Az afrikai vaspénz, aminek van “lelke” :)

Vannak pénzek, amik tulajdonképpen, a klasszikus értelemben, nem is “pénzek” 🙂 , de mégis fizető eszköznek számítottak az adott korban, adott helyen. Következzen most egy ilyen, úgynevezett premonetáris valuta, amit bemutatok nektek. Ez is szerepel a fényképes listában, amit ebben a cikkben tudtuk visszanézni:  Premonetáris valuták a világból! ( kagylók, töltények, sórudak, fából készült sertés…stb )

Afrika mindig is egy érdekes, és rejtélyes kontinens volt. Talán itt találhatjuk a legtöbb, és legérdekesebb premonetáris valutát. A képeken szereplő “tárgyat”, a mai Libéria, Guinea és Sierra Leone régiójából származó nyugat-afrikaiak használták, a neve kilindi, vagy más néven kissi penny, kissi fillér, guenze, koli. Nos ez a különlegesség egy vaspénz, amit hosszú rudak formájában készítették,  egyik végén “T” betűvel (úgynevezett nling vagy “fül”), a másik végén pedig egyfajta pengével, ami nem különbözik a kapától ( kodo vagy “láb” néven). “). 15, és 40 cm közötti hosszúságúak voltak. Értékük egyesével nagyon kicsi volt, ezért általában kötegelt formában használták. Egy köteg 20 darab kilindi-ből állt.

Bár portugál feljegyzésekből tudhatjuk, hogy bár a 16. században, a kereskedelmi hajókon, szállítottak “vasrudakat”, de az nem bizonyítható, hogy azok is kilindik voltak. A történészek véleménye szerint, 1880 körül kezdhették gyártani, az általunk ismert formában, és kezdték pénzként használni. A gyarmati pénzek megjelenéséig “forgalomban” voltak, az 1940-es évekig, de vannak feljegyzések arról, hogy az 1980-as években és még napjainkban is Sierra Leone egyes részein elfogadták, elfogadják fizetés gyanánt.

Egy köteg kilindi,  ( Brooklyn Múzeum, a kép forrása: wikipedia.org )

Ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy a helyiek nagyon babonásak, és vallásosak voltak, ezért sok régióban nagyobb értéket, spirituális hatalmat társítottak a kilindik-hez, mint egyéb más forgalomban lévő pénzhez. Olyannyira “tisztelték”, hogy ha eltört egy kilindi,  hitük szerint az elvesztette értékét, megszűnt a “lelke” 🙂 Szokták úgy is hívni, hogy “money with a soul”, vagyis “pénz lélekkel”, vagy “pénz aminek lelke van”. Csak akkor kerülhetett újra forgalomba, ha azt különleges szertartás keretein belül javította ki egy kovács. Ha ez nem így történet, akkor az nem volt “hivatalos” javítás, ezért továbbra is értéktelennek tekintették. Azt, hogy hogyan tudtak különbséget tenni a két fajta javítás között, nem tudom 🙂 Erről nem találtam semmi leírást 🙂

Mit lehetett venni rajta? Hogyan néztek ki a “címletek”? Mint fentebb írtam általában 20 darabos kötegekben használták. De ha nem, akkor 2 db kilindi például, egy köteg banánt, vagy egy tucat narancsot ért. Egy tehenet 1920-ban, 30-40 kötegért lehetett megvásárolni, és bár afrikáról beszélünk, ezért azt gondolnánk elítélték a rabszolga kereskedelmet, ez nem igaz, mert  folyt hazai rabszolgakereskedelem is. Ennek lebonyolításában is használták, 300 köteg körül volt egy rabszolga ára. Menyasszonyért is kellett fizetni, az kb 100 köteg körül mozgott.

Az európai utazók a primitív pénz különös formájának, történelmi jelentőségűnek tekintették őket, és ezért sokat gyűjtöttek össze. Ezek közül sok múzeumokba került. Azonban a mai napig találhatunk árveréseken is, sok gyűjtő keresi őket. Ha azonban azt gondolod, hogy értékesek, ez nem így van. Egy 4 db-os kilindi lot, a catawiki.com oldalon 20$-ért ( jelenlegi árfolyamon, kb.: 6200 Ft ) kelt, el, vagy az ma-shops.co-n fix áron, 8 euró-ért ( jelenlegi árfolyamon, kb.: 2800 Ft ) árulnak 2 db-ot. Azonban ez esetben is látható, hogy mint eredetileg is, kötegben nyilván többért lehet eladni, vagy beszerezni, és az is, hogy nem annyira az értéke miatt keresik, hanem a különlegessége, történelmi, és ez esetben vallási, spirituális narratívája, jelentősége miatt.