Egy egykori CIA-ügynök szerint Hitler nem lett öngyilkos, hanem Dél-Amerikában élt tovább

Meglepő helyen, egy spanyol sportnapilap, az As hasábjain bukkant fel ismét az egyik legkitartóbb második világháborús összeesküvés-elmélet: Adolf Hitler nem lett öngyilkos 1945. április 30-án a berlini bunkerben, hanem élve kijutott a szovjetek által ostromlott városból, és titkos útvonalakon Dél-Amerikába menekült. Az elmélet szerint ott még huszonöt évet élt inkognitóban, mielőtt végleg elragadta volna a halál.

A történet újbóli felmelegítésének motorja egy Robert Baer nevű egykori CIA-ügynök, aki két évtizeden át dolgozott a Központi Hírszerző Ügynökség kötelékében, sőt, szakmai körökben „a hírszerzés Indiana Jonesának” is nevezték. Nyugdíjazása után a titkosszolgálati világ múltjának kutatásába fogott, és szinte történészként, „hírszerzési régészként” kezdte vizsgálni a hidegháború és a második világháború homályban maradt fejezeteit. Most pedig az As Baer kutatásaira hivatkozva keltette életre a sokszor cáfolt, de rendre újra felbukkanó teóriát.

Hitler beszédet mond egy bajor sörözőben, 1924

Ha másoknak sikerült, miért ne sikerülhetett volna Hitlernek?

A gondolatmenet kiindulópontja az, hogy a háború végén több mint kilencezer náci tisztnek és kollaboránsnak sikerült elmenekülnie Németországból. Ezek közül a legtöbben Dél-Amerika katonai diktatúráiban – Argentínában, Brazíliában, Paraguayban vagy Chilében – találtak menedéket. A legismertebb példák Adolf Eichmann és Josef Mengele: előbbi Ricardo Klement néven bujkált Argentínában, mígnem a Moszad 1960-ban elrabolta és Izraelben kivégezték; utóbbi, az auschwitzi tábor „Halál Angyala”, viszont soha nem került kézre, és élete végéig a kontinensen rejtőzött. Nem Eichmann és Mengele volt azonban az egyetlen. Eduard Roschmann, a „Rigai mészáros” is Argentínában élte le hátralévő életét, és ugyanígy Erich Priebke SS-tiszt is hosszú ideig élvezte a dél-amerikai menedéket, miután 1944-ben 335 olasz civilt végeztetett ki megtorlásként. Bár végül kiadták Olaszországnak, idős korára tekintettel csak házi őrizetben töltötte büntetését, és 2013-ban, százévesen, békésen hunyt el. Uki Goñi argentin történész könyvében ( „Az igazi Odessa” ) részletesen leírja, miként alakított ki Juan Domingo Perón argentin elnök titkos menekülőútvonalakat, az úgynevezett patkányvonalakat, amelyek segítségével náci háborús bűnösök ezrei juthattak át Európából Latin-Amerikába. Az ODESSA néven ismert szervezet aktívan közreműködött ebben a folyamatban.

A hivatalos verzió és az ellentmondások

A történelemkönyvek szerint Hitler és felesége, Eva Braun 1945. április 30-án, amikor már a Vörös Hadsereg katonái a kancellária falaihoz értek, közösen vetettek véget életüknek a bunkerben. A diktátor ciánkapszulát vett be, majd főbe lőtte magát, testét pedig segítői Braun holttestével együtt elégették. Robert Baer azonban azt állítja, a hivatalos történet tele van homályos pontokkal és ellentmondásokkal.

Adolf Hitler és Eva Braun ( A kép forrása: Keystone / Getty Images Hungary )

„Nem azt mondom, hogy biztosan tudom: Hitler huszonöt évig élt Argentínában. De azt igenis állítom, hogy ha Eichmann és Mengele eljutott Dél-Amerikába, akkor Hitler is megtehette volna ugyanezt. Az archívumokból előkerült titkosított dokumentumok pedig azt mutatják, hogy a hivatalos narratíva meglehetősen ingatag alapokon nyugszik” – nyilatkozta.

A patkányvonalak és a dél-amerikai nyomok

Kétségtelen, hogy a patkányvonalak léteztek. Olaszországon és Franco Spanyolországán keresztül több ezer náci jutott el Latin-Amerikába. Maga az FBI is több száz oldalas aktákat hozott nyilvánosságra, amelyek arról szólnak, hogy Hitlert a háború után még évekkel később is látni vélték Kolumbiában, Chilében vagy Argentínában. Egy volt német katona például az ötvenes években Kolumbiában találkozott a Führerrel – legalábbis állítása szerint –, és eskü alatt vallotta, hogy a vezér életben volt. Baer saját kutatásai során Chilében, a hírhedt Colonia Dignidad telepen is járt, amelyet a Pinochet-diktatúra alatt kínzóközpontként használtak, és több gyanús nyomra bukkant. Argentínában, Misiones tartományban egy jezsuita kolostor romjai között a Harmadik Birodalom idejéből származó bankjegyeket és fotókat találtak. Sőt, Baer egy idős spanyol paraszttal is készített videófelvételt, aki azt állította: 1945 májusában, tehát Hitler hivatalos halála után találkozott a diktátorral és német tisztjeivel, amikor egy repülőgépből kiszálltak. Az argentin újságíró, Abel Basti szintén két évtizedet szentelt annak, hogy bizonyítsa: Hitler Dél-Amerikában élte le hátralévő életét, és csak 1971-ben halt meg. Bár kézzelfogható tárgyi bizonyítékot ő sem tudott felmutatni, számos szemtanúra hivatkozott, akik még a hatvanas években is élve látták Hitlert.

A hivatalos bizonyítékok és a kétségek

A történészek számára a legfontosabb bizonyíték Hitler fogazata: a bunkerben talált fogsor pontosan megegyezett azzal a röntgenfelvétellel, amelyet fogorvosa, Hugo Blaschke készített róla 1944-ben. Ezt 2017-ben egy francia szakértő, Philippe Charlier is megerősítette, amikor Moszkvában megvizsgálta a maradványokat. Ugyanakkor a kétségek sem alaptalanok. 2008-ban egy amerikai kutató, Nick Bellantoni DNS-mintát vett a Moszkvában őrzött állítólagos Hitler-koponyából, és az vizsgálatok során kiderült: a csont egy nőhöz tartozott.

A holttest, amelyről azt állítják, hogy Adolf Hitleré, miután öngyilkosságot követett el. ( A kép forrása: Hulton Deutsch / Getty Images Hungary )

A hivatalos verzió szerint tehát Hitler a bunkerben halt meg, holttestét elégették, majd a szovjetek titokban eltemették, végül a maradványokat Moszkvába szállították, ahol ma is őrzik. Mégis, a patkányvonalak létezése, a szemtanúk vallomásai és az archívumokból előkerült iratok miatt a történet újra és újra felbukkan. Vajon a diktátor valóban 1945 áprilisában vetett véget életének a kancellária mélyén, vagy sikerült elmenekülnie, és évtizedeken át bujkált Dél-Amerikában? A történelem hivatalos álláspontja az előbbit hirdeti, ám a kételyek és ellentmondások miatt a Hitler-aktát sokan még ma sem tekintik lezártnak.