Megnyílt a világ legnagyobb múzeuma, ám a világhírű régész, Zahi Hawass továbbra sem elégedett: visszaköveteli az Egyiptomból elrabolt történelmi kincseket!

November 1-jén ünnepélyes keretek között megnyitotta kapuit a Grand Egyptian Museum ( GEM ), azaz a Nagy Egyiptomi Múzeum – a világ legnagyobb, egyetlen civilizációnak, az ókori Egyiptomnak szentelt kulturális központja. A monumentális intézmény a gízai piramisok közvetlen szomszédságában, Kairó peremén, a Gíza-fennsík és a fővárost a piramisokkal összekötő út találkozásánál épült fel. Innen mindössze néhány kilométerre magasodik Hufu ( Kheopsz ), Hafré és Menkauré piramisa, valamint a Nagy Szfinx, így a múzeum közvetlenül az emberiség egyik legősibb és legismertebb műemlék-együttesének panorámájába illeszkedik. Az eseményen rangos vendégek sora vett részt, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is 🙂 , aki a világ vezetőinek társaságában tekintette meg a megnyitó ceremóniát.

A GEM története több mint két évtizedre nyúlik vissza. Az építkezés 2002-ben kezdődött, ám a projektet többször is hátráltatták pénzügyi válságok, a 2011-es egyiptomi forradalom ( az úgynevezett arab tavasz ), valamint a COVID–19 járvány. Végül a múzeum megvalósítása csaknem húsz évig tartott – éppen annyi ideig, mint a Nagy Piramis építése 4500 évvel ezelőtt. A teljes beruházás költsége elérte az 1,2 milliárd amerikai dollárt, ami mai árfolyamon mintegy 427 milliárd forintnak felel meg. A múzeum területe meghaladja az 500 ezer négyzetmétert ( ez kb. hetven focipályának felel meg ), amelyből mintegy 84 ezer négyzetmétert tesz ki a kiállítási tér, amely így önmagában is nagyobb mint a Louvre alapterülete. A Louvre teljes alapterülete kb. 72 000 m² kiállításra alkalmas tér, a Hermitage ( Szentpétervár ) kb. 66 000 m², a Metropolitan Museum of Art ( New York ) kb. 58 000 m². A tervek szerint a GEM évente akár 8 millió látogatót is fogadhat, ezzel Kairó és Gíza egyik legfontosabb turisztikai központjává válhat.

Az épületet az írországi Heneghan Peng Architects tervezte, és formavilága is szimbolikus: a homlokzat a piramisokra néz, a belső tér pedig egyfajta időkapuként vezeti végig a látogatót az egyiptomi történelem korszakain – a fáraók világától a hellenisztikus korig. A múzeum egyúttal oktatási, kutatási és restaurációs központként is működik: itt kapott helyet a Közel-Kelet legnagyobb régészeti laboratóriuma, ahol a legmodernebb technológiával dolgoznak az ókori műkincsek megőrzésén. A GEM gyűjteménye páratlan: ide költöztek át a Tahrír téri régi Kairói Egyiptomi Múzeum legféltettebb kincsei, köztük II. Ramszesz fáraó 3200 éves, 11,36 méter magas monumentális szobra, amely ma a főbejárat csarnokában fogadja a látogatókat.

II. Ramszesz szobra 

Emellett a GEM ad otthont Tutanhamon teljes kincsgyűjteményének is – ez több mint 5000 tárgyat jelent, köztük az ifjú fáraó híres arany halotti maszkját, trónját, ékszereit és a sírkamrában talált mindennapi használati eszközeit. Nemrégiben átszállították ide a világ egyik legrégebbi és legépebben fennmaradt hajóját, a Hufu fáraó napbárkáját is, amely korábban a piramis közelében, külön épületben volt kiállítva. A 42 méter hosszú, több mint 1200 darabból rekonstruált cédrusfa hajó az ókori vallási hitvilág szimbóluma: a napisten, Ré égi útját jelképezi, akivel a fáraó halála után az égbe emelkedett. A GEM nemcsak múzeum, hanem nemzeti büszkeség és kulturális jelképpé is vált. Megnyitása Egyiptom modern kori történetének egyik legfontosabb pillanata: a fáraók öröksége most először egy helyen, egységes koncepcióban tárul a világ elé – abban az országban, ahol e civilizáció született.

Zahi Hawass munka közben, 2022

A GEM gyűjteménye már most elképesztő: a régi, Tahrír téri Kairói Egyiptomi Múzeumból átköltözött II. Ramszesz 3200 éves, 11,36 méter magas szobra, valamint Tutanhamon teljes kincsgyűjteménye is. Emellett helyet kapott Hufu fáraó 42 méteres, több mint 4500 éves napbárkája – a világ egyik legrégebbi, épen maradt hajója. A megnyitó alkalmából Egyiptom legismertebb régésze, a világszerte népszerű Zahi Hawass ismét felszólította a nagy európai múzeumokat, hogy szolgáltassák vissza az ország történelmi ereklyéit: a rosette-i követ Londonból, a denderai zodiákust Párizsból és Nofertiti mellszobrát Berlinből.

A rosette-i kő – az írás titkának kulcsa

A rosette-i követ 1799-ben francia katonák találták meg a Nílus deltájában, Rosetta ( Rashid ) város közelében, egy romos erőd falába beépítve. Napóleon hadjáratának tudósai azonnal felismerték jelentőségét: a gránittáblán ugyanaz a szöveg szerepelt három nyelven – hieroglifákkal, démotikus írással és ógörögül. Mivel az ógörög szöveg ismert volt, a kő szolgáltatta a kulcsot az ősi hieroglifák megfejtéséhez. Bár a franciák vereséget szenvedtek, és a követ a britek zsákmányolták el, a British Museumban őrzött lelet örökre megváltoztatta a világ történelmi tudását.

A francia csapatok által felfedezett és ma a British Museumban őrzött Rosetta-i kő megnyitotta az utat az ókori Egyiptom tanulmányozása előtt.

A megfejtés csak 1822-ben született meg, amikor Jean-François Champollion felismerte a démotikus és a kopt nyelv kapcsolatát. Ezzel sikerült feltörni az egyiptomi írás titkát, megnyitva az utat az egyiptológia, mint önálló tudomány előtt. A rosette-i kő így nem csupán egy régészeti lelet, hanem az ókori Egyiptom megértésének szimbóluma lett – ezért is tekinti Zahi Hawass a nemzeti identitás egyik sarokkövének.

A denderai zodiákus – az égbolt kőbe vésett térképe

A felső-egyiptomi Dendera közelében fekvő Hathor-templom mennyezetét díszítő denderai zodiákus a világ legrégebbi kör alakú csillagtérképe. Az állatöv 12 jegyét ábrázoló dombormű az időszámításunk előtti I. századból származik, Kleopátra korából. Napóleon tudósai még csak lemásolták a rajzolatot, ám évekkel később egy francia kalandor puskaporral leválasztotta a mennyezetről, majd Párizsba vitte, ahol XVIII. Lajos király 150 ezer frankért megvásárolta. Ma is a Louvre-ban látható. Az egyiptomi álláspont szerint a leletet illegálisan vitték el, s nem tudományos célból, hanem egyszerű fosztogatás eredményeként került Franciaországba.

Nofertiti – az örök szépség vitatott sorsa

Az Ehnaton fáraó feleségét, Nofertitit ábrázoló festett mészkő mellszobor az egyik legismertebb ókori műalkotás. 1912-ben találta meg Ludwig Borchardt német régész Amarna romjai között, Thotmóze szobrász műhelyében. A felfedezés idején érvényben lévő szabály szerint a leleteket meg kellett osztani Egyiptom és a külföldi expedíciók között, ám Hawass szerint Borchardt félrevezette az egyiptomi hatóságokat, és a szobrot csalással vitte ki az országból. Németország ezzel szemben azzal érvel, hogy a szobor hivatalosan került hozzájuk, és annyira sérülékeny, hogy nem lenne biztonságos az elszállítása. Az ikonikus büszt ma is Berlin egyik legnagyobb látványossága.

A Nefertiti-mellszobor a berlini Neues Múzeumban látható. ( A kép forrása: Michael Sohn / AP )

A 19. században az egyiptomi régiségeket Európába szállítani „megőrzésnek” számított, hiszen akkoriban maguk az egyiptomiak sem tulajdonítottak nagy értéket az ókori műtárgyaknak. A múlt relikviái gyakran pusztultak el, vagy kerültek fillérekért gyűjtőkhöz. Ma azonban más idők járnak. A modern Egyiptom világszínvonalú múzeumaival, szakembereivel és restaurátoraival képes saját örökségét megőrizni és bemutatni. Zahi Hawass követelése – a rosette-i kő, a denderai zodiákus és Nofertiti hazatérése – nem pusztán politikai ügy, hanem történelmi és erkölcsi kérdés is. A Grand Egyptian Museum megnyitásával Egyiptom végérvényesen visszavette helyét a civilizáció bölcsőjeként – és méltán várja, hogy a világ legbecsesebb egyiptomi kincsei is végre hazatérjenek.