Egy kevésbé ismert brit gyarmati pénz, a horgonypénz ( anchor coin ) története

A 19. század elejére a Brit Gyarmatbirodalom jelentősen megnövekedett, és a gyarmatokon használt valuta problémája egyre bonyolultabbá vált, amivel érdemben kellett foglalkozni. 1816-ban a birodalmi kormány a gyarmati valuták hiányosságaira kezdett figyelmet fordítani, és megkeresték a gyarmatokat, kérve tőlük a valutarendszerük részleteit, hogy felmérjék az esetleges újítások lehetőségét.

1820-ban Mauritius kérésére a birodalmi kormány új érméket vert és hozott forgalomba ezen a területen. Az érméket a Királyi Pénzverde tervezte és verte.  Így születtek az úgynevezett  horgonyérmék ( anchor coin ),  amely egy négy címletű ezüstérméből ( spanyol ezüst, 0,892 finomságú )  álló sorozat volt. Ezeket az érméket, 1820-ban és 1822-ben bocsátották ki egyes brit gyarmatokon. A név az érmék előlapján látható koronás horgonyból származik.

A kép forrása: numisbids.com, Aureo & Calicó SL, Auction 321,   2018. dec. 11. 3806. tétel

A címletek tizenhatod, nyolcad, negyed és fél dollár voltak, amelyeket a horgony mindkét oldalán XVI, VIII, IV és II római számok jeleztek. A hátoldalon a királyi címer látható. Az érméket végül nem csak Mauritiuson ( 1820/1822-es dátum ) és más indiai-óceáni gyarmatokon bocsátották ki, hanem később Nyugat-Indiában (  Jamaica, Bermuda, Bahama-szigetek, Barbados, Trinidad és a köztük lévő különféle szigetek ), ( 1822-es dátum ) is forgalomba kerültek.

A rendszer nem volt sikeres, mindkét terület végül átállt a font rendszerre. 1826-ban, amikor Mauritius áttért a fontra, a fennmaradó horgonypénzt, ( 1/2 dollár címletet ) Nyugat-Indiába szállították, és ott bocsátották forgalomba, ezek mindegyike az 1822-es dátumot viselte.