Hirdetés


Az egyetlen indián vezető, aki rákerült egy amerikai bankjegyre! ( Futó Antilop, és az 1899-es 5 dolláros bankjegy )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 3 perc

Vajon kitalálnád-e, hogy az összes kiadott Egyesült Államok-i dollár bankjegyen, hány ismert indián, vagy indián törzsfőnök, vezető szerepel felismerhető formában? Hát nem sok… konkrétan 1. Ennek okát ne is keressük, hanem beszéljünk konkrétan erről az egy bankjegyről. A bankjegyet 1899-ben nyomták, címlete 5 dollár, ezüst certifikáttal ( tanusítvánnyal ).

Az ezüst tanusítványok egy reprezentatív pénzfajta, amelyet 1878 és 1964 között bocsátottak ki az Egyesült Államokban a papírvaluta forgalom részeként. Ezeket a pénzeket, kezdetben ezüstdollárokra, később (egy évre – 1967. június 24-től 1968. június 24-ig) nyers ezüstre lehetett beváltani.

Nagy méretű volt, 25%-al nagyobb, mint  a mai dollár bankjegy, „lótakarónak” is szokták hívni. Íme a bankjegy, utána megnézzük ki is volt az a  “szerencsés” indián törzsfőnök, aki az amerikai történelemben eddig az első, és egyetlen, aki felismerhető formában, rákerült egy dollár bankjegyre.

Ő nem más mint Futó Antilop vagy Tȟatȟóka Íŋyaŋke (1821-1896), aki a Hunkpapa ( lakota nyelven : Húŋkpapȟa ) ( Sziú nagy törzs, lakota csoport, 7 törzsének egyike )  egyik vezetője volt, 1851-től. A lakotákat más néven teton-sziúknak is szokták hívni.  Maga a törzs is, már Futó Antilop előtt is folyamatos “diplomáciai” kapcsolatban állt az Egyesült Államokkal. Természetesen voltak harcok is köztük, és az amerikai hadsereg között, de számtalan dologban, békésen egyeztek meg. Például 1825-ben ( ekkor említik őket elsőnek, addig nem nagyon lehetett hallani róluk ) egyezményt írtak alá, amiben a Hunkpapa és az Egyesült Államok elkötelezték magukat, hogy fenntartják az “addig létező barátságot”. A főnökök gyakorlatilag X-jelükkel az Egyesült Államok “felsőbbrendűségét”, is elismerték.  Bár történészek szerint, nem biztos, hogy valóban megértették-e a dokumentum szövegét 🙂 1832-ben a kevés indián törzsek egyikeként, beleegyeztek, és elfogadták a  himlő elleni oltást. A himlő 1837-ben lecsapott a Hunkpapa területére, a vírusban elhunytak száma  száz főnél kevesebb lehetett, és így összességében úgy tűnik, hogy a Hunkpapa kevésbé szenvedett az új betegségektől, mint sok más törzs. 


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az ébresztőórák előtt voltak „kopogtatók”. Az 1970-es évekig felbérelhettél, úgynevezett kopogtatót, hogy megkopogtassa az ablakot, és reggel felébresszen. Hosszú botokat, csörgőket, puha kalapácsokat vagy borsólövőket használtak a "munka" elvégzéséhez. A szabály szerint addig nem hagyhatták el az ügyfél ablakát, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fel nem ébredt. A fizetésük kevés volt, csak az eredeti munkájuk kiegészítésére volt elég. Általában időseb férfiak vagy nők végezték ezt a munkát, de volt rá példa, hogy járőröző rendőrök is így egészítették ki a keresetüket.

De mint ahogy fentebb írtam számtalan fegyveres konfliktusban, csatában harcoltak az amerikai hadsereg ellen. Például 1876 ​​júliusában, a legendás  a Little Bighorn-i csatában a győztesek között voltak. Ebben a csatában ölték meg a híres  George Armstrong Custer tábornokot, és csapatát. A Hunkpapa-ák, az Ülő Bika vezetése alatt álló sziú indián törzsek között harcoltak.

Futó Antilop, bátor harcos és kiváló diplomata, Ülő Bika közeli tanácsadója volt. Gyakran mondták róla, hogy népének  legnagyobb szónoka. Idővel összekülönbözött Ülő Bikával, mert ő a fehérekkel való kompromisszumos megoldást szorgalmazta inkább. 1868-ban írta alá azt a szerződést, amivel tulajdonképpen feladták az indián életformát. Körülbelül 60 családból álló települést hozott létre a Grand River völgyében, és üzletet nyitott. Későbbi éveiben megbánta, hogy aláírta az 1868-as szerződést, és vágyott arra az időre, amikor a lakoták szabadok voltak, és Ülő Bikával harcoltak. 1881 tavaszán  besorozták felderítőnek a hadseregbe, és részt vett abban a küldetésben, amikor Gallt, a legendás lakota indián parancsnokot, Üllő Bikát, és követőit elkísérték a Standing Rock rezervátumba, ahol ők is letették a “fegyvert”. Gallt 1894-ben Oak Creek-i otthonában hunyt el. Ülő Bika 1890. december 15.-i Wounded Knee-nél vesztette az életét, egy tisztázatlan körülmények között kialakult lövöldözésben a hatóságokkal.

Na de vissza Futó Antilophoz. Őt választották az utolsó nagy sziú bölényvadászat vezetésére 1882 júniusában, amit sikeresen le is vezényelt. Ez volt az utolsó bölényvadászat, ami a jellegzetes sziú életforma egyik végleges lezárásnak is tekinthető. 1896-ban ( 1897?? ) 74 -75 éves korában hunyt el.

Így már nem láthatta, ahogy arcképe ott szerepel az 1899-ben forgalomba került 5 dolláros amerikai bankjegyen. Öt választották ki ( ez még 1896-ban történt ) ugyanis az akkori vezetők közül, mint egyfajta jelképét a megbékélésnek ( sok vita van még mindig arról, hogy miért pont őt ), és a készítők is ragaszkodtak a törzsi díszekhez, hogy abban jelenítsék meg. Az Alexander Gardener által 1872-ben készített fényképeket felhasználva George FC Smillie metsző készítette róla a képet, azonban pawnee fejdíszre cserélte a fejdíszt, mivel a lakota népnek a törzsi fejdísze, túl magas lett volna a méretarányos gravírozáshoz. A legenda szerint ezt ő nem szerette volna, de a kész bankjegyen mégis pawnee fejdísszel látható, ami komoly nemtetszést váltott ki az indián törzsek között, pláne úgy, hogy “eredetileg” a Pawnee és Lakota nép halálos ellenségek voltak.

Minden idők egyik legnépszerűbb bankjegye lett, ez a bankjegy az Egyesült Államok történelmét ötvözi, élethű, művészi megjelenítéssel, így egyedülálló amerikai műalkotást alkot a századfordulóról. Bár sok készült belőle, tökéletes állapotú példány, nagyon kevés maradt fent.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések