Winston Churchill alakja a modern történelem egyik legösszetettebb és legvitatottabb öröksége. A második világháború idején a brit ellenállás szimbóluma lett, ugyanakkor birodalmi politikája és különösen Indiához való viszonya máig élénk viták tárgya. Miközben a fasizmus elleni küzdelem hősének tartják, egyre gyakrabban merül fel a kérdés: vajon nézetei a fajról és a birodalomról mennyiben tekinthetők rasszistának a mai mércével? A közbeszédben gyakran találkozni azzal az állítással, hogy Churchill nyilvános beszédeiben „alsóbbrendűnek” nevezte volna az indiaiakat. A történeti kutatás azonban egyértelműen azt mutatja, hogy az ilyen durva kijelentések nem nyilvános fórumokon hangzottak el, hanem magánbeszélgetésekben, kabinetüléseken vagy más politikusok naplóiban maradtak fenn. A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy mit mondott, hanem az is, hogy milyen kontextusban, és hogyan értelmezik ezt a történészek.
Churchill gondolkodását alapvetően meghatározta a Brit Birodalomhoz való viszonya. Számos történész – köztük John Charmley – szerint világnézete részben a szociáldarwinizmus eszméjéből táplálkozott. Charmley úgy vélte, Churchill a világot egyfajta hierarchikus rendként látta, amelyben a különböző népek eltérő fejlettségi szinten állnak, és ebben a rendszerben a fehér, protestáns angolszászok a csúcson helyezkednek el (forrás: John Charmley: Churchill: The End of Glory, 1993). Ezt az értelmezést árnyalja Richard Toye álláspontja, aki szerint „factually correct” – azaz „tényszerűen helyes” – lehet Churchillt rasszistának nevezni, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez nem feltétlenül jelentett tudatos kegyetlenséget vagy következetes embertelen bánásmód támogatását ( forrás: Richard Toye: Churchill’s Empire, 2010 ). Toye szerint Churchill nézetei egyszerre tükrözték korának előítéleteit és egy sajátos, paternalista világszemléletet.
Mahatma Gandhi 1931. szeptember 15-én érkezik Angliába, hogy részt vegyen a második indiai Kerekasztal‑konferencián a St James’s Palace-ban. A korabeli néma híradófelvétel megörökíti, ahogy Gandhi – egyszerű viseletében, hatalmas nemzetközi figyelem közepette – Londonba érkezik, hogy tárgyaljon India alkotmányos jövőjéről és a brit uralommal kapcsolatos reformokról.
Churchill maga a brit imperializmust gyakran pozitív, sőt „jótékony” rendszerként értelmezte. Paul Addison összefoglalása szerint Churchill úgy gondolta, hogy a britek „by conquering and dominating other peoples, […] were also elevating and protecting them” – vagyis „más népek meghódításával és uralásával egyben felemelik és védelmezik is őket” ( forrás: Paul Addison: Churchill: The Unexpected Hero, 2005 ). Ez a gondolkodásmód jól magyarázza, miért ellenezte következetesen India önrendelkezését, és miért tekintette veszélyesnek a hatalom átadását a helyi elitnek. Ennek a szemléletnek egyik legismertebb példája Mahatma Gandhi bírálata. Churchill egy alkalommal így gúnyolta:
„a seditious Middle Temple lawyer, now posing as a fakir” vagyis: „egy lázító Middle Temple-i ügyvéd, aki most fakírnak adja ki magát” ( forrás: parlamenti vita, 1931; idézi többek között Toye és Addison )
India kapcsán számos, ma már vállalhatatlannak tartott kijelentése ismert. Fontos azonban, hogy ezek többsége – ahogy a magyar szöveg is hangsúlyozza – nem nyilvános beszédekből, hanem naplókból és visszaemlékezésekből származik.
Az egyik legismertebb ilyen idézet Leo Amery naplójából származik:
„I hate Indians. They are a beastly people with a beastly religion.” azaz: „Utálom az indiaiakat. Szörnyű nép, szörnyű vallással.” ( forrás: Leo Amery Diaries; idézi Madhusree Mukerjee: Churchill’s Secret War, 2010 )
Ugyancsak Amery jegyezte fel a bengáli éhínség idején tett megjegyzést:
„Indians breed like rabbits.” azaz: „Az indiaiak úgy szaporodnak, mint a nyulak.” ( forrás: Leo Amery Diaries, 1944; idézi többek között Mukerjee és Arthur Herman )
Egy másik, gyakran idézett megjegyzés Hugh Dalton naplójában maradt fenn:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| IX. Gergely pápa a macskákat az ördögimádathoz társította. Ezután egész Európában tömegesen irtották ezeket az állatokat. A macskák hiánya aztán magával vonta a patkányok tömeges elszaporodását, amelyek nagyban hozzájárultak a pestis elterjedéséhez. A 14. századi nagy pestisjárványban a becslések szerint Európa lakosságának 30-60% meghalt, kb. 75-200 millió ember. |
„I don’t want my views disturbed by any bloody Indian.” azaz: „Nem akarom, hogy bármiféle átkozott indiai megzavarja a nézeteimet.” ( forrás: Hugh Dalton Diaries, 1929 )
Ezek a kijelentések különösen a Bengáli éhínség idején váltak hangsúlyossá, amikor több millió ember halt éhen. Egyes történészek – például Madhusree Mukerjee – Churchill politikai döntéseit is részben felelőssé teszik a tragédia súlyosbodásáért ( Churchill’s Secret War, 2010 ), míg mások a háborús körülményeket és a japán előrenyomulást hangsúlyozzák. A történészek azonban ebben a kérdésben sem értenek egyet. Priyamvada Gopal szerint Churchill gondolkodásában világos rasszista mintázat figyelhető meg, és bírálja azt a tendenciát, amely „kifehéríti” ezt az örökséget. Ezzel szemben Andrew Roberts úgy érvel, hogy Churchill inkább paternalista volt, és hangsúlyozza, hogy nézeteit nem lehet egyszerűen a mai fogalmainkkal leírni ( forrás: Andrew Roberts: Churchill: Walking with Destiny, 2018 ). Fontos az is, hogy Churchill nézetei nem voltak teljesen következetesek. Miközben gyakran tett lenéző vagy sértő megjegyzéseket, máskor kifejezetten elismerően nyilatkozott. Például Jawaharlal Nehrut később így jellemezte:
„the light of Asia”, azaz: „Ázsia fénye” ( forrás: Churchill visszaemlékezései, 1955 körül; idézi több történész )
Az indiai katonák szerepét pedig így méltatta:
„the unsurpassed bravery of Indian soldiers” – azaz: „az indiai katonák páratlan bátorsága” ( forrás: második világháborús beszédek )
Összességében a vita nem pusztán arról szól, hogy Winston Churchill rasszista volt-e, hanem arról is, hogyan értelmezzük a múltat. A 20. század első felében a birodalmi gondolkodás és a faji hierarchiák sokkal elfogadottabbak voltak, mint napjainkban. Ugyanakkor már kortársai közül is többen túlzónak vagy szélsőségesnek tartották egyes kijelentéseit, ami jól mutatja, hogy még saját korában sem volt egységes a megítélése.
A rendelkezésre álló források alapján egyértelmű, hogy Winston Churchill tett olyan kijelentéseket, amelyek a mai értékrend szerint rasszistának minősülnek. Ezek azonban jellemzően nem nyilvános beszédekben hangzottak el, hanem zárt körben, és mások feljegyzéseiből ismerjük őket. Ugyanakkor életműve nem redukálható pusztán ezekre a megnyilvánulásokra: politikai gondolkodása összetett, időben változó és gyakran ellentmondásos volt. Öröksége ezért kettős marad. Egyrészt a fasizmus elleni harc egyik legfontosabb alakja, másrészt a birodalmi szemlélet képviselője, amely ma már sok tekintetben elfogadhatatlannak számít. A történelmi megértéshez elengedhetetlen, hogy mindkét oldalt figyelembe vegyük – nem mentegetve, de nem is leegyszerűsítve a múltat.
Felhasznált forrás: en.wikipedia.org, Racial views of Winston Churchill
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
A cikk írásába besegített: Microsoft Copilot ( mesterséges intelligencián alapuló digitális asszisztens )
Hirdetés
