Használhatták-e valaha a nunchakut tényleges harcban, vagy csupán a hollywoodi filmek egyik látványos kelléke lett?

A nunchaku, vagy láncos bot, mára a harcművészetek egyik legismertebb eszközévé vált, amelyet főként Bruce Lee tett világszerte híressé a filmjeiben. Bár sokan látványos és halálos fegyverként tekintenek rá, a valóságban a használata rendkívül kockázatos: kezdők könnyen önmagukat vagy társukat sérthetik meg, és csak a jól képzett harcos képes biztonságosan alkalmazni ( ezt az alábbi videóban nézhetitek meg 🙂 ) . A nunchaku eredetének vizsgálata során több történelmi és legendás utat kell követnünk, amelyek visszavezetnek az ókorba, és segítenek rekonstruálni a fegyver kialakulását.

A nunchaku eredetileg mezőgazdasági eszköz volt, két, például búza-, rizs- vagy szója-verőbotból állt, amelyeket kötéllel kapcsoltak össze. Ezt a típust világszerte használták: Gallia, Oroszország, Kína, Korea, Japán, India területén egyaránt. Ma már biztosan kijelenthető, hogy Kína az a hely, ahol a két összekapcsolt botból álló verő elsőként jelent meg. Bár eredetileg mezőgazdasági célokra használták, hamarosan fegyverként is alkalmazták, és innen terjedt el a harcművészetek világában, a nunchaku néven ismert formában.

A legenda Jiu Hong Jun császárról

Egy legenda szerint a kínai Sung-dinasztia első császára, Jiu Hong Jun a 10. század közepén vereséget szenvedett a mongolok ellen. A vereség után a császár visszavonult a kínai belső területek felé, és egy falusi közösség közelében állomásozott. A falusiak etették és gondoskodtak a katonákról, ezért a császár úgy gondolta, katonái segítsék a parasztokat a mezőgazdasági munkákban, például búza, rizs és szója termesztésében. Eközben a császár figyelte, hogy a falusiak két botból és kötélből álló szerszámot használnak a gabona cséplésére. Jiu Hong Jun felismerte, hogy ez az eszköz fegyverként is használható lehet, különösen a lovasok elleni küzdelemben. A császár kölcsönkérte a verőt, és több nap alatt kidolgozott technikákat a katonáinak. Ebből született meg a „dai-so-dji” ( nagy tisztítók ) nevű technika, amely ütéseket, lovak lábainak blokkolását és különféle ugrásokkal kombinált csapásokat tartalmazott. A császár serege ezzel a fegyverrel először egy Buk Sung melletti döntő ütközetben alkalmazta a nunchaku-t. A csata során a botok eltörtek, és azonos hosszúságúak lettek, ami alapján egy új technikát fejlesztettek ki, a „stuso-dji”-t ( kis tisztítók ), amely alapja lett a mai nunchaku használatnak.

A rizstermés aratása, Japánban ( A kép forrása: „Mundo en mi mano”, 1876. )

Elnevezések és elterjedés

Kínában a nunchaku-t shuang chin kunnak (két részes verő) vagy nng-chat-kunnak ( összekapcsolt botok ) hívják. Japánban a 14-15. században kínai mesterek és papok vitték át az önvédelmi technikát, ahol a Ryukyu-szigeteken terjedt el, majd Okinawán és Tokióban is. A nunchaku japán neve ヌンチャク (nun-cha-ku), amely szó szerint „összekapcsolt botok párját” jelenti. Egyes történészek a nunchaku elterjedését a kínai Chan generálishoz ( Chan Yuan Bin ) kötik, aki 1640 körül menekült Kínából az Okinawa-szigetekre a mandzsu uralom elől. A legenda szerint Chan itt fejlesztette tovább a fegyver használatát, először nemesek, majd parasztok körében is elterjedt az önvédelem és a harci alkalmazás céljából.

Forma és technika

A kínai nunchaku kerek, rövid, kb. 30 cm hosszú, míg a japán nunchaku általában nyolcszögletű és kb. 40 cm hosszú. A botokat kötél vagy lánc köti össze, a különböző stílusokhoz és mesteri igényekhez igazítva. A bot felső része kontoh, a középső chukon-bu, az alsó kontei, a köztük lévő lánc pedig kusari. Léteznek három- és négyrészes nunchaku-k is, valamint gumiból készült puha változatok az edzéshez. A használat alapja a centrifugális erő: az egyik bot mozgatásával a másik vége akár 160 km/h sebességre is gyorsulhat, ütési ereje a bot anyagától és sebességétől függően akár 800 kg-nak megfelelő erőt is kifejthet. A technikák közé tartozik a csapásokon kívül fogások, szorítások és különböző kombinációk alkalmazása is.

Modern idők és népszerűség

A nunchaku a 20. század végéig viszonylag ismeretlen volt, de Bruce Lee és Dan Inosanto révén a 60-as, 70-es években világszerte elterjedt. Bruce Lee koreografált filmjeleneteiben mutatta be a technikát, ami nemcsak a nyilvánosság figyelmét keltette fel, hanem a harcművészeti iskolák is átvették. A fegyver veszélyessége miatt több országban tilalmat vezettek be, például az Egyesült Államok egyes államaiban, Japánban, Európában és Ausztrália egyes részein. Az 1990-es években a korlátozások némileg enyhültek. A nunchaku ma számos harcművészeti stílusban használatos, például karate, kobudo, kung fu, tae kwon do, hapkido, jiu jitsu, aikido, valamint eskrimában és freestyle gyakorlatokban is.

A nunchaku tehát a gyakorlott kezekben látványos és halálos fegyver lehet, de történelmileg sosem volt széles körben elterjedt harci eszköz, hosszú története Kínából indult, Japánon keresztül terjedt, majd a modern filmek révén vált globálisan ismertté. Népszerűségét főként Bruce Lee filmjeinek köszönheti, és a valós harci hatékonysága ma is vitatott. A fegyver legendája, a történelmi elméletek és a modern filmes megjelenés együttesen tették a nunchakut ikonikus fegyverré a harcművészetek világában.

Felhasznált források:

todayifoundout.com, Were Nunchucks Ever Actually Used in Combat or are They Just Primarily a Hollywood Thing?

blackbeltmag.com, Tracing the Evolution: The Fascinating History of the Nunchaku