1944 június 6-án hajnalban az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Kanadából és más szövetséges országokból érkező csapatok megtámadták öt normandiai tengerpartot Franciaországban. A céljuk az volt, hogy áttörjék Hitler atlanti falának védelmét. Ez a nap, amely D-napként vált ismertté, az Overlord hadművelet első napját jelentette, és ezzel megkezdődött Európa felszabadítása.
Az Overlord hadművelet ( Operation Overlord ) egy hatalmas katonai hadművelet volt, melynek célja egy második front megnyitása és Németország erőinek megosztása volt. A hadművelet kivitelezése részletes tervezést, valamint magas szintű koordinációt és titkosságot igényelt. A Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Parancsnoksága ( SHAEF ) a hitleri Németország elleni globális koalíció szimbólumaként jelent meg. Több mint 12 országból több mint 2 millió katona gyűlt össze az Egyesült Királyságban az invázióra való felkészülés céljából. A D-napon a szövetséges erők elsősorban amerikai, brit és kanadai katonákból álltak, de Ausztráliából, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból, Új-Zélandról, Norvégiából és Lengyelországból érkezett személyzet is részt vett. A D-napot megelőző katonai akciók közül különösen fontos volt az 1942-es sikertelen Dieppe-i rajtaütésből levont tanulságok alkalmazása, valamint az 1944-es anziói partraszállás tapasztalatai. Az invázió sikerének maximalizálása és az áldozatok számának minimalizálása érdekében a szövetségesek egy bonyolult megtévesztési hálózatot fejlesztettek ki egy évvel a D-nap előtt. 1943 júliusában a London Controlling Section nevű titkos csoport megkezdte a Bodyguard kódnevű nagyszabású megtévesztést. Ennek egyik kritikus része a Fortitude South hadművelet volt, amely a német hadsereget arra próbálta rávenni, hogy a Doverből Pas-de-Calais-ba irányuló invázióra számítson, nem pedig Normandiára.
Német tizedes távcsővel, egy megfigyelőállomáson, Franciaország, Atlanti Fal, Bordeaux-tól délre. 1944 tavasz ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 101I-263-1580-13 / Wette / CC-BY-SA 3.0 )
A megtévesztés, felkészülés, folyamatos bombázások
A Fortitude South hadművelet sikere a Quicksilver I nevű alhadműveletnek is köszönhető volt, amely egy fiktív hadsereg, az Első Egyesült Államok Hadseregcsoportjának ( FUSAG ) létrehozását jelentette George Patton tábornok vezetésével. Több száz felfújható tankot és hajót hoztak létre, és ezekkel a Délkelet-Anglia kikötőit és torkolatait zsúfolták tele, miközben hamis rádióadásokat sugároztak. Az Overlord hadművelet sikere nagyrészt az Atlanti-óceánon keresztül szállított katonák és felszerelések hatékony mozgatásán múlt, amelyet a német védelem alapos felderítése támogatott. 1942-re a folyamatos bombázások meggyengítették Németország védelmét, és arra kényszerítették őket, hogy erőforrásokat vonjanak el Normandiától. A szövetségesek légi fölényével lehetővé vált a légi felderítés, míg a tengeri útvonalak ellenőrzése biztosította a szükséges készletek áramlását. 1944 első felében közel 9 millió tonna készlet és felszerelés érkezett az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba. A D-napon a szövetséges erők az addigi legnagyobb kétéltű támadást hajtották végre. A küldetés célja az volt, hogy katonákat partra szállítsanak öt tengerparton: Sword, Juno, Gold, Omaha és Utah beachen, miközben brit és amerikai ejtőernyősök és vitorlázóerők is részt vettek a szárazföldi támadásokban.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az Inka Birodalom amelyet a kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hoztak létre a 15. században, a legnagyobb kiterjedésű civilizáció volt prekolumbián Amerika történetében. A birodalom hivatalos nyelve a kecsua volt, bár számos helyi dialektus létezett. Az "Inka Birodalom" kecsua elnevezése, Tawantinsuyu, "A négy régió" vagy "A négy egyesült tartomány" jelentéssel bír. Az inkák első képi ábrázolása Európában Pedro Cieza de León spanyol konkvisztádor Cronica del Peru ( 1553 ) című munkájában jelent meg. Az inka társadalom élén a Sapa inka, azaz "az egyetlen inka" állt, aki a Napisten képviselője volt. Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor fogta el 1532-ben, a cajamarcai csatában. Az inka építészet legjelentősebb példája a Machu Picchu, egy 2430 méter magasan fekvő romváros, amelyet Hiram Bingham fedezett fel 1911-ben. Bár pontos funkciója máig ismeretlen, valószínűleg a kilencedik Sapa inka, Pachacuti rezidenciája volt. Az inkák híresek voltak a Capacocha nevű emberáldozási szertartásokról, amelyeket fontos események, például uralkodói halál vagy éhínségek idején végeztek, gyakran gyermekeket áldozva fel. Az inka gyógyítók kiváló agysebészek voltak, a koponyalékelés (trepanáció) módszerét alkalmazva, amelyet a betegek legtöbbje túlélt. A kokacserje fontos szerepet játszott az inka kultúrában, vallási célokra, étvágy- és fájdalomcsökkentésre használták. A kokacserjelevél rágásának szokását a spanyol hódítók is átvették. Az inkák információkat a kipuk nevű csomózott zsinórok segítségével tárolták, amelyek feltehetően nem feleltek meg egy hagyományos írásrendszernek. Az inkák hadserege, bár nem rendelkezett vasfegyverekkel, a korszak legütőképesebb harcosait vonultatta fel, amelyet a fejlett úthálózat és a tambo nevű pihenőhelyek hálózata támogatott. |
( A kép forrása: archivo.urgente24.com )
A partraszállás
A Neptun hadművelet, a haditengerészeti támadás kódneve, egy hatalmas haditengerészeti flottát mozgósított, amely több mint 6939 hajót, 11 590 repülőgépet és több ezer partraszálló járművet foglalt magában. A légideszant csapatok vezették a támadást, és bár heves ellenállásba ütköztek, sikeresen biztosították a stratégiai pontokat. A tengeri egységek 6:30 körül kezdtek partra szállni, és bár az Omaha parton erős ellenállásba ütköztek, végül sikerült áttörniük a német védelmet. A D-napon a szövetséges csapatok veszteségei becslések szerint körülbelül 10 000 főt tettek ki, ebből 4 414-en meghaltak. Az amerikaiak mintegy 2 500 halottat veszítettek, főként az Omaha Beachnél folytatott heves harcok során. A brit és kanadai csapatok veszteségei szintén jelentősek voltak, de pontos számadatokat nehezebb megállapítani. A német erők veszteségeit nehezebb pontosan meghatározni, de a becslések szerint körülbelül 4 000 – 9 000 fő között mozoghatott a halottak száma a D-nap során. A háború teljes lezárásáig még sok idő telte el, azonban az bizonyosan állítható, hogy ha nem sikerül volna ez a hatalmas katonai hadművelet, a hadi események másképp alakultak volna.
A USS Samuel Chase amerikai támadószállító hajóról indult LCVP ( Landing Craft, Vehicle, Personnel )-ből partra szállnak az Egyesült Államok hadseregének első hadosztályának csapatai, 1944. június 6-án ( D-nap ) a franciaországi Omaha Beachen. ( A kép forrása: Ezt a képet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének egy tengerésze vagy munkatársa készítette szolgálati ideje alatt. Az Egyesült Államok jogszabályai értelmében ez a kép közkincsnek minősül. )
Emélékérme, amivel a “csak” a “szövetségesek” emlékeznek, a szövetséges csapatokra
Ahogy a második világháború emlékei halványulnak, egyre fontosabbá válik a szolgálatot teljesítők történeteinek megőrzése. A D-Day 80. évfordulójának alkalmából 50 pence emlékérmét bocsátott ki a Britain’s Royal Mint, amely David Lawrence, és Martin Jennings művészek munkája, tisztelegve azok előtt, akik bátorságukkal és áldozatkészségükkel megváltoztatták a háború menetét. Az érme a szövetséges katonákat ábrázolja, akik partraszálló hajóról szállnak ki, a másik oldalon III. Károly király portréjával. Nos nem véletlenül használom a “csak”, és “szövetségesek” kifejezést, amivel egyébként nincs is baj. Nem akarok ebbe belekötni, hisz ismerjük a történelmet. Azonban “csak” megjegyezném, hogy 80 évvel az események után, legalább valami apró utalást, hasonló emlékérméken kaphatnának végre a német védők is, hisz ahogy előbb említettem, ismerjük a történelmet. A harcoló katonák, a náci vezetéstől függetlenül, ugyan olyan katonák voltak, mint a szövetséges katonák, és ott voltak, harcoltak, és elestek ugyanúgy, mint a partraszállók. Íme az érme:
Az érmékről ( ezüst, és réz-nikkel ) részletesen, itt tudtok olvasni: royalmint.com, D-Day: 6 June 1944
Hirdetés
