A második világháború utáni nürnbergi per(ek) mérföldkő volt a jogi gyakorlatban: nemzetközi bíráskodás, tolmácsolás, az új jogi alapelv – az egyéni felelősség – és a „népirtás” fogalmának megszületése

A második világháborút követően a szövetséges hatalmak ( Egyesült Államok, Szovjetunió, Egyesült Királyság, Franciaország ) példátlan jogi eljárást indítottak a náci Németország vezetői ellen. A nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék célja az volt, hogy a Harmadik Birodalom legfőbb felelőseit személyesen számoltassa el a háborús és emberiség elleni bűncselekményekért. A főper 1945. november 20-án kezdődött és 1946. október 1-jén hirdettek ítéletet.

---

A vádlottak a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék tárgyalótermében: Első sor ( balról jobbra haladva ): Hermann Göring, Rudolf Heß, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Wilhelm Frick, Julius Streicher, Walther Funk, Hjalmar Schacht Hátsó sor: Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel, Alfred Jodl, Franz von Papen, Arthur Seyß-Inquart, Albert Speer, Konstantin von Neurath, Hans Fritzsche ( A kép forrása: Thomas J. Dodd iratai, archívuma és különgyűjteményei a Thomas J. Dodd Kutatóközpontban, a Connecticuti Egyetem Könyvtáraiban )

Néhány érdekesség

Akik “kimaradtak” már a per elején

Két kiemelt vádlott azonban nem jelent meg a tárgyaláson: Robert Ley, a Német Munkafront vezetője a per kezdete előtt öngyilkosságot követett el, míg Gustav Krupp von Bohlen und Halbach iparmágnást egészségi állapota miatt alkalmatlannak nyilvánították a tárgyalásra. Mindkettőjük felelőssége súlyos volt a rabszolgamunka és a civil lakosság kizsákmányolása terén.

A felelősségre vonás ígérete

A szövetségesek már a háború alatt eldöntötték, hogy a náci vezetőket nem egyszerűen kivégzik, hanem jogi eljárásban vonják felelősségre. Ennek egyik mérföldköve az 1943-as atrocitási nyilatkozat ( Moscow Declarations, magyarul: Moszkvai Nyilatkozatok ) volt, amelyben Roosevelt, Churchill és Sztálin egyértelműen kimondta: a háborús bűnösöket bíróság elé állítják. A per helyszínéül Nürnberget választották, amely a náci propaganda egyik szimbolikus városa volt.

Nemzetközi bíráskodás és technikai újítások

A nürnbergi per volt az első a történelemben, ahol négy nemzet bírái együtt ítélkeztek. Mindegyik ország delegált bírákat és ügyészeket, a törvényszék elnöke Sir Geoffrey Lawrence brit főbíró volt. A per hatalmas anyaga miatt forradalmi újítást vezettek be: szimultán tolmácsolást. Több mint száz tolmács dolgozott azon, hogy az elhangzó vallomások egyszerre legyenek érthetők németül, angolul, franciául és oroszul. Ez a technológia később a nemzetközi diplomácia alapvető eszközévé vált.

Új jogi alapelv: az egyéni felelősség

A per egyik legnagyobb újítása az volt, hogy nem államokat, hanem személyeket vontak felelősségre. Az amerikai főügyész, Robert H. Jackson hangsúlyozta: az, hogy a náci rendszerben a bűncselekmények törvényesnek számítottak, nem jelent felmentést. A nürnbergi per kimondta, hogy létezik felsőbb erkölcsi és jogi rend, amely minden állami törvény felett áll.

A „népirtás” fogalmának megszületése

A per előkészítésében részt vett Raphael Lemkin, lengyel származású jogász, aki 1944-ben megalkotta a „genocídium”, magyarul népirtás fogalmát. Lemkin családjának nagy részét a holokauszt során meggyilkolták. Bár a vádiratokban a „népirtás” szó még csak korlátozottan jelent meg, a fogalom később a nemzetközi jog egyik alappillérévé vált.

A vádak természete

A vádpontok három fő csoportba tartoztak:

1. Béke elleni bűncselekmények – agresszív háború megtervezése és kirobbantása

2. Háborús bűnök – civilek és hadifoglyok meggyilkolása, deportálása, kifosztása

3. Emberiség elleni bűncselekmények – tömeggyilkosság, rabszolgaság, üldöztetés faji, vallási vagy politikai alapon

A per során túlélők és elkövetők vallomásai hangzottak el, köztük az auschwitzi parancsnok, Rudolf Höss részletes beszámolója a megsemmisítő táborok működéséről.

Ítéletek és következmények

1946. október 1-jén hirdettek ítéletet:

• 3 vádlottat felmentettek

• 4 főt 10–20 év börtönre ítéltek

• 3 fő életfogytiglani büntetést kapott

• 12 vádlottat halálra ítéltek, köztük Martin Bormannt (távollétében)

Tíz kivégzést hajtottak végre. Hermann Göring kivégzése előtt öngyilkos lett. Martin Bormannról később bizonyították, hogy 1945-ben Berlinben halt meg.

---

A nürnbergi főper vádlottjai – részletesen, dátumokkal

Hermann Göring

Hermann Göring 1893. január 12-én született Rosenheimben. 1933. január 30-a után, Hitler hatalomra jutását követően gyorsan a náci állam egyik legbefolyásosabb vezetőjévé vált, és 1935. március 1-jétől a Luftwaffe főparancsnoka volt. 1940. július 19-én megkapta a Reichsmarschall rangot, amely a Harmadik Birodalom legmagasabb katonai címe volt. A nürnbergi perben 1945. november 20-án emeltek vádat ellene összeesküvés, háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt. 1946. október 1-jén halálra ítélték, de 1946. október 15-én éjszaka ciánkapszulával öngyilkosságot követett el.

Rudolf Hess

Rudolf Hess 1894. április 26-án született Alexandriában. 1933. április 21-én nevezték ki a Führer helyettesévé ( Stellvertreter des Führers ), és ezt a tisztséget 1941. május 10-ig töltötte be. Ezen a napon egyedül Nagy-Britanniába repült, ahol azonnal fogságba esett, és a háború hátralévő részét brit őrizetben töltötte. A nürnbergi per során 1945. november 20-án állították bíróság elé; a törvényszék 1946. október 1-jén életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Büntetését Berlin-Spandau börtönében töltötte, ahol 1987. augusztus 17-én halt meg.

Joachim von Ribbentrop

Joachim von Ribbentrop 1893. április 30-án született Weselben. 1938. február 4-én nevezték ki a Harmadik Birodalom külügyminiszterévé, és ebben a minőségében kulcsszerepet játszott a német agresszív külpolitika megvalósításában. 1939. augusztus 23-án ő írta alá Moszkvában a Molotov–Ribbentrop-paktumot, amely közvetlenül hozzájárult Lengyelország lerohanásához. A nürnbergi perben 1945. november 20-án emeltek vádat ellene háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt. 1946. október 1-jén halálra ítélték, az ítéletet 1946. október 16-án hajtották végre.

Wilhelm Keitel

Wilhelm Keitel 1882. szeptember 22-én született Helmscherodéban. 1938. február 4-én nevezték ki az OKW ( Wehrmacht Főparancsnokság ) vezetőjévé, és 1940. július 19-én kapta meg a vezértábornagyi ( Generalfeldmarschall ) rangot. Keitel közvetlenül aláírta a megszállt területeken elkövetett tömeges kivégzéseket és megtorlásokat elrendelő parancsokat. A nürnbergi törvényszék 1946. október 1-jén halálra ítélte háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt. Az ítéletet 1946. október 16-án hajtották végre.

Ernst Kaltenbrunner

Ernst Kaltenbrunner 1903. október 4-én született Ried im Innkreisben. 1943. január 30-án nevezték ki a Birodalmi Biztonsági Főhivatal ( RSHA ) vezetőjévé, Heinrich Himmler közvetlen irányítása alatt. Ebben a szerepben közvetlen felelősséget viselt a koncentrációs táborok működéséért és a deportálások végrehajtásáért. A nürnbergi perben 1945. november 20-án állt bíróság elé, és 1946. október 1-jén halálra ítélték. Kivégzésére 1946. október 16-án került sor.

Alfred Rosenberg

Alfred Rosenberg 1893. január 12-én született Tallinnban. A náci ideológia egyik fő teoretikusa volt, legismertebb műve A XX. század mítosza ( 1930 ). 1941. július 17-én nevezték ki a megszállt keleti területek birodalmi miniszterévé, ahol politikája tömeges kitelepítésekhez, kivégzésekhez és kulturális rabláshoz vezetett. A per során egyértelművé vált, hogy ideológiai munkássága közvetlenül elősegítette a népirtást. 1946. október 1-jén halálra ítélték, kivégezték 1946. október 16-án.

Hans Frank

Hans Frank 1900. május 23-án született Karlsruhéban. Jogászként Hitler személyes ügyvédje volt, majd 1939. október 26-án kinevezték a megszállt Lengyelország főkormányzójává. Hivatali ideje alatt tömeges kivégzések, gettósítások és deportálások zajlottak, amelyeket tudatosan irányított. A nürnbergi perben részleges bűnbánatot tanúsított, ami ritkaságnak számított. 1946. október 1-jén halálra ítélték, kivégezték 1946. október 16-án.

Wilhelm Frick

Wilhelm Frick 1877. március 12-én született Kaiserslauternben. 1933. március 13-tól 1943. augusztus 20-ig birodalmi belügyminiszter volt, és kulcsszerepet játszott a náci állam jogi kereteinek kialakításában. Az ő nevéhez fűződnek a fajvédelmi törvények és a közigazgatás totális náci átalakítása. A per során azzal védekezett, hogy jogi technokrata volt, de ezt a bíróság elutasította. 1946. október 1-jén halálra ítélték, kivégezték 1946. október 16-án.

Julius Streicher

Julius Streicher 1885. február 12-én született Fleinhausenben. A Der Stürmer című antiszemita lap alapítója és kiadója volt, amely nyílt gyűlöletpropagandát folytatott. Bár közvetlen kormányzati szerepe korlátozott volt, propagandatevékenysége jelentős szerepet játszott a társadalmi uszításban. A nürnbergi törvényszék precedens értékű módon propagandáért ítélte el. 1946. október 1-jén halálra ítélték, kivégezték 1946. október 16-án.

Walter Funk

Walter Funk 1890. augusztus 18-án született Danzigban. 1938. január 20-ától birodalmi gazdasági miniszter, majd 1939. január 20-tól a Reichsbank elnöke volt. Feladata volt a náci háborús gazdaság finanszírozása, beleértve a koncentrációs táborokból származó értéktárgyak kezelését is. 1946. október 1-jén életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Súlyos betegsége miatt 1957. május 16-án szabadon bocsátották, 1960. május 31-én halt meg.

Hjalmar Schacht

Hjalmar Schacht 1877. január 22-én született Tingleffben. A Reichsbank elnökeként és gazdasági miniszterként kulcsszerepet játszott a német újrafegyverkezés finanszírozásában. 1937 után fokozatosan háttérbe szorult, majd eltávolították tisztségeiből. A nürnbergi per során sikeresen bizonyította, hogy később szembefordult a rezsimmel. 1946. október 1-jén felmentették, később denácifikációs eljárásban még elítélték, de végül szabad maradt; 1970. június 3-án halt meg.

Karl Dönitz

Karl Dönitz 1891. szeptember 16-án született Grünau-ban. Tengernagyként a tengeralattjáró-háború fő irányítója volt, majd 1945. április 30-án, Hitler halála után Németország államfője lett. Rövid ideig vezette az ún. flensburgi kormányt 1945. május 23-ig. A perben tengeri háborús bűnökkel vádolták. 1946. október 1-jén tíz év börtönre ítélték, 1956. október 1-jén szabadult.

Erich Raeder

Erich Raeder 1876. április 24-én született Wandsbekben. 1928-tól 1943-ig a Kriegsmarine ( a német haditengerészet elnevezése 1935 és 1945 között ) főparancsnoka volt, és részt vett a háborús agressziók katonai tervezésében. Egészségi állapotára tekintettel a per során korlátozottan vett részt. 1946. október 1-jén életfogytiglani börtönre ítélték, de 1955-ben egészségi okokból szabadon engedték. 1960. november 6-án halt meg.

Baldur von Schirach

Baldur von Schirach 1907. május 9-én született Berlinben. 1931-től a Hitlerjugend vezetője, majd 1940. augusztus 7-től Bécs gauleitere volt. Felelős volt a bécsi zsidóság deportálásáért. A perben részleges felelősséget elismert. 1946. október 1-jén húsz év börtönre ítélték, 1966. szeptember 30-án szabadult.

Fritz Sauckel

Fritz Sauckel 1894. október 27-én született Hassfurtban. 1942. március 21-én nevezték ki a kényszermunka főmegbízottjává. Irányítása alatt több millió embert hurcoltak el Németországba munkára. A perben teljes felelősségét megállapították. 1946. október 1-jén halálra ítélték, kivégezték 1946. október 16-án.

Alfred Jodl

Alfred Jodl 1890. május 10-én született Würzburgban. Az OKW műveleti főnökeként közvetlenül részt vett a katonai parancsok kiadásában. 1945. május 7-én ő írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt Reimsben. 1946. október 1-jén halálra ítélték és kivégezték 1946. október 16-án. ( 1953-ban egy bajor bíróság posztumusz rehabilitálta, de ezt később semmissé tették. )

Albert Speer

Albert Speer 1905. március 19-én született Mannheimben. Hitler főépítésze, majd 1942. február 8-tól fegyverkezési miniszter volt. Technokrata hatékonysága jelentősen meghosszabbította a háborút. A perben felelősséget ismert el, ami enyhítő körülménynek számított. 1946. október 1-jén húsz év börtönre ítélték, 1966. október 1-jén szabadult.

Constantin von Neurath

Constantin von Neurath 1873. február 2-án született Klein-Glattbachban. 1932–1938 között külügyminiszter, majd 1939-től Cseh–Morva Protektorátus birodalmi helytartója volt. Politikája a megszállt területek elnyomását szolgálta. 1946. október 1-jén tizenöt év börtönre ítélték. 1954-ben egészségi okokból szabadult, 1956. augusztus 14-én halt meg.

Hans Fritzsche

Hans Fritzsche 1900. április 21-én született Bochumban. A náci rádiópropaganda egyik vezető alakja volt. Bár propagandában részt vett, közvetlen bűnös cselekményt nem sikerült rábizonyítani. 1946. október 1-jén felmentették, később denácifikációs eljárásban rövid ideig elítélték. 1953. szeptember 27-én halt meg.

Martin Bormann, aki már halott volt amikor halálra ítélték

Martin Bormann 1900. június 17-én született Wegelebenben. A Nemzetiszocialista Német Munkáspártba 1927-ben lépett be, és szervezőkészségének, valamint feltétlen lojalitásának köszönhetően gyorsan emelkedett a párthierarchiában. 1933 után Rudolf Hess hivatalának vezetőjeként dolgozott, majd Hess 1941. május 10-i angliai repülése után Bormann vette át a pártkancellária irányítását, ezzel gyakorlatilag Hitler legfontosabb kapuőrévé vált. 1943. április 12-én hivatalosan is megkapta a Reichsleiter rangot, amely a párt legfelső vezetői közé emelte. Bormann rendkívüli hatalomra tett szert anélkül, hogy látványos kormányzati tisztséget viselt volna. Ő irányította a Führerhez érkező információk áramlását, részt vett a zsidóellenes intézkedések koordinálásában, és aktívan támogatta az egyházellenes politikát is. Bár ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, dokumentumok tanúsítják, hogy 1942–1944 között rendszeresen közreműködött deportálásokkal és kényszermunkával kapcsolatos döntésekben. A nürnbergi perben ezért összeesküvéssel, háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel vádolták meg.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1945. november 20-án emelt vádat ellene, de Bormann ekkor már eltűnt. A bíróság távollétében folytatta le az eljárást, és 1946. október 1-jén halálra ítélte. Évtizedeken át bizonytalan volt a sorsa, ami számos legendát szült Dél-Amerikába való meneküléséről. Végül 1972-ben Berlinben talált emberi maradványokról 1998-ban DNS-vizsgálattal megállapították, hogy azok Bormannhoz tartoztak, és halála 1945. május 2-án, feltehetően öngyilkosság következtében állt be. Bormann esete jól mutatja, hogy a nürnbergi per nem csupán a látványos katonai vezetőket, hanem a háttérben működő, adminisztratív és politikai hatalomgyakorlókat is felelősségre kívánta vonni. Az ő alakja a mai napig a náci hatalmi mechanizmus egyik legjellemzőbb, ugyanakkor legkevésbé „látható” figurája.

---

Az alábbiakban egy áttekinthető, tömör táblázat következik a nürnbergi főper elítéltjeiről. Csak azok szerepelnek benne, akiket elmarasztaltak ( a felmentettek külön nem ).

---

A nürnbergi főper elítéltjei – összefoglaló táblázat