A norvég partok közelében, a Skagerrak mélyén egy olyan felfedezésre került sor, amelyet a szakemberek a „nordic régióban példátlannak” neveztek. A történet 2025 szeptemberében kezdődött, amikor Espen Saastad, aki ugyan órásmester, de hivatásos búvár és tengerfenék‑kutató is, egy rutinfelvétel során különös alakzatokra lett figyelmes 600 méteres mélységben. A kamera képein egy 18. századi hajóroncs rajzolódott ki, körülötte pedig szinte érintetlen kínai porcelánok, üvegáruk és luxuscikkek hevertek.
Kínai porcelán a tengerfenék iszapjában. ( Fotó: Espen Saastad és a Norvég Tengerészeti Múzeum )
A Norvég Tengerészeti Múzeum kutatói azonnal felismerték a leletek jelentőségét, és ahogy a cikkben is szerepel: „Ilyet még soha senki nem csinált a skandináv térségben. A roncs feltárása technológiai bravúrnak számít, hiszen ilyen mélységben, nyílt tengeri körülmények között még soha nem végeztek régészeti kutatást Észak‑Európában.A munkát egy távirányítású víz alatti drónnal végezték, amelyet egy hajóról irányítottak, és amelyet speciálisan fejlesztett, szívókorongos robotkarral szereltek fel, hogy a porcelánokat sérülés nélkül kiemelhessék.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Vladimir Pravik volt az egyik első tűzoltó, aki 1986. április 26-án elérte a csernobili atomerőművet. A sugárzás olyan erős volt, hogy a szeme színét barnáról kékre változtatta. A radioaktív katasztrófa első reagálóinak többségéhez hasonlóan Vladimir 15 nappal később meghalt súlyos sugármérgezésben. |
A kutatók eddig mintegy negyven tárgyat hoztak a felszínre, köztük porcelántányérokat, tálakat, csillárdarabokat és üvegpoharakat, amelyek úgy néznek ki, mintha tegnap készültek volna. A mélységben uralkodó oxigénszegény, hideg környezet kivételes állapotban őrizte meg a rakományt, és a roncsot szerencsére csak minimálisan érintették a halászhálók okozta sérülések. A hajó valószínűleg egy észak‑európai kereskedelmi útvonalon közlekedő galiot lehetett, amely a porcelánt nem közvetlenül Kínából hozta, hanem olyan európai kikötőkből, ahol a keleti árukat aukciókon értékesítették, például Amszterdamból, Koppenhágából vagy Göteborgból.
A rakomány sokfélesége – porcelán, üvegáruk, csilláralkatrészek, sőt egy olyan láda is, amelyben tea, kávé, kakaó vagy gyógyszerek lehettek – egyedülálló bepillantást enged a 18. századi észak‑európai kereskedelembe és fogyasztói kultúrába. A kutatók szerint ez az első olyan norvégiai roncs, amely ilyen széles árukínálatot mutat, és ezért különösen értékes történelmi forrás. A hajó gyorsan és szinte függőlegesen süllyedhetett el, ezért a rakomány nagy része ma is ott található, ahol eredetileg elhelyezték. A régészek úgy vélik, hogy a roncs még rengeteg titkot rejt: több láda érintetlen, és nem tudni, milyen meglepetéseket tartalmazhatnak.
A projekt vezetői abban bíznak, hogy lehetőségük nyílik egy teljes körű mélytengeri feltárásra, amely világszinten is ritkaságnak számítana. A kutatók szerint Norvégiának, mint vezető offshore‑nemzetnek, élen kellene járnia az ilyen típusú mélytengeri régészeti munkákban. A felfedezés nemcsak tudományos szenzáció, hanem egy olyan „álomlelet”, amely új fejezetet nyithat a 18. századi kereskedelem és hajózás történetének kutatásában.
Hirdetés
