Mit ért egy penny a középkori Angliában?

A középkori Anglia pénzrendszere meglehetősen bonyolult volt. A font sterling 20 shillinget ért, egy shilling pedig 12 pennyt, így egy font 240 pennynek felelt meg. A „d” betűt a penny jelölésére használták, a latin denarius ( érme ) szóból eredően. Emiatt a korabeli pénzértékeket gyakran „£ s d” ( vagy latin formában libra, solidus, denarius ) jelöléssel írták. Időről időre új érméket is bevezettek. 1344-ben III. Eduárd király arany nemes ( gold noble ) érmét veretett, amely 6 shillinget és 8 pennyt ért. Egy másik gyakori elszámolási egység volt a „márka”, amely két font harmadának, azaz 13 shilling és 4 pennynek felelt meg. A nemes aranyérmét úgy állapították meg, hogy pontosan egy font harmadát, illetve fél márkát érjen – ezzel is segítve az egységes elszámolást. De mit is ért egy ember mindezzel a pénzzel a középkori Angliában? Mennyit keresett, és mit tudott vásárolni a napi béréből?

A középkori pénzhasználat és megélhetés

A legtöbb ember egész életében csupán ezüstpénzt, azaz pennyt látott. Nem létezett shilling vagy font érme – a nagyobb összegeket csak számviteli egységként használták. Az arany nemes pedig csak a gazdag nemesség és kereskedőréteg számára volt elérhető. I. ( Földnélküli ) János király idején ( 13. század eleje ) a korona hatalmas mennyiségű ezüstpénzzel rendelkezett – hordókban és ládákban szállították a pénzt. 1216-ban a király legendásan sokat veszített is belőle, amikor a kelet-angliai Wash mocsarában elsüllyedt a kincses szekérsor.

A pénzváltó és a felesége, 16. század első fele ( Festő: Marinus van Reymerswaele ( 1490 – kb. 1567 ) )

Munkabérek és jövedelmek

A középkorban egy egyszerű napszámos évi bére kb. 2 font volt, azaz napi 2 penny. A pestisjárvány idején ( 1348–1351 ) a munkaerőhiány miatt a bérek emelkedtek, ezért a parlament 1351-ben törvénnyel rögzítette az árakat.

A szabott bérek így néztek ki:

• szénagyűjtés: 1 penny/nap

• aratás: 2 penny/nap

• hordókészítő ( kádár ): 3 penny/nap

• ács: 4 penny/nap

• kőműves: 5 penny/nap

Ezzel szemben egy lovag napi 4 shillinget ( 48 pennyt ) kapott, míg egy kisebb báró évi 600 fontot – a napszámos keresetének kb. 300-szorosát.

Árak és megélhetés

A 14. században egy gallon jó bor 8 pennyt, az olcsóbb sör 1–1,5 pennyt ért. Egy napi bérből tehát kb. 8 korsó sört lehetett venni.

A mindennapi árak:

• 1 pennyért: 2 font ( kb. 1 kg ) sajt, vagy 24 tojás, vagy két tyúk

• liba: 6 penny

• juh: 17 penny

• disznó: 24 penny

• tehén: 72–108 penny

   
  

  Tudtad? ( történelmi érdekességek )

  A 14. századi Angliában a futball még egy szabályok nélküli, kegyetlen, játéknak nem igazán nevezhető időtöltés volt, így hamarosan be is tiltották. Ellentétben az íjászattal, amelynek gyakorlását kötelezővé tették.

  
  

Egy párna 1 pennyt, egy törülköző 6 pennyt, egy szék 3 pennyt, egy asztal 6 pennyt ért. Egy font faggyúgyertya 1,5 pennyt kóstált – nem csoda, hogy takarékosan világítottak. Egyetemi tanulmányok ára évi 8 font volt, egy könyv pedig kb. 1 fontba került – megfizethetetlen a legtöbb ember számára. Egy egyszerű vászoning 12 penny volt, vagyis több napi bér.

Anglia, I. ( Edward ) Eduárd, 1 penny, 1305–1307. ( A kép forrása: katzauction.com )

Mesterségek, felszerelés és lakhatás

Egy eszterga vagy szövőkerék kb. 10 pennybe került, egy kovácsüllő 1 fontba ( 240 penny ), a hozzá való fújtató pedig 30 shillingbe ( 360 penny ). Egy kalapács 8 penny, két véső szintén ennyi, egy ásó pedig 3 penny volt – tehát több mint egy napi bér.

A lakbér évente:

• paraszti kunyhó: 60 penny

• kézművesház: 240 penny

• tehetős kereskedő háza: 2–3 font

Egy egyszerű házikó ára kb. 2 font volt – egyéves napszámosbér, ami a mai árakhoz képest nem is tűnik rossznak.

Fegyverzet és védelem

Ha háború jött, a falusi férfiaknak saját felszerelést kellett beszerezniük.

• hosszú íj: kb. 1 shilling ( 12 penny )

• olcsó kard: 6 penny

• bőr páncél: 5 shilling ( 60 penny )

• láncing: 100 shilling ( 1200 penny )

• teljes páncél: több mint 8 font ( azaz 2000+ penny )

Egy kard, íj és bőrpáncél együtt kb. 78 pennybe került – egy napszámos 40 napi bérébe.

A középkori Anglia pénzvilága azt mutatja, mennyire különbözött a társadalmi rétegek életszínvonala. Miközben a nemesek aranyban fizettek és földekben gondolkodtak, a köznép ezüstpénzekben, néhány fillérnyi napi bérből próbálta fenntartani magát. Egy-egy munkaeszköz, ruhadarab vagy használati tárgy komoly befektetést jelentett – a társadalmi felemelkedés pedig szinte lehetetlen volt. A középkor pénze tehát nem csupán gazdasági eszköz volt, hanem a társadalmi különbségek tükre is: a font és a penny között nemcsak érték, hanem egész életmódok húzódtak meg.

Felhasznált forrás: historyhit.com, What Would a Penny Buy You in Medieval England?