Majdnem kétezer évvel ezelőtt a Vezúv kitörése elpusztította az ókori római városokat, köztük Herculaneumot is. A vulkáni hamu és törmelék azonban nemcsak pusztítást hozott: egy különleges könyvtárat is megőrzött az utókor számára. A város romjai között talált elszenesedett papirusztekercsek évszázadokon át megfejthetetlen rejtélyt jelentettek a kutatók számára, mivel a tekercsek kibontása többnyire azok teljes megsemmisülésével járt. Most azonban a modern technológia, a számítógépes képalkotás és a mesterséges intelligencia segítségével sikerült virtuálisan kibontani és részben elolvasni egy ilyen tekercset. A felfedezés új korszakot nyithat az ókor elveszett irodalmi örökségének feltárásában.
A megfejtett tekercs, a PHerc. 1667 jelzésű papirusz, egyike annak a több száz tekercsnek, amelyeket az ókori Herculaneumban találtak. A várost Kr. u. 79-ben temette maga alá a Vezúv kitörése. A tekercsek egy olyan villából kerültek elő, amelyet a kutatók szerint valószínűleg Julius Caesar apósának tulajdonítottak. A gyűjtemény különleges jelentőségű, mivel ez az egyetlen ismert, nagyobb méretű könyvtár, amely fennmaradt a klasszikus ókorból. A tekercseket a 18. században fedezte fel egy olasz földműves, ám állapotuk miatt évszázadokon keresztül szinte lehetetlennek tűnt a tartalmuk megismerése. A vulkáni hő hatására a papiruszok teljesen elszenesedtek, így rendkívül törékennyé váltak. A kutatók az idők során számos módszerrel próbálták kibontani őket: súlyokkal, vegyszerekkel, különböző gázokkal és mechanikai eljárásokkal is kísérleteztek. Ezek azonban gyakran további sérüléseket okoztak, sőt néhány tekercset teljesen tönkretettek. Ennek a problémának a megoldására indult el 2023-ban a Vezúv Kihívás ( Vesuvius Challenge ), amelynek célja az volt, hogy a tekercseket fizikai kibontás nélkül, digitális módszerekkel lehessen elolvasni. A kezdeményezést Brent Seales, a Kentucky Egyetem számítástechnikai professzora, valamint Nat Friedman és Daniel Gross vállalkozók indították el.
Herculaneumi papirusztekercs szkennelés alatt – a virtuális kibontás első lépése
A módszer alapja a számítógépes tomográfia ( CT ). A kutatók először részletes képeket készítenek az összecsavart, deformálódott tekercsekről. Ezután digitálisan követik a papiruszrétegek íveit, majd virtuálisan „kisimítják” azokat. A mesterséges intelligencia ezt követően megpróbálja felismerni a tintanyomokat és rekonstruálni az írott szöveget. A legújabb eredmény valódi áttörésnek számít: a kutatóknak először sikerült egy teljes tekercset virtuálisan kibontaniuk. A feltárt rész közel másfél méternyi szöveget tartalmaz, húsz oszlopba rendezve. Brent Seales szerint hosszú időn keresztül ezek a szövegek fizikailag megőrződtek ugyan, de szellemi értelemben hozzáférhetetlenek voltak. A mesterséges intelligencia, a fejlett képalkotás és a klasszikus ókort kutató tudományok együttműködésének köszönhetően azonban végre lehetővé vált az olvasásuk.
Kapcsolódó tartalom
Nicolardi, a Nápolyi II. Frigyes Egyetem papiruszkutatója vezette azt a kutatócsoportot, amely a gépi tanulási modellek segítségével értelmezte a szöveget. Elmondása szerint a PHerc. 1667 korábban teljesen olvashatatlannak számított. Amikor az 1980-as években részben kibontották, csak néhány elszigetelt betű volt felismerhető, a rétegek egymásra csúszása azonban eltakarta az írást. A virtuális kibontásnak köszönhetően most már hosszabb gondolatmenetek követhetők végig több szövegoszlopon keresztül. A kutatók szerint ez hatalmas változást jelent az ókori szövegek kutatásában. A kézírás és a belső utalások alapján a tekercs valószínűleg Kr. e. a 2. századból, esetleg még korábbról, a Kr. e. 3. század végéről származhat. Ez alapján a gyűjtemény egyik legrégebbi darabja lehet.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az Oxfordi Egyetem régebbi, mint az Azték Birodalom. Az Oxfordi Egyetem már 1096-ban fogadta az első hallgatókat. Ezzel szemben Tenochtitlán városát a Texcoco-tónál, amely az Azték Birodalom fővárosa lett, "csak" 1325 táján alapították. |
A tárgytól a szövegig. A lezárt, elszenesedett tekercs ( bal felső kép ); a röntgenszkennelés keresztmetszetei, amelyek feltárják a belsejében spirálisan feltekeredett papiruszréteget (felső rész); valamint a kibontott felület, ahol a görög írás oszlopai előtűnnek a tintanyomok digitális helyreállításával ( alsó rész ).
A PHerc. 1667 mindössze körülbelül 8 centiméter magas és 2 centiméter átmérőjű maradvány. Eredetileg nagyobb és ép tekercs lehetett, de a későbbi kibontási kísérletek során jelentősen megsérült. A most megfejtett szöveg valószínűleg filozófiai értekezés, amely az erkölccsel, a művészetekkel és az emberi viselkedéssel foglalkozik. A kutatók szerint erősen kapcsolódik a sztoikus filozófiához. A szövegben szerepel a sztoikus gondolkodás egyik fontos fogalma, a „hormé”, vagyis az ösztönzés, késztetés. Az ismeretlen szerző arra figyelmeztethetett, hogy az emberi viselkedés szabályozásának hiánya káros szenvedélyekhez és a helyes céloktól való eltéréshez vezethet. A sztoikus filozófia másik központi fogalma, a „phronészisz”, vagyis a gyakorlati bölcsesség szintén megjelenik. A sztoikusok ezt tartották az egyik legmagasabb erénynek.
Mivel a papirusz sérült, a kiolvasott szöveg töredékes, és több helyen hiányos ott, ahol az eredeti felület elveszett. Ennek ellenére kétezer év után először több részlet is jól olvashatóvá vált:
„…vizsgálni fogunk valamit, de nem ragadhatjuk meg, ha valamilyen módon eltávolodunk önmagunktól és saját természetünktől…”
„Miután… kutatással és tanulással a végsőkig megfeszítettük erőinket… és ugyanazzal a gyakorlati bölcsességgel rendelkezünk…”
„…mivel ezek számunkra a javak, az ellentétes rosszakból sem származhat semmi jó – még kevésbé szép –, sem pedig semmi rossz – még kevésbé csúnya –, és boldogság sem…”
A görög eredeti alapján fordítva; a teljes, oszloponkénti szövegátirat a kutatói előzetes kiadványban található.
Egy másik tekercs, a PHerc. 139 vizsgálata során szintén jelentős eredmény született. A kutatók a megégett rétegek között ki tudták olvasni a következő címet: „Philodémosz: Az istenekről, VIII. könyv”. Ez azt bizonyítja, hogy a görög filozófus műve legalább nyolc könyvből állt, míg korábban csak az első rész létezéséről volt tudomás. A Vezúv Kihívás az elmúlt években több hasonló eredményt is hozott. 2024-ben például sikerült megfejteni a PHerc. 172 tekercs címét és szerzőjét: Philodémosz „A bűnökről” című művét azonosították. Már 2023-ban is történelmi jelentőségű pillanatnak számított, amikor egy addig fel nem nyitott ókori papirusz első teljes szavát sikerült számítógépes módszerekkel elolvasni. A kutatók szerint a projekt most új szakaszba lépett: már nem csupán a képek elkészítése és a mesterséges intelligencia fejlesztése a cél, hanem olyan szakértők bevonása is szükségessé vált, akik képesek értelmezni, szerkeszteni és történelmi összefüggésbe helyezni a feltárt szövegeket.
A herculaneumi papiruszok története jól példázza, hogy az ókori világ öröksége néha nem elveszett, hanem csupán elrejtőzött. Ami kétezer éven át néma és olvashatatlan maradt, azt ma a tudomány és a mesterséges intelligencia együttműködésével újra megszólaltathatjuk. A Vezúv hamuja alatt fennmaradt tekercsek nem csupán történelmi dokumentumok: ablakot nyithatnak az ókori emberek gondolkodására, filozófiájára és mindennapi világára. A mostani áttörés pedig valószínűleg csak az első lépés egy sokkal nagyobb felfedezéssorozat előtt.
Hirdetés
