Miért nincs feltüntetve a 20 lej címlet, a 20 lejes aranyérmén? ( „Ardealul nostru”, 1944 )

Ez a medál „az északi Erdély ( Észak-Erdély ) felszabadításának napját” idézi meg ( megjegyzés: Románia szemszögéből ), és célja, hogy generációról generációra továbbadja ennek az eseménynek az emlékét. A medál a Nemzeti Újjáépítési Kölcsönhöz volt kapcsolható, amely közpénz volt, amit Románia háborús kárpótlásának kifizetésére szántak. Aki 50.000 lejes államkötvényt vásárolt, az 15.000 lejes áron megvásárolhatta a medált. A medál hátoldalán a Magyarországtól elcsatolt román megyék címerei láthatók, trigonometriás sorrendben, a következőképpen: Háromszék, Năsăud, Odorhei, Kolozs, Szatmár, Bihar, Szilágy, Máramaros, Maros, Csíkszereda és Someș. A numista.com azonban így ír erről: “ROMANIA lettering around a crowned eagle head and coats of arms of Transylvanian counties abducted in 1940 by Hungary with the support of Germany and Italy”, vagyis „ROMÁNIA felirat egy korona nélküli sas fej körül, valamint a 1940-ben Magyarország által, Németország és Olaszország támogatásával elrabolt erdélyi megyék címerei.”

Vagyis szerintük Magyarország “rabolta” el ezeket az erdélyi megyéket Romániától 1940-ben, ( megjegyzés: a második bécsi döntés alapján ), majd Románia “felszabadította” őket 1944-ben. Nos ebbe nem mennék bele, ez nekünk magyaroknak, és valamiért? a románoknak? is fájdalmas téma, és mai napig vitatott történelmi időszak. Nézzük meg az említett érmét, numizmatikai megközelítésben, de előbb egy kis történelmi háttér. 1944 őszén Románia komoly gazdasági problémákkal szembesült. Szeptember 12-én az ország aláírta a fegyverszüneti egyezményt a szövetséges hatalmakkal, melyben többek között vállalta, hogy hat éven keresztül 300 millió dollárnyi háborús jóvátételt fizet. Ugyanebben az egyezményben Románia arra is kötelezte magát, hogy fedezi a területén állomásozó Vörös Hadsereg fenntartásának költségeit. A szovjetek valójában hatalmas mennyiségű, a Vörös Hadsereg parancsnoksága által kibocsátott, gazdasági fedezet nélküli bankjegyeket hoztak be, amelyeket 1944 augusztus végétől október elejéig hoztak forgalomba.

A magyar külügyminiszter, Csáky István aláírja a második bécsi döntést. Balra, háttal, gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök látható,1940. augusztus 30. ( A kép forrása: audiovis.nac.gov.pl )

A „mi Erdélyünk”

Ebben a helyzetben a Sănătescu-kormány 1944 végén elindította a Nemzeti Újjáépítési Kölcsönt. A 655. számú, 1944. december 23-i törvény értelmében a Pénzügyminisztérium hat év alatt törleszthető, évi 6%-os kamatozású belső kölcsönt bocsátott ki nyilvános jegyzés formájában. Mivel a kötvényvásárlás önmagában nem volt vonzó befektetési lehetőség, Emil Ghilezan államtitkár azt javasolta, hogy azok, akik 50.000 lej értékben jegyeznek kötvényt, jogot kapjanak egy aranyérem megvásárlására 15.000 lejért. A 656. számú törvény alapján a Pénzügyminisztérium megbízást kapott az „Ardealul nostru” ( A mi Erdélyünk ) nevű érem kibocsátására, legfeljebb 1 millió példányban. Az érme készítése három gravírozó közreműködésével történt: az előlapot Haralambie Ionescu, a hátlapot Ioana Basarab Starostescu és Ștefan Iordan készítették. Az érme kibocsátásához a Román Nemzeti Bank több mint hat és fél tonna aranyat biztosított a tartalékából. A kibocsátás után az érem hatalmas sikert aratott, különösen a középosztály körében, amely igyekezett az inflációval szemben megvédeni megtakarításait. Az érem piaci ára rövid idő alatt 15.000 lejről a feketepiacon 35.000–40.000 lejre emelkedett. 1946-tól kezdődően az érem a bukaresti tőzsdén is jegyzett lett, és egyetlen hónap alatt az ára 725.000 lejről 1.140.000 lejre nőtt. Általában a legszembetűnőbb ezzel az “érmével” kapcsolatban, hogy egyáltalán érme? vagy medál?-e, mivel ez a darab nem rendelkezik a modern érme minden jellemzőjével, mivel például nincs rajta névérték. Az „Ardealul nostru” nagyon hasonlít a Latin Monetáris Unió szabványai szerint készült román aranyérmékhez, például a 20 lejes aranyérmékhez, amelyeket a 19. század második felében és a 20. század elején vertek.

20 Lei 1944, ( A kép forrása: katzauction.com )

Érdekesség: A II. világháború végén, román politikai körökben arról is szó esett, hogy a szovjetek esetleg megszerezhetik Románia aranytartalékait háborús kártérítésként, és ezt kivédendő, tulajdonképpen az „Ardealul nostru” érme, medál kibocsájtásával, szétosztották az aranytartalék egy részét a lakosság körében, vagyis ha úgy tetszik, a lakosság őrizte tovább azt. Így elkerülhették a szovjet elkobzást, hisz ilyen formán, az aranyat “visszagyűjteni” nem lett volna túl egyszerű. Bár később, tulajdonképpen mégis ez történt, erről lentebb majd írunk részletesebben. 

Ezeket az aranyérméket „kakasosnak” is nevezték, mivel a francia kakasos érmékkel azonos értéket képviseltek. Ezek az érmék a francia 20 frankos érmékkel azonos értéket képviseltek, és a belső értékük miatt továbbra is forgalomban voltak. Az 1944-es érme-medálon nem lett volna értelme a 20 Lei feliratnak az akkori infláció miatt. A feltételezés, miszerint csak egy spekulatív gyűjtői medálról van szó, kizárható, mivel az „Ardealul nostru” kibocsájtott példányszáma viszonylag magas, egy millió darab volt. Az „Ardealul nostru” a középkori és ókori értelemben vett aranyérmeként is értelmezhető: belső értékkel rendelkezik anélkül, hogy hivatalos forgalmi értéket feltüntettek volna rajta. Még ma is vannak Romániában olyan aranyérmék, amelyeket ezt figyelmen kívül hagyva forgalmaznak, elfeledve a régi piaci értéküket. Fontos megemlíteni, hogy a medált a korabeli használat során ténylegesen használták érmeként, bár ez nem volt jogilag engedélyezett. Az „Ardealul nostru” emlékérméket a 1944. december 23-án megjelent 656. számú törvény alapján verték és bocsátották forgalomba. A törvény szerint a pénzügyminisztérium jogosult egy millió arany emlékérme kiadására. A törvény főbb pontjai szerint, az emlékérmék arany és réz ötvözetéből készülnek, 900 ezrelékes aranytartalommal. A medál átmérője 21 mm, tömege pedig 6,55 gramm. Az érmén található szimbólumok közé tartozik I. Mihály és I. Ferdinánd királyok, valamint Mihai Viteazul ( II. Mihály ) havasalföldi fejedelem képe is ( előlap ). Egy későbbi, 1947. augusztus 15-én kelt 284. számú törvény előírta az arany, illetve az ilyen emlékérmék, valuták és más külföldi fizetőeszközök átadását a Román Nemzeti Banknak hivatalos áron, ellenkező esetben a tulajdonosok, szigorú büntetésekkel (  börtönbüntetéssel és értékek elkobzásával ) nézhettek szembe. Ugyanezen törvény 14. cikke szerint a bejelentőket és a megtalálókat az elkobzott értékek 10%-ával jutalmazták. Az „Ardealul nostru” érmék gyűjtése és elkobzása évtizedeken át tartott, és több mint 35.000 személyt érintett. A „cocoșei” ( kakasos ) érméket üldöző kampány során Aurel Vijoli, a Román Nemzeti Bank első kommunista kormányzója átadta a kormánynak azoknak a nevét, akik a kölcsönre jegyeztek, és ezzel megszerezték az érméket. Az „Ardealul nostru” medál története jól mutatja, hogy a művészeti és kulturális emlékek szoros kapcsolatban állnak a történelemmel és a politikai eseményekkel, miközben megőrzi a nemzeti identitás elemeit.

Felhasznált források:

claudiusgoldcoins.com, ARDEALUL NOSTRU 1944 – MEDALION

ro.wikipedia.org, Medalia jubiliară Ardealul Nostru