Csak a szövetségesekre emlékeznek az angolok! Idén volt 80 éve, a partraszállás Normandiában!

1944 június 6-án hajnalban az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Kanadából és más szövetséges országokból érkező csapatok megtámadták öt normandiai tengerpartot Franciaországban. A céljuk az volt, hogy áttörjék Hitler atlanti falának védelmét. Ez a nap, amely D-napként vált ismertté, az Overlord hadművelet első napját jelentette, és ezzel megkezdődött Európa felszabadítása.

Az Overlord hadművelet ( Operation Overlord ) egy hatalmas katonai hadművelet volt, melynek célja egy második front megnyitása és Németország erőinek megosztása volt. A hadművelet kivitelezése részletes tervezést, valamint magas szintű koordinációt és titkosságot igényelt. A Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Parancsnoksága ( SHAEF ) a hitleri Németország elleni globális koalíció szimbólumaként jelent meg. Több mint 12 országból több mint 2 millió katona gyűlt össze az Egyesült Királyságban az invázióra való felkészülés céljából. A D-napon a szövetséges erők elsősorban amerikai, brit és kanadai katonákból álltak, de Ausztráliából, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból, Új-Zélandról, Norvégiából és Lengyelországból érkezett személyzet is részt vett. A D-napot megelőző katonai akciók közül különösen fontos volt az 1942-es sikertelen Dieppe-i rajtaütésből levont tanulságok alkalmazása, valamint az 1944-es anziói partraszállás tapasztalatai. Az invázió sikerének maximalizálása és az áldozatok számának minimalizálása érdekében a szövetségesek egy bonyolult megtévesztési hálózatot fejlesztettek ki egy évvel a D-nap előtt. 1943 júliusában a London Controlling Section nevű titkos csoport megkezdte a Bodyguard kódnevű nagyszabású megtévesztést. Ennek egyik kritikus része a Fortitude South hadművelet volt, amely a német hadsereget arra próbálta rávenni, hogy a Doverből Pas-de-Calais-ba irányuló invázióra számítson, nem pedig Normandiára.

Német tizedes távcsővel, egy megfigyelőállomáson, Franciaország, Atlanti Fal, Bordeaux-tól délre. 1944 tavasz ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 101I-263-1580-13 / Wette / CC-BY-SA 3.0 )

A megtévesztés, felkészülés, folyamatos bombázások

A Fortitude South hadművelet sikere a Quicksilver I nevű alhadműveletnek is köszönhető volt, amely egy fiktív hadsereg, az Első Egyesült Államok Hadseregcsoportjának ( FUSAG ) létrehozását jelentette George Patton tábornok vezetésével. Több száz felfújható tankot és hajót hoztak létre, és ezekkel a Délkelet-Anglia kikötőit és torkolatait zsúfolták tele, miközben hamis rádióadásokat sugároztak. Az Overlord hadművelet sikere nagyrészt az Atlanti-óceánon keresztül szállított katonák és felszerelések hatékony mozgatásán múlt, amelyet a német védelem alapos felderítése támogatott. 1942-re a folyamatos bombázások meggyengítették Németország védelmét, és arra kényszerítették őket, hogy erőforrásokat vonjanak el Normandiától. A szövetségesek légi fölényével lehetővé vált a légi felderítés, míg a tengeri útvonalak ellenőrzése biztosította a szükséges készletek áramlását. 1944 első felében közel 9 millió tonna készlet és felszerelés érkezett az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba. A D-napon a szövetséges erők az addigi legnagyobb kétéltű támadást hajtották végre. A küldetés célja az volt, hogy katonákat partra szállítsanak öt tengerparton: Sword, Juno, Gold, Omaha és Utah beachen, miközben brit és amerikai ejtőernyősök és vitorlázóerők is részt vettek a szárazföldi támadásokban.

( A kép forrása: archivo.urgente24.com )

A partraszállás

A Neptun hadművelet, a haditengerészeti támadás kódneve, egy hatalmas haditengerészeti flottát mozgósított, amely több mint 6939 hajót, 11 590 repülőgépet és több ezer partraszálló járművet foglalt magában. A légideszant csapatok vezették a támadást, és bár heves ellenállásba ütköztek, sikeresen biztosították a stratégiai pontokat. A tengeri egységek 6:30 körül kezdtek partra szállni, és bár az Omaha parton erős ellenállásba ütköztek, végül sikerült áttörniük a német védelmet. A D-napon a szövetséges csapatok veszteségei becslések szerint körülbelül 10 000 főt tettek ki, ebből 4 414-en meghaltak. Az amerikaiak mintegy 2 500 halottat veszítettek, főként az Omaha Beachnél folytatott heves harcok során. A brit és kanadai csapatok veszteségei szintén jelentősek voltak, de pontos számadatokat nehezebb megállapítani. A német erők veszteségeit nehezebb pontosan meghatározni, de a becslések szerint körülbelül 4 000 – 9 000 fő között mozoghatott a halottak száma a D-nap során. A háború teljes lezárásáig még sok idő telte el, azonban az bizonyosan állítható, hogy ha nem sikerül volna ez a hatalmas katonai hadművelet, a hadi események másképp alakultak volna.

A USS Samuel Chase amerikai támadószállító hajóról indult  LCVP ( Landing Craft, Vehicle, Personnel )-ből partra szállnak az Egyesült Államok hadseregének első hadosztályának csapatai, 1944. június 6-án ( D-nap ) a franciaországi Omaha Beachen. ( A kép forrása: Ezt a képet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének egy tengerésze vagy munkatársa készítette szolgálati ideje alatt. Az Egyesült Államok jogszabályai értelmében ez a kép közkincsnek minősül. )

Emélékérme, amivel a “csak” a “szövetségesek” emlékeznek, a szövetséges csapatokra

Ahogy a második világháború emlékei halványulnak, egyre fontosabbá válik a szolgálatot teljesítők történeteinek megőrzése. A D-Day 80. évfordulójának alkalmából  50 pence emlékérmét bocsátott ki a Britain’s Royal Mint, amely David Lawrence, és Martin Jennings művészek munkája, tisztelegve azok előtt, akik bátorságukkal és áldozatkészségükkel megváltoztatták a háború menetét. Az érme a szövetséges katonákat ábrázolja, akik partraszálló hajóról szállnak ki, a másik oldalon III. Károly király portréjával. Nos nem véletlenül használom a “csak”, és “szövetségesek” kifejezést, amivel egyébként nincs is baj. Nem akarok ebbe belekötni, hisz ismerjük a történelmet. Azonban “csak” megjegyezném, hogy 80 évvel az események után, legalább valami apró utalást, hasonló emlékérméken kaphatnának végre a német védők is, hisz ahogy előbb említettem, ismerjük a történelmet. A harcoló katonák, a náci vezetéstől függetlenül, ugyan olyan katonák voltak, mint a szövetséges katonák, és ott voltak, harcoltak, és elestek ugyanúgy, mint a partraszállók. Íme az érme:

Az érmékről ( ezüst, és réz-nikkel ) részletesen, itt tudtok olvasni: royalmint.com,  D-Day: 6 June 1944