„Egy kopejkát sem ér” – tartja a mondás. De vajon miért mondják sok országban így, ha valamit értéktelennek tartanak?

A kopejka a mai napig forgalomban lévő legkisebb orosz pénzegység. Egy kopejka a rubel századrészének felel meg, és mivel jelenleg egy rubel körülbelül 0,011 eurót ér, a mondás, miszerint „ez egy kopejkát sem ér”, ma is teljesen helytálló. Ugyanakkor bizonyos kopejkák komoly értéket képviselhetnek a gyűjtők szemében, hiszen ez a pénzegység rendkívül régi múltra tekint vissza.

A kopejka története szorosan összefonódik a rubel történetével, amely a 13. században, a Novgorodi Köztársaságban kezdődött. 1534-ben, egy pénzreform során a rubel Oroszország egész területén hivatalos fizetőeszközzé vált, és immár közel fél évezred óta így is maradt. A rubel szó maga a „levágni, eldarabolni” jelentésű igéből származik, mivel kezdetben a rubelek ezüsttömbökből levágott darabok voltak. 1704-ben, Nagy Péter cár pénzreformja során verték az első ezüstrubelt, innentől kezdve pedig tömegével kezdték előállítani az érméket. A harmadik jelentős orosz pénzreformra 1897-ben, II. Miklós uralkodása idején került sor. Ekkor az ország áttért az aranyalapra, ami stabilabbá tette a rubelt a nemzetközi színtéren. Azonban az első világháború és az orosz forradalom megpecsételte a hagyományos rubel sorsát, amelyet 1922-től a szovjet rubel váltott fel. A kopejka azonban nemcsak Oroszország pénze volt: az egész Szovjetunióban használták, és később is forgalomban maradt több utódállamban, például Fehéroroszországban, Ukrajnában és Moldovában.

Szovjetunió 1 kopejka lot ( 26 db ) ( A kép forrása: kitantik.com )

Az orosz szólás, miszerint „ez egy kopejkát sem ér” ( по-русски: «не стоит и копейки» ), tehát a legapróbb értéktelenséget fejezi ki. Az idők során ez a mondás nemcsak Oroszországban, hanem más nyelvekben és kultúrákban is ismertté vált. A szólás minden bizonnyal a 17. század második felében született, amikor a kopejka már olyannyira elértéktelenedett, hogy a mindennapi beszédben is a jelentéktelenség mércéjévé vált. Az első irodalmi feljegyzések a 18. század elejéről ismertek.

• Szláv nyelvekben: Az ukránban ( «не варте й копійки» ), a belaruszban és a bolgárban is elterjedt ugyanez a kifejezés, gyakorlatilag változatlan formában, hiszen ezekben az országokban szintén forgalomban volt a kopejka.

• Kelet-Európa: A lengyelben is megjelenik ( „nie warte ani kopiejki” ), ami jelzi, hogy a kopejka mint fogalom kulturálisan széles körben ismert volt.

• Német nyelvterület: A 19–20. században a kopejka bekerült a német nyelvbe is ( „keinen Kopeken wert sein” ), főként a keleti kapcsolatok miatt.

• Magyar nyelv: A magyarban nem vált állandósult szólássá, de időnként fordításokban, újságcikkekben felbukkan a 19. századtól, különösen az orosz irodalom hatására. A magyar megfelelő inkább a „fabatkát sem ér” vagy a „krajcárt sem ér” szólás, ami ugyanazt az értelmet hordozza, csak hazai pénzegységgel.

  
  

  Tudtad? ( történelmi érdekességek )

  1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A tervük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást.

  
  

Ez jól mutatja, hogy a kopejka nem csupán gazdasági tényező, hanem nyelvi és kulturális jelenség is lett: egy olyan aprópénz, amely szólássá vált, és átvitt értelemben tovább él más nyelvekben is.

Íme néhány kiemelt nyilatkozat, ahol hasonló kontextusban említik a kopejkát.

Megfogadta, hogy folytatja a harcot, „annak ellenére, hogy olyan emberek irányítása alatt állok, akik szeretnek mindent vegyi fegyverekkel befeketíteni, és senki sem adna három kopejkát az életemért”. – A Washington Postból