Horogkereszt-motívumokkal díszített, 13. századi “orsógombot” fedeztek fel Norvégiában!

Norvégia Vestfold megyéjében, Tønsberg városában a Norvég Kulturális Örökség Kutatóintézet ( NIKU ) régészei érdekes felfedezést tettek. Egy 13. századi szövőműhely feltárása során előkerült egy orsógomb, amely a textilgyártás nélkülözhetetlen eszköze, és amelyen horogkereszt-szimbólumokat faragtak.

Az előkerült vörös homokkőből készült tárgy négy horogkeresztet ábrázol: három jobbra, egy pedig balra fordulót. Az orsógombot más, szövéshez és fonáshoz használt eszközök, például szövősúlyok, gyűszűk, sőt egy díszített agancsból készült tárgy társaságában találták meg, amely talán egy szőtt kard része lehetett. A lelet egy épület padlórétegei között került elő, amelyet a régészek egy szövőszobaként azonosítottak. Ez a helyszín valószínűleg kisebb kézműves tevékenységeknek adott otthont, például fonásnak, varrásnak és szövésnek, bár nem feltétlenül nagyüzemi vagy professzionális szinten. Hanne Ekstrøm Jordahl, a feltárás vezető régésze elmondta, hogy a horogkeresztek középkori faragványok, nem pedig a náci korszakból származnak, ahogyan azt egyesek tévesen feltételezhetik. Jordahl hangsúlyozta: „A lelet környezete egyértelmű. Az orsógomb egy 13. századi ház padlórétegei között helyezkedett el, a horogkeresztek pedig a középkorban kerültek a tárgyra.”

A horogkereszt egy ősi és széles körben elterjedt szimbólum, amely évezredek óta számos kultúrában megjelenik Európától Ázsián és Amerikán át. Európában, különösen a vaskor és a középkor idején, a szimbólum különböző formákban díszítőelemként és a szerencse vagy a napenergia jelképéül szolgált. Norvégiában a horogkereszt használata egészen a vaskorig nyúlik vissza; példák találhatók arany függőkön és sziklarajzokon is. Míg a modern kor főként a náci ideológiához és annak negatív konnotációihoz köti a szimbólumot, eredetileg a jólétet, a biztonságot és a nap ciklikus mozgását szimbolizálta. Bár a horogkeresztek gyakoriak a norvég régészeti leletek között – például arany brakteátákon és vaskori textíliákon –, az orsógombon való megjelenésük rendkívül ritka.

Jordahl szerint: „Eddig nem találtunk más orsógombon horogkeresztet, de a prehisztorikus horogkeresztek példái Norvégiában nem számítanak ritkaságnak.” A horogkereszt megjelenése az orsógombon kapcsolatba hozható a forgás és a ciklikus mozgás ősi szimbolikájával, amely mélyen gyökerezett az európai kultúrákban. Sok kultúrában a horogkereszt karjait gyakran a nap sugaraihoz társították, amelyek az idő múlását és az égitestek mozgását jelképezték. Érdekes módon az ilyen régészeti leletek arra utalhatnak, hogy a horogkereszt maga is kapcsolódhatott a textiltermeléshez. A fonás, szövés és varrás a középkori Európa mindennapjainak alapvető részei voltak, és a horogkereszt jelentése szerencsés előjeleket hívhatott elő ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban. Sajnos a későbbiekben, a horogkereszt, a náci párt általi kisajátítása a jelkép legismertebb modern használata lett a nyugati világban, és mint ilyen, sok országban tiltott önkényuralmi jelképnek minősül.  A Tønsbergben talált lelet emlékeztet arra, hogy az ősi rituálék részeként használt szimbólumok és tárgyak idővel új jelentéseket kaphatnak, és mélyebb összefüggéseket tárhatnak fel közös történelmünkről.