Lengyelország keleti részén, a włodawai erdőségek mocsaras vidékének mélyén régészek egy korai középkori erődített települést vizsgálnak, amelyet évszázadokon át fák és vizes élőhelyek rejtettek el. A lelőhely Kaplonosy Kolonia közelében, a Wyryki községhez tartozó Włodawa járás területén fekszik. A területet először 2016-ban végzett távérzékelési vizsgálatok hívták fel a kutatók figyelmébe: a sűrű erdő lombkoronája alatt halvány sáncvonalak rajzolódtak ki. A LiDAR-alapú domborzati modellek és a légi felvételek egy megemelt, körülzárt területet mutattak, amely egyértelműen földvárra emlékeztetett.
A helyszínt 2024 tavaszán terepbejárás során vizsgálták meg közelebbről. A régészek feltérképezték a felszínen látható földműveket, leleteket gyűjtöttek a humuszrétegből, és környezeti adatokat is rögzítettek annak megértésére, miként alakították a természetes folyamatok a tájat az évszázadok során. Az eredmények — amelyeket később a włodawai Zsinagóga Múzeumkomplexum kiadványában tettek közzé — megerősítették, hogy a település a 10–13. század között volt lakott. A kutatás 2025 őszén folytatódott a lublini vajdasági műemlékvédelmi hivatal irányításával. A munkát egy lublini székhelyű régészeti cég vezette szélesebb kutatócsoport bevonásával. A vizsgálatok során elsősorban roncsolásmentes vagy csak minimális beavatkozással járó módszereket alkalmaztak: látható és infravörös tartományban készült légi felvételeket elemeztek, LiDAR-adatok segítségével pontosították a terepmodelleket, valamint elektromos ellenállásméréssel azonosították a felszín alatti objektumokat. A felszínen talált minden tárgyat centiméteres pontosságú GPS-koordinátákkal rögzítettek, ami lehetővé tette a földváron belüli tevékenységi zónák térképezését.
Digitális terepmodell, valamint az erőd és közvetlen környezetének szintvonalas térképe, készítette: M. Piotrowski.
A sáncok a hosszú elhagyatottság ellenére ma is jól kivehetők, és az egykori árkok nyomai is kirajzolják az erődített terület határait. Bár a geofizikai mérések nem mutattak egyértelmű felszíni épületmaradványokat, a talaj alatti eltérések tűzhelyekre és tárológödrökre utalnak. A sáncvonal mentén szakaszos szerkezet rajzolódik ki, amely valószínűleg földdel vagy kővel kitöltött faszerkezetes erődítés maradványa lehetett. A keleti oldalon látható megszakítás feltehetően az egykori bejárat helyét jelzi. A Las Ochoża természetvédelmi területen végzett munka komoly nehézségekkel járt: a sűrű aljnövényzet és a kidőlt fák akadályozták a mozgást, a mocsaras talaj korlátozta a műszerek szállítását, a természetvédelmi előírások pedig egyes eszközök használatát is tiltották. Ennek ellenére a kutatók összesen 244 leletet dokumentáltak.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
A tárgyak jól tükrözik a földvár mindennapi életét. Előkerült 66 kés és késtöredék, íj alakú tűzcsiholók, kovás tűzgyújtó eszközök, sarlók, szegek és egy vas ekevas. Nyílhegyek és egy lándzsahegy védekezésre vagy vadászatra utalnak. A személyes tárgyak között ezüst halántékgyűrű, csat, patkó formájú fibula és egy félkész ezüst lunula is szerepel. A kerámiatöredékek további bizonyítékai a tartós megtelepedésnek. A leletanyag hasonlóságot mutat a közeli Horodyszcze és Strzyżew földvárainak 10–12. századra keltezett leleteivel. A magasabban fekvő részen szétszórt gránitkövek találhatók, amelyek közül néhány megmunkálás vagy hőhatás nyomait viseli. Egy 84×53 milliméteres, ellapított kő simítási nyomok alapján feltehetően őrlő- vagy polírozókőként szolgált. A földvár a 12–13. század után elnéptelenedett, és a természet visszahódította a területet.
„A Kaplonosy-Kolonia-i erődítmény abszolút egyedülálló lelőhely a lublini vajdaság régészeti térképén. Egy kora középkori védelmi építmény szinte érintetlen emléke, amely a megőrzött erődítménynyomok mellett épületek és használat maradványait, valamint a korszakból származó nagyszámú ingó tárgyat is tartalmaz” – hangsúlyozzák a kutatási jelentés szerzői.
A későbbi korokra utaló leletek között két német puskapatron vaslövedékkel, egy sérült töltényhüvely és egy zsebóra töredékei kerültek elő, amelyek a második világháború idejére keltezhetők. Ezek a leletek megerősíthetik a helyi lakosság körében terjedő történeteket, miszerint ezt a – mocsarak között megbúvó – helyet a második világháború alatt a németek elől bujkáló zsidók lakták.
„Az ebből az időszakból származó kevés nyom alátámasztja a helyi lakosság máig fennmaradt emlékét arról, hogy a helyet a németek elől bujkáló zsidók használták. A megközelíthetetlen sziget, amelyet természetesen mocsarak erősítettek meg, biztonságos menedékké vált számukra a megszállás alatt” – olvasható a jelentés egyik következtetésében.
Egy kék üveg mandzsettagomb vagy díszgomb a 18–19. század fordulójáról pedig arra utal, hogy a területet később is alkalmanként felkeresték. A földvár ma természetvédelmi területen fekszik, ezért csak engedéllyel látogatható. Az egykori középkori erődítések és a vadon élő állatok ma ugyanazt a teret osztják meg. A régészek további geokémiai, környezettörténeti és feltárási kutatásokat terveznek, miközben a mocsarak továbbra is őrzik a lublini régió egyik legjobb állapotban fennmaradt korai középkori erődített lelőhelyét.
Hirdetés
