Az 1980-as évek végétől, jellemzően az 1990-es években, a Microsoft volt az a tech cég, ahol mindenki dolgozni akart, ahogy ma a Google vagy éppen a Facebook esetében beszélhetünk erről. Az alkalmazottak jól meg voltak fizetve, részvényeket kaptak, és igazán jól éltek. 1988 nyarán került a Microsofthoz gyakornokként egy tehetséges fiatalember, Wes Cherry ( nem találtam róla Wikipédia oldalt ), aki annyira “unatkozott” a záróvizsgái előtt, hogy leprogramozott ( lemásolt ) egy akkor már ismert játékot, a számítógépére, hogy azzal üsse el az időt. Akkor még nem tudta, hogy ez a játék, mára a Windows, és úgy általában a számítógépes történelem részévé válik. A játék neve Microsoft Solitaire volt, vagyis az a játék, amivel már te is játszottál 🙂 a pasziánsz. Ez a játék, minden idők leggyakrabban használt Windows-alkalmazásai közé tartozik.
A kezdetek
Azt gondolhatnánk, hogy megalkotóját gazdaggá tette a Microsoft Solitaire, de ez nem így történt. Azt nem tudom, hogy mára Cherry milliomos lett-e ( erről később ), de az egészen biztos, hogy ha igen, nem a pasziánsz játékból, mivel soha egyetlen centet sem kapott érte a Microsofttól. De hogyan is történhetett mindez? Átverték, vagy ő “adta ajándékba”? Nézzük meg röviden ennek a történetét. Ahogy már fentebb írtuk, 1988 nyarán Cherry gyakornokként csatlakozott a Microsofthoz, akkor, amikor a cég már 2700 alkalmazottal működött, vagyis elég nagynak számított a techcégek körében. A Windows még a 2.0-s verziónál tartott, és a Word valamint az Excel első kiadásai csak nemrég jelentek meg. A cég ekkor teljes erővel dolgozott a Windows 3.0-n, amely később a grafikus felületével és több tízmilliós eladásaival meghozta a Microsoft számára a világsikert. Cherry eredetileg Macintosh gépeken dolgozott, így ismerkedett a windowsos fejlesztési környezettel. Unalmában, és mivel nem talált izgalmasabb feladatot, elkészítette a Solitaire-t. Maga a játék nem volt eredeti ötlet; gyakorlatilag a Macen már létező Klondike játékot másolta, amivel az egyetemi vizsgaidőszakban játszott. 1981-ben az Atari Program Exchange kiadta Mark Reid Klondike-játékának Atari 8-bites számítógépekre írt változatát, egyszerűen „Solitaire” címmel. Michael A. Casteel shareware verziója Macintoshra 1984-ben jelent meg először, és azóta is folyamatosan frissítik. Ezzel játszott Cherry, és ezt programozta le újra, aminek az eredménye ez lett:

Solitaire ( 1989 ), Wes Cherry, a Microsoft Windows rendszerén. ( A kép forrása: researchgate.net )
Cherry a játékot feltöltötte a Microsoft “Bogus Software” nevű belső szerverére, ahová a Windows feltörésével szórakozó srácok dobálták a kísérletezgető hobbiprojektjeiket, hogy megismerjék az API-t. Egy termékmenedzser felfedezte a Solitaire-t, és annyira megtetszett neki, hogy Bill Gates elé vitte, aki végül engedélyezte, hogy a játék bekerüljön a következő Windows-verzióba. A menedzser érve az volt, hogy a játék jól megtanítja az egér használatát, és hasznos lesz az irodai dolgozóknak egy kis szórakozásként. Gatesnek csak egy ellenvetése volt: túl nehéznek találta a játékot, de végül áldását adta. Az egyetlen változtatás, amit a játékból kivettek, a „főnökgomb” volt, amit Cherry eredetileg programozott bele, hogy egy gombnyomással el lehessen rejteni a játékot, és egy hamis Excel-táblázatot jelenítsen meg helyette, így a játékosok elkerülhették, hogy a főnök észrevegye őket játék közben. A Solitaire fejlesztésében kulcsszerepet játszott Susan Kare is, aki a Macintosh eredeti tipográfiájának grafikai tervezője volt. Miután otthagyta az Apple-t, a Microsoft felkérte több feladatra, többek között a Solitaire összes kártyájának grafikai megtervezésére.
A “türelem” játéka, Napóleon kedvence
A játék egyébként a 17. század végén jelent meg a Balti-tenger térségében, és eredetileg misztikus céllal használták: a játékos sorsának jóslására, hasonlóan a kártyajósláshoz. Később azonban addiktív játékként vált népszerűvé, olyannyira, hogy még olyan hírességek is, mint Napóleon Bonaparte, rajongtak érte. A játék nevei – „solitaire” ( magyarul „szoliter” ) és „patience” ( magyarul „türelem” ) – arra utalnak, hogy egyetlen személy számára tervezték, aki a saját tempójában játszhat vele. A Microsoft által fejlesztett Solitaire a játék egy változatán, a Klondike-on alapul. Ebben a verzióban egy teljes paklit ( 52 kártya, négy szín ) használnak, amelyet az asztalon hét oszlopban helyeznek el. Az első oszlopban (a bal szélen) hét kártya van, a másodikban hat, és így tovább, míg az utolsó oszlopban csak egy kártya található. Ezek a kártyák lefordítva kerülnek az asztalra, kivéve az egyes oszlopok legfelső kártyáját, amely felfelé néz. A megmaradt 24 kártyából lesz a húzópakli, ezek is lefordítva vannak. Az asztalon négy üres hely van, és a játék célja, hogy mindegyiket kitöltsük a kártyák megfelelő sorrendjében: Ász, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, Bubi, Dáma és Király. A játékos áthelyezheti a hét oszlop kártyáit is, betartva a fent említett sorrendet. A húzópakli lapjai egyesével vagy hármasával fordíthatók fel, a játékos döntése alapján. Ha a pakli elfogy, újra össze lehet keverni, és a játék folytatódik. A játék virtuális verziójában, amikor a játékos sikeresen kitölti a négy kijelölt helyet, a legjobban várt pillanat következik: egy „kártyaeső” jelenik meg a képernyőn, gratulálva a győzelemhez.

Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A ruandai népirtás amely a második világháború óta az egyik legnagyobb tömegmészárlás volt, 1994. április 6-tól július közepéig zajlott, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut öltek meg. Az országban korábban a tuszi kisebbség vezette a kormányt, de amikor Ruanda felszabadult a belga gyarmati uralom alól, a hutuk vették át az irányítást, és megkezdődött a tuszik üldözése. A népirtás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1994. április 6-án ismeretlenek lelőtték Juvénal Habyarimana hutu elnök repülőgépét, amelyért a tuszikat vádolták, bár valószínű, hogy hutu szélsőségesek követték el a merényletet. A mészárlások április 7-én kezdődtek, amikor hutu szélsőségesek meggyilkolták a miniszterelnök asszonyt és 10 ENSZ-katonát, akiknek testét brutálisan meggyalázták. A világszervezet ezután hazarendelte a békefenntartók nagy részét, és csak kevesen maradtak Ruandában. Az országban a hadsereg és a hutu milíciák útzárakat állítottak fel, ahol a tuszik csak akkor menekülhettek meg, ha ENSZ-járműben utaztak. Az ENSZ katonái néha cigarettával, sörrel vagy whiskyvel fizették le a milicistákat, hogy megmentsék a tuszikat. A gyilkosságokat gyakran bozótvágó késsel, karddal, lándzsával vagy bottal hajtották végre, áldozataik között nők és gyerekek is voltak. Sok hutu férjet kényszerítettek arra, hogy saját tuszi feleségét ölje meg, mivel sokan vegyes házasságban éltek. A vérengzések során a gyilkosok gyakran iskolákban és templomokban mészároltak le embereket, gyakran a keresztény papok együttműködésével. Vidéken a holttesteket banánlevelekkel takarták le, hogy elrejtsék a mészárlás nyomait a légi felvételeken. A népirtás alatt 2-500 ezer nőt erőszakoltak meg, és becslések szerint 2-10 ezer gyermek született az erőszakos közösülések következtében. Az erőszakot gyakran szándékosan HIV-fertőzött milicisták követték el, hogy ezzel is pusztítsák a tuszikat. A vérengzéseknek július közepén az FPR ( Ruandai Hazafias Front ) alakulatai vetettek véget, akik átvették az ország irányítását és új kormányt alakítottak. Az események következtében mintegy 2 millió hutu menekült el Ruandából. |
A “győzelem” pillanata 🙂
Mondhatjuk, hogy a Solitaire a legnépszerűbb és legaddiktívabb játék, amit valaha készítettek a fejlesztők, de természetesen említsük meg a Solitaire mellett a Windows 3.0-tól egészen a Windows 10-ig futó olyan játékokat is, mint a Pinball, az Aknakereső vagy épp a Sakk, amelyek szintén kedvelt időtöltő játékok voltak, és sok éven át lenyűgözték a PC-felhasználók generációit.

Wes Cherry, munka közben
A hatalmas siker, amiből az alkotó “kimaradt”
Bár a Solitaire hatalmas siker lett, Cherry sosem kapott anyagi juttatást a játékért. Az amerikai törvények miatt a Microsoft jogdíjfizetési kötelezettség nélkül, “törvényesen”, de “etikátlanul” szerezhette meg a Solitaire-t. Cherry-nek nem volt jogi védelme, és nem állt mögötte semmilyen fejlesztői szakszervezet, ami kiállt volna érte. Így nem kapott jogdíjat sem. A Microsoft mindössze egy számítógépet adott neki, egy IBM XT-t, hogy azzal javíthassa a program hibáit, amikor visszatért az egyetemre. Cherry egy visszaemlékezésben, amivel egy Reddit beszélgetésre reagált, azt mondta erről a fizetségről, hogy “tökéletesen meg voltam vele elégedve, és a mai napig az vagyok“. Cherry egy másik népszerű játék, a Pipe Dream Windows-verzióját is elkészítette annak idején. Ez a játék bekerült egy “Microsoft Entertainment Pack” nevű szoftvercsomagba. „Azért már kaptam pár ezer dollár értékben részvényt” – mondta. Ha megtartotta volna azokat a részvényeket az évek során, szépen kereshetett volna velük. A Microsoft rengeteg alkalmazottjából csinált milliomost azok közül, akik a cégnél dolgoztak az 1990-es években. De mára már ezek a részvényei sincsenek meg. Miután lediplomázott, visszament a Microsofthoz, és az Excel fejlesztőcsapatához csatlakozott, ahol egészen 1999-ig dolgozott. Ezután kilépett a tech iparból, és vett egy almaültetvényt egy szigeten, nem messze Seattle-től, ahol azóta is almabor készítéssel foglalkozik a Dragons Head Cider nevű cégével, amit ugyan hobbiként indított, de ma már az életmódjává vált. Közben a játékot, 2019-ben a Strong Nemzeti Játékmúzeum felvette a Videójáték Hírességek Csarnokába, és egy Microsoft becslés szerint a megjelenésének 2020-as 30. évfordulóján még mindig 35 millió aktív havi játékosa volt, és naponta több mint 100 millió partit játszottak vele.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?