Második világháborús romok alatt rejtőzött japán szamurájkardot találtak Berlinben!

A Berlini Állami Műemlékvédelmi Hivatal régészei a Molkenmarkt történelmi területén végzett ásatások során egy 17. századi, Wakizashi néven ismert japán rövid kardot fedeztek fel, amelyet a feudális Japán szamurájai használtak. A kardot egy egykori lakóépület alagsorában találták meg, amelyet a második világháború során bombáztak le, és a háború utolsó napjaiban katonai tárgyak raktáraként használtak. A kard mellett más katonai eszközöket, például kantárokat és kengyeleket is találtak, amelyek a háborús káoszra utalnak. -írja a berlin.de

Eleinte a régészek azt hitték, hogy a rövid kard egy katonai parádé fegyver. ( A kép forrása:  Berlini Állami Múzeumok, Őstörténeti és Korai Történeti Múzeum / © Anica Kelp )

A Berlini Állami Műemléki Hivatal a Molkenmarkt ásatásai során a Stralauer Straße egykori területeit is régészetileg vizsgálta. A 20. század közepéig ezen a területen a házhomlokzatok közelebb helyezkedtek el a mai járdaszegélyhez. A második világháború pusztításai és az 1960-as években végrehajtott városrendezés nyomán alig maradt fenn nyoma az egykori sűrűn beépített területnek. Ennek ellenére a 2022-es ásatások során felfedezték az egykori lakó- és kereskedelmi épületek pincéit, amelyek a mai járda alatt szunnyadtak. A pincékben háborús törmelékek, tüzérségi eszközök és katonai felszerelések, például kantárok és kengyelek kerültek elő. A Stralauer Straße 7-9. szám alatti pincék egyikében egy korrodált kardot találtak, amelyet először katonai parádés fegyvernek véltek. A kardot az Őstörténeti és Koratörténeti Múzeumba küldték helyreállításra. A kard jelentőségét csak ekkor ismerték fel, ugyanis kiderült, hogy valójában egy japán wakizashi, egy rövid szamurájkard. A kard markolata hőkárosodást szenvedett, de megmaradt néhány részlete, köztük a Daikoku motívum, amely egy japán szerencseistent ábrázol. A díszítések és a stílus alapján a kard nyele az Edo-korszakra, a 17-19. századra datálható.

A védőlemez ( Tsuba ) részletes képe a berakott és olvasztott krizantém motívummal és a vízvonalakkal. ( A kép forrása:  Berlini Állami Múzeumok, Őstörténeti és Korai Történeti Múzeum / © Anica Kelp )

Egyes szakértők azonban úgy vélik, hogy a penge még régebbi, akár a 16. századból is származhat. Matthias Wemhoff, Berlin állam régésze megdöbbenését fejezte ki a felfedezés kapcsán, hiszen egy ilyen fegyver megjelenése Berlinben, egy olyan időszakban, amikor Japán nagyrészt elszigetelt volt, számos kérdést vet fel. Az egyik elmélet szerint a kard egy diplomáciai ajándék lehetett, amelyet egy japán delegáció hozott a 19. században Berlinbe. Történelmi feljegyzések szerint a Takenouchi és az Iwakura Missziók is jártak Berlinben a 19. században, és valószínű, hogy a kard egy európai méltósághoz került. Azonban Wemhoff nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a kard korábban, még Japán elszigeteltsége idején érkezett Európába, bár ennek nincs konkrét bizonyítéka. A felújított Wakizashit először a berlini Szamuráj Múzeumban fogják bemutatni a Múzeumok Hosszú Éjszakáján. Bár a kard története talán soha nem lesz teljesen feltárva, felfedezése emlékeztet arra, hogy a kultúrák közötti kapcsolatok mindig is léteztek. Wemhoff találóan megjegyezte, hogy valószínűtlen, hogy még egy ilyen tárgyra bukkanjanak Berlinben.

A Wakizashi röntgenfelvétele a fogantyún látható két lyukkal a fa fogantyú rögzítéséhez. Kiderült, hogy a két lyuk közül csak az egyiket használták a később csatolt fogantyú rögzítéséhez. ( A kép forrása:  Berlini Állami Múzeumok, Őstörténeti és Korai Történeti Múzeum / © Anica Kelp )