Posted in

Egy kevésbé ismert történet, amit mindenkinek ismernie kellene ( A “törpék hosszú menetelése” )

George Aylwin Hogg neve örökre bevésődött a történelem lapjaira, mint az emberi bátorság, önfeláldozás és emberiesség szimbóluma. Egy brit kalandor, aki az akadémiai világ kényelmét és a békés újságírói életet hátrahagyva Kína vérzivataros tájain talált rá igazi küldetésére. Hogg nem csupán a japán csapatok elől menekült – ő a reményt hordozta magában hatvan árva gyermek számára, akiket nem csupán megmentett, hanem emberhez méltó életet biztosított nekik. Az 1100 kilométeres hegyi vándorlás, amelyen a gyermekeket vezette, nem pusztán egy fizikai próbatétel volt, hanem a hit, a kitartás és a szeretet diadala. Hogg számára a veszély, az ellenséges erők és a kíméletlen természeti körülmények mind eltörpültek a gyermekek biztonságának védelme mellett. Tanítóként és nevelőként olyan értékeket adott át nekik, amelyek egész életükre szóló örökséggé váltak. George Aylwin Hogg nem csupán egy bátor kalandor volt, hanem egy ember, aki a legzordabb időkben is képes volt a legnagyobb jóságra. Története örök emlékeztető arra, hogy egyetlen ember is képes megváltoztatni a világot – legalábbis annak a hatvan gyermeknek a világát, akik számára ő volt az egyetlen reménysugár.

George Aylwin Hogg ( 1915. január 26. – 1945. július 22. ) brit kalandor volt, aki az oxfordi egyetemen közgazdaságtant tanult. Leginkább arról ismert, hogy a második kínai-japán háború idején megmentett 60 árva fiút, és egy 1100 kilométeres veszélyes hegyi utazáson át vezette őket, elmenekülve a közeledő japán és kínai nacionalista erők elől Shaanxi tartományban. Robert Hogg, belfasti ( Antrim megye ) szabó és felesége, Kathleen Lester fiaként született, és az Egyesült Királyság Harpenden nevű kisvárosában nőtt fel. A helyi Szent György iskolába járt, ahol a diákok vezetője lett, majd az oxfordi Wadham College hallgatójaként közgazdaságtanból szerzett alapfokú diplomát. Tanulmányai után szabadúszó újságíróként dolgozott a Manchester Guardian számára. 1937-ben az RMS Queen Mary fedélzetén New Yorkba utazott, majd stoppal átszelte az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon nagynénjéhez, Muriel Lesterhez, a neves angol pacifistához és Mahatma Gandhi barátjához. Vele együtt Japánba utazott. 1938 januárjában, amikor Kína és Japán között már dúlt a háború, elhagyta Japánt, hogy két napra Sanghajba látogasson. Itt segítette Kathleen Hall új-zélandi ápolónőt, hogy élelmet és gyógyszert csempésszen a kommunistákhoz. A japán császári hadsereg kínaiakkal szembeni brutalitását látva úgy döntött, Kínában marad. Shaanxi tartományban barátságot kötött Nie Rongzhen kommunista tábornokkal, és részt vett a japánok elleni partizánakciókban a Nyolcadik Út Hadsereg oldalán. Tapasztalatairól „I See a New China” ( Új Kínát látok ) című könyvében írt. Noha felmerült, hogy az Associated Press független tudósítójaként dolgozott, és beszámolt a háborús kegyetlenségekről, az erre vonatkozó bizonyítékok hiányoznak, és sem az Associated Press, sem az United Press International archívumaiban nem találhatók írásai. Hogg később bekapcsolódott az új-zélandi származású kommunista, Rewi Alley által vezetett Gung Ho mozgalomba, amely a Kínai Ipari Szövetkezetek ( CIC ) részeként működött. Segített egy elhanyagolt, tetves árvaház működtetésében, ahol 60 fiú élt könyvek, ágyak és élelem nélkül. Hogg átalakított egy közeli házat kollégiummá, és a helyi kereskedőktől hitelbe élelmet szerzett a gyerekeknek.

Részlet George Hogg szüleihez írt leveléből, Shandanba érkezésekor

A fiúk “Ho Ke” néven ismerték. Hogg a tiszteletük és bizalmuk elnyerése érdekében számos tevékenységben részt vett velük, beleértve az éneklést, úszást, sportolást és túrázást. Négy testvért – Nie Guangchun, Nie Guanghan, Nie Guangtao és Nie Guangpei – személyesen is örökbe fogadott. 1944 végén a nacionalista hadsereg szerette volna besorozni a fiúkat, amiért Hogg ellenállt, és letartóztatták. Ezt követően elhatározta, hogy a fiúkat a Gansu tartományban található Shandanba költözteti, ami 1100 kilométerre volt.  Az első csoport 1944 novemberében, a második 1945 januárjában indult útnak. A gyerekek hóval borított hegyi ösvényeken gyalogoltak, majd Lanzhouban Hogg hat dízel teherautót bérelt a hátralévő út megtételéhez. Március elején érkeztek Shandanba, ahol Alley régi templomokat bérelt ki, és iskolává alakította őket, Hogg pedig igazgató lett. Az iskola működését új-zélandi támogatók segítették, akik később megalapították az Új-Zéland-Kína Baráti Társaságot. 1945 júliusában Hogg kosárlabdázás közben megsértette a lábujját, amely elfertőződött és tetanuszt okozott. Két fiú Lanzhouba motorozott, hogy gyógyszert szerezzen, de Hogg három nap szenvedés után, 1945. július 22-én meghalt. A fiúk az általa tanított dalokat énekelve vigasztalták őt halála előtt. Shandan mellett temették el, sírkövén kedvenc versének sorai olvashatók. Hogg nem élte meg a háború végét, amely a japánok kapitulációjával egy hónappal később ért véget.

George Hogg ( balra ), és Rewi Alley ( jobbra ) katonai egyenruhában, kb. 1917-ből. Alley az első világháborúban az Új-zélandi Expedíciós Erők Canterbury Gyalogezredének C századában szolgált.

Rewi Alley ( 1897–1987 ) Új-zélandi származású író, szociális aktivista és pedagógus volt, aki életének nagy részét Kínában töltötte. Nevét elsősorban a kínai forradalom és az azt követő társadalmi átalakulások támogatásával kötjük össze, ahol példamutató munkát végzett a szegények, munkások és parasztok életkörülményeinek javításáért. 1927-ben érkezett Kínába, és a második világháború alatt, valamint az azt követő évtizedekben aktívan részt vett különféle társadalmi és oktatási projektekben, beleértve bentlakásos iskolák alapítását és ipari együttműködések szervezését. Rewi Alley életének meghatározó része volt a humanitárius tevékenység, amelyet a kínai nép érdekében végzett, de emellett jelentős írói munkásságot is maga mögött hagyott, amelyben a kínai nép sorsát és a szocialista eszmék terjedését mutatta be. Fontos, hogy Rewi Alley barátságot ápolt George Aylwin Hogg-gal, a brit humanitárius aktivistával, aki szintén a második világháború alatt Kínában tevékenykedett. Hogg a japán megszállás elől menekülő kínai gyermekeket segítő iskolát alapított, amelyben Alley is aktívan támogatta. Barátságuk a közös humanitárius célok, a béke és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség jegyében született, és mindketten inspiráló példaképek voltak a nehéz háborús körülmények között. Ez a barátság lehetővé tette számukra, hogy tapasztalataikat és elképzeléseiket megosszák, valamint közösen dolgozzanak a kínai nép jólétéért. Alley Hogg életútját és munkáját nagyra becsülte, és támogatásával segítette elő a segélyakciókat, valamint az oktatási kezdeményezéseket, amelyek hosszú távú hatással voltak Kína társadalmi fejlődésére. Rewi Alley életműve ezért nem csupán az egyéni erőfeszítések eredménye, hanem a vele szövetséges humanitáriusok közös munkájának, mint George Aylwin Hogg, a barátságuk pedig személyes és szakmai síkon egyaránt jelentős volt. Ez a kapcsolat hozzájárult ahhoz, hogy mindketten mélyebb és tartósabb hatást gyakoroljanak a háború sújtotta Kínában élők életére. 1945-ben, George Hogg halála után a Shandan Bailie Iskola igazgatója lett.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az ébresztőórák előtt voltak „kopogtatók”. Az 1970-es évekig felbérelhettél, úgynevezett kopogtatót, hogy megkopogtassa az ablakot, és reggel felébresszen. Hosszú botokat, csörgőket, puha kalapácsokat vagy borsólövőket használtak a "munka" elvégzéséhez. A szabály szerint addig nem hagyhatták el az ügyfél ablakát, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fel nem ébredt. A fizetésük kevés volt, csak az eredeti munkájuk kiegészítésére volt elég. Általában időseb férfiak vagy nők végezték ezt a munkát, de volt rá példa, hogy járőröző rendőrök is így egészítették ki a keresetüket.

A film ( A selyemút árvái )

George Hogg életét, és a “törpék hosszú menetelését” a 2008-as „The Children of Huang Shi” ( A Huang Shi gyermekei ) magyarul “A selyemút árvái” című film dolgozta fel, amelyben Jonathan Rhys Meyers alakította Hoggot, Chow Yun-fat pedig Chen Hansheng kínai kommunista harcost. James MacManus „Ocean Devil: “The Life and Legend of George Hogg” című könyvében szintén megörökítette Hogg életét, saját könyve pedig „I See a New China” címmel jelent meg, amelyben beszámol a Kínai Ipari Szövetkezetekkel kapcsolatos munkájáról.

A film vegyes fogadtatásban részesült a nyugati kritikusok körében. A Rotten Tomatoes oldalon a kritikusok értékelései alapján mindössze 31%-os minősítést kapott. A Metacritic oldalon közepes, 49-es pontszámot ért el. A The New York Times összességében kedvező kritikát közölt, kiemelve a színészi játékot és a „háború sújtotta Kína valósághű ábrázolását”. A Movies Online kritikusa, Robert Bell elismerően szólt a díszlettervezésről és az operatőri munkáról, ugyanakkor a rendezést és a vágást gyenge pontokként említette. A színészek teljesítményét Bell megbízhatónak és professzionálisnak nevezte. A film jelentős kritikákat kapott azért, mert kihagyták a történetből Rewi Alley új-zélandi kommunista alakját, aki a kínai forradalom ünnepelt szereplője volt. Egy kritikus ezt az elhagyást „durva megtévesztésnek” nevezte. Negatív visszhangot váltott ki továbbá Radha Mitchell alakítása is, mivel az általa játszott karaktert, Kathleen Hall-t – aki a valóságban új-zélandi volt – a film amerikaiként mutatta be. A produkciót 2008-ban két AFI-díjra ( Australian Film Institute ) jelölték: a Legjobb jelmez és a Legjobb díszlet kategóriában. Emellett 2009-ben Guang Li-t a Young Artist Awardra is jelölték nemzetközi filmben nyújtott alakításáért.

Rewi Alley és George Hogg – a Shandan Bailie Iskola alapítóinak szobra napjainkban

 

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?