Berlin kerületei az 1921-es városi pénztári jegyeken ( 50 pfennige, Berlin, Németország, 1921 )

Az 1921-ben kibocsátott városi pénztári jegyek ( szükségpénzek, regionális bankjegyek ) segítségével megismerhetjük azokat a berlini kerületeket, amelyekből az 1920-ban létrejött „Nagy-Berlin” metropolisz felépült. Ezek a bankjegyek hátoldalukon az adott kerület egy jellegzetes látképét vagy ikonikus épületét ábrázolták, amely a városrész múltját idézte. Így jelent meg többek között Charlottenburg, Friedrichshain, Köpenick, Kreuzberg, Lichtenberg, Mitte, Neukölln, Pankow, Prenzlauer Berg, Reinickendorf, Schöneberg, Spandau, Steglitz, Tempelhof, Tiergarten, Treptow, Wedding, Weißensee, Wilmersdorf és Zehlendorf.

50 Pfennige Berlin, Németország, 1921. A sorozat minden darabján, az előlap ugyan az, csak a sorozatszám változik. ( A kép forrása: numista.com )

Utazásunk során az 1921-ben kibocsátott városi pénztári jegyeket vesszük alapul. Ezek az egyenként 50 pfennig névértékű bankjegyek egy 20 motívumból álló sorozatot alkottak, amelynek célja az újonnan létrehozott Nagy-Berlin sokszínűségének bemutatása volt. A valóságban azonban e pénz bevezetése a fémpénzhiány miatt vált szükségessé, amely az első világháborút követően jelentős problémát okozott Németországban. Nem véletlen, hogy a bankjegyeket „szükségpénzként” ( Notgeld ) emlegették, hiszen ezek a fizetőeszközök az országot sújtó nyersanyaghiányra is rávilágítottak. Nagy-Berlin 1920-as megalakulásával a város 20 kerületből álló közigazgatási egységgé alakult, amely egyik napról a másikra a világ harmadik legnépesebb városává vált, miközben területét tekintve a második legnagyobb volt globális szinten. Mivel a városegyesítés rendkívül összetett és hosszadalmas folyamatnak bizonyult, felmerült az ötlet, hogy a Nagy-Berlinhez való kötődést és az új városi identitás megerősítését a kerületek látképét ábrázoló bankjegyekkel segítsék elő. Mára Berlin kerületei egyetlen összefüggő várost alkotnak, mégis mindegyik megőrizte saját karakterét és egyedi hangulatát. A városrészek különleges atmoszféráját egy kis képgaléria segítségével is felfedezhetjük, ahol megelevenednek az egykori Nagy-Berlin jellegzetes helyszínei és épületei.

Mitte: Berlini Városháza 1819-ben: A képen látható régi berlini városháza még a középkorból származott. Az évszázadok során többször átalakították, bővítették és külsejét is megváltoztatták. Amikor az óratornyot 1819-ben lebontották, a városháza már rossz állapotban volt, ami a következő évtizedekben tovább romlott. 1861-től ezért egy sokkal modernebb és reprezentatívabb Vörös Városházával váltották fel, amelyet 1865-ig elbontottak. A pincék boltozatai csak betemettek, a torony mellett álló bírósági pavilont lebontották, és a babelsbergi kastélykertben középkori megjelenésében újból felépítették, ahol ma is áll.

Tiergarten: Az első gőzhajó a Zelten-Charlottenburg vonalon 1830 körül: A bankjegy a „Prinzessin Charlotte von Preußen” nevű középső kerék gőzhajót mutatja, amely 1816. november 5-én hajózott. A háttérben a Bellevue-kastély látható. A szomszédos Tiergartenben az „In den Zelten” nagyon népszerű kirándulóhely volt, amely a Kongresszusi csarnok, a mai „Haus Der Kulturen Der Welt” helyén található. Ma már csak a „Zeltenplatz” elnevezés emlékeztet erre a helyre a John-Foster-Dulles-Allee-n.

Wedding: Gesundbrunnen 1760-ban: A Gesundbrunnen a 18. és 19. században „Luisenbad” néven fürdő- és gyógyforrásként szolgált. A „Badstraße” neve ebből származik. A forrás a Panke közelében, a Bad- és Travemünder utca sarkán helyezkedett el, és 1869-ben csatornamunkálatok során betemették. Ma ezen a helyen található a „Bibliothek am Luisenbad”.

Prenzlauer Berg: Mühlenberg a Prenzlauer kapu előtt 1822-ben: A 18. század folyamán a berlini Prenzlauer kapu előtt nyolc szélmalmot építettek a mezőkön és a dombon. Ezek adták a Mühlenberg nevét. Ahogy a képen is látható, túlnyomórészt egyszerű bockmálokat állítottak fel, és csak néhány példány készült az előtérben ábrázolt, bonyolultabb holland szélmalomból. Amikor Poroszország 1810-ben az átfogó reformok részeként bevezette a szabad ipart, megnőtt a magántulajdonú szélmalmok száma. Néhány évtizeddel később azonban az iparosodás kezdetével megkezdődött a malomipar hanyatlása. A Mühlenberg név, ami egyébként csak a Prenzlauer Berg másik elnevezése, ma is megtalálható a berlini kerületben.

Friedrichshain: Átkelés a Stralauer halászatra 1825 körül: Stralau, egy félsziget, amely Friedrichshain része, nem messze fekszik az Ostkreuz S-Bahn állomástól. A Stralauer halászat, egy népszerű népi ünnep, amelyet a Bartholomáus-napon (augusztus 24-én) ünnepeltek, a stralauer halászok számára a halvédelmi időszak végét jelölte. A Stralauer halászat különösen a 19. században sok embert vonzott Berlinből, és a félszigetet a határain túl is ismertté tette.

Kreuzberg: Hallesche Tor 1845-ben: A Hallesche Tor – ahogy minden berlini városkapu – a vámellenőrzés és a szökevények elfogásának célját szolgálta. Felállításának idején a város déli végét jelölte. Ezen kívül – a Rosenthaler Tor mellett északon – az egyetlen városkapu volt, amelyen a zsidók beléphettek a városba.

Charlottenburg: Berliner Straße Charlottenburgban 1820 körül: A mai Otto-Suhr-Allee 1921-ben még Berliner Straße néven volt ismert. Itt épült 1899-1905 között a jellegzetes Charlottenburgi Városháza a korábban önálló márkaváros számára. Charlottenburg 1919-ben több mint 300.000 lakossal a tizenkettedik legnagyobb város volt az egész Német Birodalomban. Közvetlenül a városháza mögött található az „Alt Lietzow” tér, amely a Charlottenburg eredeti szláv településmagjára, Lietzowra utal.

Spandau: Spandau 1800 körül: A városi pénzjegy jobb oldalán látható Berlin legrégebbi megmaradt épülete, a Juliusturm. A 13. századból származó torony a citadella része. A Juliusturmban 1874-től 1919-ig a „Reichskriegsschatz”-ot őrizték, amely egy aranyérmékből álló háborús zsákmány volt az 1870/71-es német-francia háborúból.

Wilmersdorf: Grunewald vadászkastély, épült a 16. században: A képen a vadászkastély látható északkeleti irányból. 1542-ben építették, és a 18. század elejére nyerte el jelenlegi formáját. Ez a legöregebb berlini kastély, és egyedülálló reneszánsz kastélysóval rendelkezik. A vadászkastély – amelyet többek között 1903-ig parforce vadászatra használtak – 1932 óta nyilvános képtárként látogatható, és ma kulturális titoknak számít.

Zehlendorf: 14. századi templom Dahlemben: A dahlemi falusi templom Berlin legértékesebb gótikus falusi temploma. Az Alexanderplatz-i Mária templom mellett itt találhatóak a legjelentősebb középkori falfreskók. A templomtornyot 1832 és 1849 között optikai távíróvonal Berlin és Koblenz közötti reléállomásaként is használták.

Schöneberg: Schoeneberg falu 1820 körül:  Akkoriban még csendes faluról készült összkép. A Schöneberger falusi templom, amely még ma is áll, felváltotta a régi Schöneberger templomot, amelyet a hét éves háború ( 1756-63 ) során romboltak le. 1767-re készültek el, és ez az egyetlen megmaradt Schönebergi épület ebből az időből.

Steglitz: 13. századi régi templom Steglitzban: A középkori templomot 1881-ben lebontották, mert a közösség számára túl kicsinek bizonyult, hiszen a steglitzi lakosság 1800 és 1875 között körülbelül 150-ről több mint 5.500-ra nőtt. Míg a templom tér még ebből az időszakból származik, a mai Matthäuskirche-t csak 1880-ban építették fel a hasonló nevű közösség számára.

Tempelhof: Langen fogadó 1780 körül: A Tempelhof kerület a Langen nevű vendéglős udvarának nézésével emlékezik meg az akkori faluról. Az alapként szolgáló színes rézkarc J. F. W. Schaub és O. E. Sahler műve volt. A 13. században a Hohen Teltow-i település kapcsán említették a Templo nevét, amely egy ott élő azonos nevű nemesre vagy a templomos lovagok rendjének tagjára utal. Már korán a falu vette fel a mai nevét, Tempelhof. A falu életéhez hozzátartozott a falu kocsmája, de ki volt a vendéglős Langen? Ezt nem tudjuk, de a 1830-as évektől kezdve a Kreideweiß család birtokában lévő kocsma évtizedekig népszerű kirándulóhelyként működött Berlin környékén.

Neukölln: Rixdorf falu 1820 körül:  Ma már alig ismert, hogy Neukölln ( akkor még „Rixdorf” néven ) 1899-ben több mint 80.000 lakossal Németország legnagyobb falujának számított. A mai Richardplatz a volt falu tereként terül el, és az öreg falusi struktúra még mindig nagyon jól nyomon követhető. Az ábrázolt falusi templomnak a korai 15. századból származik, és a legmarkánsabb épület a téren.

Treptow: Fogadó Treptowban 1820 körül:  A 19. században Treptow népszerű kirándulóhellyé vált a berlini lakosság számára. Az ábrázolt épületet 1821/22-ben Carl Ferdinand Langhans építész tervei alapján építették ki a Spree-partján, kirándulóhelyként. Számos átépítés és a második világháborús rombolások után ma „Zenner” néven fogadót üzemeltetnek.

Köpenick: Köpenick 1820 körül:  Köpenicket már a 13. század végén oppidum ( latinul város ) néven emlegették. A 9. századtól fennálló szláv vár közelében fejlődött ki. A pénzjegyen a 19. században fennálló városi struktúrák, valamint a kastély egy részlete (a kép jobboldalán) láthatók. Előterében egy „Kaffenkahn” mutatkozik, egy hajótípus, amelyet kizárólag áruszállításra építettek, és amely nagyon fontos volt Berlin nagyvárossá fejlődésében.

Lichtenberg: Lichtenberg 1790 körül: A motívum a faluközpontot és a falusi templomot ábrázolja a mai Loeperplatz területén. A Lichtenbergi falusi templom, amelynek gyökerei a 13. századra nyúlnak vissza, ma is áll az eredeti alapjáról. A mezőköves építmény nyitott tetőszerkezete döntően megőrizte eredeti jellegét.

Weißensee: Weißensee 1800 körül:  A pénzjegyen a III. Frigyes Wilhelm király és Luise visszatérése látható a Königsberg-i száműzetésből 1809 decemberében. A párt Weißensee-ben reggelivel fogadták. A királyi kocsi mögött egy két kéményes ház látható, amely közvetlenül a régi falusi templom előtt állt a Berliner Allee és a Buschallee sarkán.

Pankow: Pankow 1770 körül:  Az 18. század eleji térképen látható, hogy szinte az összes parasztház a régi Pankow faluban a faluközpont körül helyezkedett el. Ma is jól látható Pankow központjában a faluközpont hosszúkás, ovális formája a 15. századi falusi templommal. Pankow lakosságának száma a 17. és 18. században viszonylag stabil maradt. 1840 és 1900 között Pankow hirtelen megnőtt, 800-ról körülbelül 20.000-re.

Reinickendorf: Malom Tegelben 1800 körül:  A Tegeli vízimalom a 15. században a második legnagyobb vízimalom volt Niederbarnimban. Időnként a Humboldt család birtokában volt – a híres testvérek, Wilhelm és Alexander a szomszédos kastélyban nőttek fel. A 19. és 20. század folyamán folyamatosan bővítették, a malom 1988-ig a berlini lakosság közel 50%-át látta el liszttel. Ma a Humboldt-malom egy egészségközpontot működtet.

 

Felhasznált forrás: stadtmuseum.de, Mit Banknoten durch die Berliner Bezirke

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )