Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A japánok a második világháborúban különleges fegyverként használták fel a legyeket. Mindegyiket kolera vírussal fertőzött edénybe mártották és Kína határában engedték szabadon őket. Mivel a japánok beoltatták magukat a betegség ellen, ezért őket nem fertőzte meg. Ám a határ mellett élők közül, közel fél millióan kapták el a betegséget.
Posted in

Elveszett bizánci várost tártak fel Egyiptomban: bronz‑ és aranypénzek, valamint a mindennapi élet számtalan fennmaradt tárgya került elő

Az egyiptomi régészek egy kivételesen jó állapotban fennmaradt, bizánci korból származó lakóvárost fedeztek fel a Dakhla‑oázisban, amely új megvilágításba helyezi az ókori sivatagi közösségek mindennapi életét. A felfedezést az Egyiptomi Régészeti Legfelsőbb Tanács ásatási missziója tette az Ain al‑Szabil régészeti lelőhelyen, a New Valley kormányzóság területén. A teljes egészében vályogtéglából épült település az egyik legteljesebb bizánci kori városmaradvány, amelyet valaha feltártak Egyiptom Nyugati‑sivatagában.


Sherif Fathy turisztikai és régészeti miniszter szerint a lelet fontos kiegészítése az ország régészeti örökségének, és jól mutatja, milyen sokszínű kulturális élet zajlott az egyiptomi oázisokban a történelem különböző korszakaiban. A felfedezés várhatóan erősíti a New Valley régió turisztikai vonzerejét, és hozzájárul ahhoz, hogy a térség a kulturális turizmus egyik új célpontjává váljon. Dr. Hisham El‑Leithy, a Régészeti Legfelsőbb Tanács főtitkára kiemelte, hogy az ásatás különösen értékes információkat szolgáltat a Dakhla‑oázis bizánci kori életéről. A feltárt épületek és városszerkezet alapján a kutatók pontosabb képet kaptak a település társadalmi szervezetéről, gazdasági tevékenységeiről és várostervezéséről. A város gondosan megtervezett elrendezést követett: széles, észak–déli irányú főutcák keresztezték a kelet–nyugati mellékutakat, amelyek tágas tereket és udvarokat hoztak létre. Az egyik főutcára egy bazilikális elrendezésű templom nézett, amely a közösség vallási életének központi szerepét tükrözte.

Az ásatások helyszínes ( A kép forrása: Egyiptomi Régészeti Legfelsőbb Tanács )


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A tervük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást.

Dr. Mahmoud Masoud, a Dakhla régészeti igazgatója és az ásatási misszió vezetője elmondta, hogy a város minden olyan elemmel rendelkezett, amely egy virágzó lakótelepülésre jellemző. A régészek feltárták egy 4. századi bazilika templom maradványait, két őrtornyot a város peremén, valamint egy vastag falakkal megerősített védművet. A lakónegyedben tágas, boltozott helyiségekkel rendelkező házak álltak, bennük kemencékkel, konyhákkal és gabonaőrléshez használt kőeszközökkel, amelyek a mindennapi élet infrastruktúráját mutatják. A legjobb állapotban fennmaradt épületek közé tartozott Tisus, a templom diakónusának háza, amely a 4. század második felére datálható, valamint Tapibos háza, amely a század elején épült, és feltehetően háztemplomként szolgált a bazilika felépítése előtt.

Bronzpénzeket találtak ásatások során. ( A kép forrása: Egyiptomi Régészeti Legfelsőbb Tanács )

Az ásatás során gazdag tárgyi anyag került elő, amely a település mindennapi életét és gazdaságát tükrözi. A kutatók háztartási kerámiát, olajok és parfümök tárolására szolgáló üvegpalackokat, olajmécseseket és gabonaőrlő kőeszközöket találtak. A legjelentősebb leletek közé tartozik mintegy kétszáz feliratos cserépdarab, azaz ostracon, kopt és görög nyelvű szövegekkel. Ezek kereskedelmi ügyleteket, személyes levelezést és adminisztratív feljegyzéseket őriznek, ritka bepillantást engedve a közösség társadalmi és gazdasági életébe. A régészek számos jól megőrzött bronzérmét is feltártak, bizánci császárok portréival, latin feliratokkal és keresztény szimbólumokkal, valamint egy aranypénz‑együttest, amely II. Constantius uralkodásának idejére datálható (Kr. u. 337–361). Az ostracák és az érmék együtt fontos bizonyítékot szolgáltatnak a város gazdaságára, adminisztrációjára és a tágabb bizánci világgal fenntartott kapcsolataira. A dakhla‑oázisi felfedezés így nemcsak egy újabb régészeti szenzáció, hanem egy olyan település részletes feltárása, amely egyedülálló módon mutatja be, hogyan éltek az emberek a bizánci korban Egyiptom sivatagi vidékein.

Hirdetés