Adolf Frigyes svéd király története nem hódításokról, diplomáciai játszmákról vagy udvari intrikákról híres. Valójában uralkodása inkább nyugodt és eseménytelen volt. Úgy tűnik, hogy a svéd király az élet nagy szenvedélyeit nem a politikában, hanem az asztalnál élte ki – különösen azon az estén, amely végül az utolsó vacsorájává vált. Az ő halála valóban királyhoz méltó volt: egy lakoma végzett vele.

A király, akit az uralkodás egyáltalán nem érdekelt
Mielőtt rátérnénk a végzetes lakomára, érdemes megismerkedni Adolf Frigyes életével. 1710. május 14-én született a németországi Gottorpban, és arisztokrata családba született: apja, Christian August Holstein-Gottorp-Eutin hercege volt, míg anyja, Albertina Frederica badeni hercegnő. Egy előkelő életút tehát borítékolható volt számára, de a svéd korona? Az eredetileg nem szerepelt a tervei között. A sors azonban közbeszólt. Az 1740-es években politikai játszmák eredményeként Svédország királyává választották, részben annak köszönhetően, hogy unokahúga, a későbbi Nagy Katalin orosz cárnő, valamint az orosz kormány támogatta egy oroszbarát uralkodó trónra kerülését. De Adolf “hű marad önmagához”, és amikor végül királlyá koronázták, engedte, hogy a svéd parlament ( Riksdag ) hozza meg a fontos döntéseket helyette, mivel őt más dolgok “érdekelték” 🙂 Adolf Frigyes uralkodása csendes és politikai szempontból jelentéktelen időszaknak számított. A történelem elsősorban kedves természetére emlékezik, valamint arra, hogy szabadidejében kézzel készített, faragott tubákos szelencéket. De ha a politikában nem is volt kiemelkedő, a magánéletében volt egy szenvedély, amely valóban királyhoz méltó volt: a gasztronómia iránti olthatatlan szeretete.
…annál inkább a különleges lakomák
Bár Adolf Frigyes uralkodása nem volt különösebben fényes, az étkezési szokásai minden, csak nem unalmasak voltak. Szenvedélyesen rajongott a pompás lakomákért és a gasztronómiai különlegességekért. Udvari eseményein a legkülönlegesebb fogások sorakoztak: vad húsok, egzotikus madarak, francia szarvasgomba és a Távol-Keletről érkező különleges fűszerek. Persze nem volt egyedül a kulináris élvezetek terén. A 18. század királyi konyhái mindenütt a világ legjobb szakácsaival és mesterszakácsaival voltak tele. Az uralkodók asztalaira olykor aranyfüsttel díszített fogások kerültek, a lakomákat pedig a legjobb borok és párlatok kísérték. Az étkezés ebben az időben már régen nemcsak a létfenntartás eszköze volt, hanem az élet örömeinek egyik legfőbb kifejeződése – olyan fényűzés, amely csak a legfelsőbb körök kiváltsága volt.
Az utolsó vacsora ( repeta repeta hátán )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az Eiffel-torony eredetileg Barcelonának készült. Az Eiffel-torony otthonosan néz ki Párizsban, és a legnépszerűbb turisztikai látványosság a francia városban – de nem ott kellene lennie! Amikor Gustav Eiffel bemutatta a tervet Barcelonának, a város túl rondának gondolta. Ezért az 1889-es párizsi nemzetközi kiállításon "ideiglenesen" lett bemutatva, de azóta is ott van. |
1771-ben, egy hideg februári estén Adolf Frigyes a hagyományos svéd “Fettisdagen”, azaz Húshagyókedd ünnepére készült. Ez a nagyböjt előtti utolsó nap volt, amelyet bőséges lakomával ünnepeltek, hiszen a következő időszakban az önmegtartóztatás és a szerényebb ételek domináltak. A király, aki mindig is szerette a jó ételeket, ezen az estén sem fogta vissza magát. Az asztalra olyan pompás fogások kerültek, amelyek egy uralkodóhoz méltók: kaviár, homár, savanyú káposzta, füstölt hering és pezsgő – mindezek együtt is egy igen laktató lakomát alkottak. Ám a történet csúcspontja még csak ezután következett: a desszert. Adolf Frigyes hatalmas rajongója volt a semlának, egy hagyományos svéd édességnek, amely egy mandulapasztával és tejszínhabbal töltött, forró tejjel tálalt édes buci.

A semla ( A kép forrása: flickr.com )
A legenda szerint a király nem kevesebb, mint tizennégy adaggal fogyasztott el ( 13-szor repetázott ) ebből a nehéz, gazdag édességből. Ez a féktelen lakmározás végzetesnek bizonyult. Néhány órával később a király rosszul lett, összeesett, és meghalt. A hivatalos halálokként “emésztési problémát” jegyeztek fel, de a történészek máig vitatják a pontos okokat. Valóban “halálra ette magát”? Vagy a túlevés miatt bekövetkezett agyvérzés vagy szívroham okozta a végzetét? Netán ételmérgezés történt? Bármi is történt azon a végzetes estén, Adolf Frigyes neve örökre összefonódott a gasztronómia történetével. Bár nem hódított meg országokat, és nem írta be nevét a történelem nagy stratégái közé, távozása igazi kulináris legendává vált. Egy végső figyelmeztetés minden ínyenc számára: élvezzük az élet örömeit – de talán ne tizennégy adag sütemény formájában!
Felhasznált forrás: lethbridgenewsnow.com, Meet Adolf, the King with the Culinary Crown
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?