Mexikó volt az első a világon, amely befektetési célú, címlet nélküli ezüstérmét bocsátott ki

Mexikó évszázadok óta az ezüstbányászat és az ezüstérme-verés egyik legjelentősebb központja a világon. Az Új-Spanyolország néven ismert spanyol gyarmat 1521-es meghódítása után a spanyol korona hamar felismerte a terület bányakincseiben rejlő hatalmas lehetőséget. Már 1535-ben létrehozták a Casa de Moneda de México-t, az amerikai kontinens első pénzverdéjét, amely máig működik. Innen kerültek ki az úgynevezett „spanyol dollárok” vagy 8 reales érmék, amelyek a 16–19. század folyamán szinte az egész világon elterjedtek. Ezek az érmék 27,07 gramm súlyúak voltak, 0,903 finomságú ezüstből készültek, és több mint 300 éven át kvázi globális tartalékvalutaként szolgáltak, Ázsiától Európáig.

A mexikói peso közvetlen örököse ennek az ezüstbirodalomnak. Amikor Mexikó 1821-ben elnyerte függetlenségét Spanyolországtól, az új állam tovább folytatta a jól bevált ezüstpénz-verést. A 19. században a mexikói peso – pontosabban az ezüst 8 reales és annak későbbi pesos változata – az ázsiai kereskedelemben, különösen Kínában és Délkelet-Ázsiában, de még az Egyesült Államok nyugati partján is általánosan elfogadott fizetőeszköz maradt. Az amerikai dollár egyik közvetlen elődjének is tekinthető. A 19. század végi nemzetközi aranyalapú pénzrendszerek elterjedése azonban fokozatosan háttérbe szorította az ezüstalapú valutákat. Mexikóban viszont a lakosság továbbra is erősen ragaszkodott a kézzelfogható ezüstérmékhez. Az infláció, gazdasági válságok és a világháborúk hatására a 20. század folyamán a mexikói kormány többször módosította az érmék ezüsttartalmát. 1918-ban például a pesók súlyát 18,13 grammra csökkentették 0,800 finomság mellett. 1947-től az 5 pesos érme 30 gramm súllyal, 0,900 finomságú ezüstből készült, de az 1950-es évekre már egészen 13,33 grammos, 0,300 finomságú pesók is forgalomban voltak. Végül 1979-re teljesen megszűnt az ezüstpénzek forgalmi szerepe. Azonban a lakosság és a befektetők ezüst iránti bizalma nem tűnt el. Az 1970-es évek végének globális gazdasági válságai, az olajárrobbanás, az infláció és az arany-ezüst árfolyamok emelkedése világszerte megnövelte az igényt a nemesfémek iránt. Ekkor született meg az ötlet, hogy a mexikói állam újra kibocsásson tisztán értékőrző céllal készült nagy tisztaságú ezüstérméket, amelyeket már nem mindennapi fizetőeszközként, hanem befektetési céllal kínáltak.

Mexikó, 1 Onza, 1949 ( A kép forrása: katzauction.com )

1949-ben Mexikó először bocsátott ki befektetési célú unciás ezüstérmét, az „Onza”-t. Az érmén a „UNA ONZA TROY DE PLATA PURA” felirat olvasható. A köztudatban a „Tejo” elnevezés is elterjedt, amely spanyolul ezüströgöt jelent. Az „Onza” különlegessége, hogy 33,625 gramm sterling ( 0,925 finomságú ) ezüstöt tartalmazott, így ténylegesen 31,1035 gramm tiszta ezüstöt biztosított — pontosan egy troy unciát. Ez az érmetípus ekkor még nem keltett széleskörű nemzetközi figyelmet, viszont megalapozta Mexikó későbbi befektetési érme-programját. Az 1978–1980 közötti gazdasági instabilitás hatására újra kibocsátották az „Onza” sorozatot, válaszul a bel- és külföldi keresletre. Az „Onza” és a később megjelenő Libertad érmék sajátossága, hogy névérték nélküliek, azaz sem forgalmi pénzként, sem fix címlettel ellátott befektetési érmeként nem bocsátották ki őket. Az értéküket mindig az aktuális piaci ezüstár alapján számítják ki. Ugyanakkor a mexikói jog szerint törvényes fizetőeszköznek minősülnek, amelynek mindenkori értékét a Banco de México hivatalos árfolyama határozza meg. Ez egyedülálló konstrukció a világ befektetési érméi között. A „Onza” érmék különleges megjelenését tovább növelte, hogy több példányon megörökítették a Casa de Moneda de México épületét és a 16. században használt csavarsajtós pénzverési technológia ábráját. A csavarsajtó ( tornillo ) alkalmazása a 16. század közepétől ( elsőként 1550 körül Augsburgban, Európában, Mexikóban pedig kb. 1572-től ) jelentős minőségi ugrást jelentett az addig kézzel kalapált érmékhez képest. Az új módszerrel gyártott érmék egységes vastagságúak, központosított mintázatúak és jól rovátkázott élűek lettek, ami megakadályozta az érmék illegális visszavágását ( clipping ). A csavarsajtó birtoklását több országban – például Nagy-Britanniában 1662-től, majd az 1700-as évek során tovább szigorítva – engedélyhez kötötték, hogy visszaszorítsák a hamisítást.

Mexikó, 1 Onza ,1982, Mo ( A kép forrása: katzauction.com )

A befektetési ezüstérmék igazi új korszaka 1982-ben kezdődött el, amikor Mexikó kibocsátotta az első hivatalos ezüst Libertad-ot. Ez az érme már 0,999 finomságú, azaz gyakorlatilag teljesen tiszta ezüstből készült, pontosan 31,1035 gramm súllyal, ami megfelel egy troy unciának. A Libertad arculata jelentősen eltért a korábbi „Onza” dizájnjától, és a nemzeti identitás szimbólumaival ruházták fel. Az előlapján Mexikó címerállata, a kígyót marcangoló sas látható, körben a történelmi államcímer-változatokkal. a hátlapon megjelent a híres Mexikói Szabadság Angyala ( El Ángel de la Independencia ), háttérben a Popocatépetl és Iztaccíhuatl vulkánokkal. Az arany Libertad sorozatot 1981-ben indították el, amely egy évvel megelőzte az ezüst testvérsorozatát.

Mexikó, 1/4 Onza, 1981 ( A kép forrása: katzauction.com )

Az ezüstveret ( 1996-tól, 2 unciás ), és aranyveret ( 2000-től ) előlapi ábrázolását módosították: a jelenlegi mexikói nemzeti címert középen ábrázolják, körülötte tíz korábbi változattal. A középső címer körül továbbra is az „ESTADOS UNIDOS MEXICANOS” felirat olvasható. A felül látható legrégebbi címerverzió a Codex Mendoza-ból ( 1524 ) származik. A hátlapon az 1921-es arany Centenario érmére alapozott dizájn szerepel, amelyet Mexikó függetlenségének századik évfordulójára bocsátottak ki. Előtérben továbbra is a győzelem istennőjét, Viktóriát, az ún. Szabadság Angyalát ( Angel de la Independencia ) ábrázolja, háttérben a Popocatépetl és Iztaccihuatl vulkánokkal. Az érmén feltüntetik a súlyt ( ONZA, azaz uncia ), a kibocsátás évét és a nemesfémtisztaságot is. A korábbi Libertad érméken a szabadság angyala szemből látható, az új sorozaton háromnegyedes oldalnézetből ábrázolják.

Kapcsolódó tartalom

Tudtad, hogy a kormányok a pénznyomtatásból ( vagy pénzverésből ) kereskedelmi haszonra tesznek szert – és ezt ( is ) végső soron te fizeted meg?

Mexikó, 1 Onza, 2000, Mo ( A kép forrása: katzauction.com )

A Libertad sorozat azóta is évente jelenik meg különféle méretváltozatokban: az 1/20 unciástól kezdve egészen az impozáns 1 kilogrammos verzióig. A Libertad érmék az amerikai ezüst Eagle, a kanadai Maple Leaf, az osztrák Philharmoniker és a kínai Panda mellett a világ legismertebb befektetési nemesfém-érméi közé tartoznak. A címlet nélküli, de garantált tömegű és tisztaságú érmeforma számos előnyt kínál. Rugalmas árképzést tesz lehetővé, mivel nem kötött a névértékhez, hanem szabadon követi az aktuális nemzetközi árfolyamokat. Nemzetközi elismertsége miatt könnyedén értékesíthető vagy cserélhető a világ bármely pontján. Emellett az állam számára is előnyös, mivel a gyártás során keletkező árfolyamnyereség ( seigniorage ) bevételt jelent.

Áttekintő táblázatot a mexikói Onza és Libertad arany- és ezüstérmékről

Fontos megjegyzések:

• Az Onza ( 1949 ) tulajdonképpen a Libertad érme „prototípusa” volt, szűk körű kibocsátással.

• Az ezüst Libertad és az arany Libertad gyakorlatilag párhuzamos sorozatok, de az arany változat kicsit korábban indult ( 1981 ).

• Az ezüst és arany sorozatok dizájnváltása a 2000-es évek körül szinkronizálódott.

Felhasznált források:

en.wikipedia.org, Libertad ( coin )

coinfaq974389709.wordpress.com, What coin is this? ( Casa de Moneda de Mexico 1980 Una Onza Troy de Plata Pura )