A vallás egy olyan hitrendszer, amelyet az emberek az isteni és a világmindenség viszonylatában vallanak. Napjainkban a vallás leggyakrabban szervezett formában jelenik meg, amelyben nagy közösségek osztoznak közös hitelvekben vagy ugyanazon Istenben hisznek. Az olyan nagy világvallások, mint a kereszténység, a buddhizmus és az iszlám, híveik által gyakran egy olyan egyesítő erőként jelennek meg, amely átlépi a nemi, faji és földrajzi határokat. Ugyanakkor ezek a vallások gyakran szolgálnak konfliktusok és megosztottság forrásául is. “Tekintettel arra, hogy a vallás egyszerre képes közös nevezőt teremteni és konfliktusokat szítani, továbbra is azt állítom, hogy a vallás inkább megosztó, mint egyesítő hatású.” -írja Emmanuella Li (19-O2)
A közösségalkotás és a vallás összekovácsoló ereje
Sokan azzal érvelnek, hogy a vallás képes összefogni az embereket egy közös hit jegyében. A szervezett vallások különösen alkalmasak arra, hogy vallási közösségeket hozzanak létre. A katolikus egyház például ilyen közösségeket formál a vasárnapi misék során, míg az iszlám hívei a mecsetekben történő közös ima alkalmával tapasztalják meg ezt az összetartozást. Ezek a vallási szokások lehetőséget biztosítanak a hívőknek arra, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, és egy közös, maguknál nagyobb erő, Isten köré szerveződjenek. Az ilyen közösségek gyakran mutatnak szolidaritást fenyegetések idején. Például a katolikus egyház tagjai világszerte összefogtak az abortusz legalizációját célzó törvényjavaslatok ellen. Az Egyesült Államokban a hívők közösen imádkoztak abortuszklinikák előtt, míg mások tüntetéseket szerveztek. Ecuadorban hasonló helyzet alakult ki, amikor az abortuszt érintő viták során a vallási közösségek együtt vonultak az utcára tiltakozni. Ezek az esetek rávilágítanak, hogy a vallás képes különböző hátterű és nemzetiségű embereket összekovácsolni egy közös cél érdekében.
A valláson belüli megosztottság árnyoldalai
Azonban az a nézet, amely szerint a vallás csak egyesítő erőként működik, hibás, mivel nem veszi figyelembe a valláson belüli feszültségeket és megosztottságokat. Noha a közös hit egyesítheti az embereket, egy vallás eltérő értelmezései különböző felekezetekhez vezethetnek, amelyek gyakran különböző álláspontokat képviselnek. Például a muszlim világon belül léteznek síita és szunnita ellentétek, míg a kereszténységen belül protestánsok, anglikánok és más felekezetek osztják meg az egyházat. A pro-life mozgalom példáját tovább vizsgálva: a katolikus egyházon belül is különböző nézetek léteznek az abortusz kérdéséről. A konzervatívabb tagok az abortusz teljes betiltását támogatják, míg mások kivételt engednének erőszak vagy egészségügyi veszélyhelyzet esetén, és vannak, akik a pro-life és a pro-choice határmezsgyéjén mozognak. Az eltérő értelmezések következtében a valláson belüli konfliktusok is gyakoriak. Mivel sokan az általuk vallott hitet abszolút igazságnak tartják, nehéz elfogadniuk más értelmezéseket, ami ellenségeskedéshez és megosztottsághoz vezethet.
Pro-life: Olyan mozgalom vagy álláspont, amely az emberi élet védelmét hangsúlyozza, és általában az abortusz ellen van. A pro-life hívei szerint az élet a fogantatás pillanatától kezdődik, és az abortusz erkölcsileg helytelen. Pro-choice: Olyan álláspont vagy mozgalom, amely az egyén szabad döntési jogát támogatja az abortusz kérdésében. A pro-choice hívei szerint a nőknek joguk van saját testük felett dönteni, beleértve a terhesség megszakításának lehetőségét is.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.
Inter-religiós konfliktusok és a vallás kizáró jellege
A vallás megosztó hatása akkor is érezhető, amikor különböző vallások között alakulnak ki feszültségek. Ahhoz, hogy egy vallási közösség összetartó legyen, ki kell zárnia azokat, akik nem osztoznak ugyanabban a hitben. Ez az „mi” és „ők” megkülönböztetés különösen erősíti az inter-religiós konfliktusokat. A vallás sokak identitásának alapvető részévé válik, és amikor ezt az identitást fenyegetés éri, a konfliktus személyesebbé és hevesebbé válik. Ez az érzelmi töltet az, amit politikai szereplők gyakran kihasználnak. A történelem és a modern politikai viszonyok során is számos esetben használták a vallást a konfliktusok fokozására. Indiában például Modi elnök a buddhista többség támogatását szerezte meg a muszlim többségű Kasmír különleges státuszának megszüntetése érdekében, amely sok buddhista indiai számára vallási kérdésként is jelentkezett. Hasonló módon, a palesztin–izraeli konfliktus a Nyugati Part feletti ellenőrzésért is nagyrészt vallási alapon éleződött ki, ahol muszlim és keresztény vallási feszültségek súlyosbították a helyzetet. Ezek a példák azt mutatják, hogy a vallási különbségeket a politikai szereplők gyakran saját céljaik előmozdítására használják, az egyének hitének és identitásának kihasználásával.
Inter-religiós konfliktus: Különböző vallások hívei közötti konfliktus vagy feszültség, amely vallási különbségekből ered. Ezek a konfliktusok gyakran vallási, kulturális vagy politikai jellegűek lehetnek, és mély társadalmi megosztottságot okozhatnak.
Következtetés: A vallás kettős természete
Míg elismerhetjük, hogy a vallás hatékonyan képes összefogni azokat, akik ugyanazt a hitet vallják, a tanítások eltérő értelmezése ugyanúgy megosztottsághoz vezethet. Továbbá a vallások közötti konfliktusok szinte elkerülhetetlenek a vallások kizáró természete miatt. Mivel a vallás kényes téma, könnyen manipulálható külső erők által, akik saját céljaikra használják fel a vallási feszültségeket. Ezért, bár a vallás képes egyesíteni, természeténél fogva gyakran sokkal mélyebb megosztottságot eredményez, így inkább megosztó, mint egyesítő szerepe van.
Felhasznált forrás: ejceudaimonia.wordpress.com, ‘Religion divides more than it unites.’ Discuss.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?