékzöngével.
-
Az újkorban a társadalmi változások ellenére megmaradt a sértő jelentés.
-
A modern korban már inkább szitokszóként él, mintsem foglalkozásnévként.
Mindez arra utal, hogy a nyelvi változások nem mindig követik gyorsan a társadalmi átalakulásokat: hiába emelkedett fel sok paraszti sorból származó család, a szó sértő árnyalata makacsul fennmaradt. Ma tehát, ha valakit „parasztnak” neveznek, jóval ritkábban a földművelő emberre, sokkal inkább a „durva, műveletlen, közönséges” személyre gondolnak.
Végezetül azt mondhatjuk, hogy ha valakire azt a „sértést” vágják oda, hogy „mekkora paraszt vagy”, az valójában nem is igazi sértés. Ez a kifejezés csak a modern világban torzult el, és vált gúnnyá vagy lekicsinyléssé. Biztosak lehetünk abban, hogy aki így használja, valójában nincs tisztában a szó valódi jelentésével, történelmi és társadalmi súlyával. Ha pedig tudja, mégis gúnyként alkalmazza, akkor tudatosan próbál negatív színben feltüntetni egy olyan társadalmi réteget, amely évszázadokon keresztül az ország gerincét alkotta. A parasztember nemcsak a földesurakért dolgozott, hanem a hazáért, a magyarság fennmaradásáért is. Ők voltak azok, akik megtermelték a mindennapi kenyeret, akik a hadak idején fegyvert fogtak, akik adót fizettek, robotot végeztek, és mindezt sokszor úgy, hogy cserébe semmit sem kaptak: se elismerést, se méltó jutalmat. Nagy részük szegénységben, nélkülözésben élte le életét, miközben az ország fennmaradása rajtuk is múlott. Kérdés tehát: ettől rosszabb ember valaki? Egyáltalán nem. Sőt, ha valaki ma rám azt mondja, hogy „paraszt vagy”, én nem megsértődöm, hanem inkább örülök neki. Büszkén vállalom, hiszen parasztnak lenni egyet jelent a becsülettel, a munkaszeretettel, a kitartással és a hazaszeretettel. Csak azt kívánhatom magamnak, bárcsak felérhetnék egy igazi, régi magyar parasztemberhez, aki egész életét a földön, a családért, a közösségért és a nemzetért áldozta fel.
Felhasznált forrás: Iványi Tibor, A „PARASZT” SZÓ FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE, JELENTÉSVÁLTOZATAI
Hirdetés
