A legmenőbb királyok egyike, akit sem az uralkodás, sem a hódítás nem érdekelt – szabadidejében tubákos szelencéket faragott, pompás lakomákat rendezett, míg végül halálra ette magát kedvenc desszertjével!

Adolf Frigyes svéd király története nem hódításokról, diplomáciai játszmákról vagy udvari intrikákról híres. Valójában uralkodása inkább nyugodt és eseménytelen volt. Úgy tűnik, hogy a svéd király az élet nagy szenvedélyeit nem a politikában, hanem az asztalnál élte ki – különösen azon az estén, amely végül az utolsó vacsorájává vált. Az ő halála valóban királyhoz méltó volt: egy lakoma végzett vele.

A király, akit az uralkodás egyáltalán nem érdekelt

Mielőtt rátérnénk a végzetes lakomára, érdemes megismerkedni Adolf Frigyes életével. 1710. május 14-én született a németországi Gottorpban, és arisztokrata családba született: apja, Christian August Holstein-Gottorp-Eutin hercege volt, míg anyja, Albertina Frederica badeni hercegnő. Egy előkelő életút tehát borítékolható volt számára, de a svéd korona? Az eredetileg nem szerepelt a tervei között. A sors azonban közbeszólt. Az 1740-es években politikai játszmák eredményeként Svédország királyává választották, részben annak köszönhetően, hogy unokahúga, a későbbi Nagy Katalin orosz cárnő, valamint az orosz kormány támogatta egy oroszbarát uralkodó trónra kerülését. De Adolf “hű marad önmagához”, és amikor végül királlyá koronázták, engedte, hogy a svéd parlament ( Riksdag ) hozza meg a fontos döntéseket helyette, mivel őt más dolgok “érdekelték” 🙂 Adolf Frigyes uralkodása csendes és politikai szempontból jelentéktelen időszaknak számított. A történelem elsősorban kedves természetére emlékezik, valamint arra, hogy szabadidejében kézzel készített, faragott tubákos szelencéket. De ha a politikában nem is volt kiemelkedő, a magánéletében volt egy szenvedély, amely valóban királyhoz méltó volt: a gasztronómia iránti olthatatlan szeretete.

…annál inkább a különleges lakomák

Bár Adolf Frigyes uralkodása nem volt különösebben fényes, az étkezési szokásai minden, csak nem unalmasak voltak. Szenvedélyesen rajongott a pompás lakomákért és a gasztronómiai különlegességekért. Udvari eseményein a legkülönlegesebb fogások sorakoztak: vad húsok, egzotikus madarak, francia szarvasgomba és a Távol-Keletről érkező különleges fűszerek. Persze nem volt egyedül a kulináris élvezetek terén. A 18. század királyi konyhái mindenütt a világ legjobb szakácsaival és mesterszakácsaival voltak tele. Az uralkodók asztalaira olykor aranyfüsttel díszített fogások kerültek, a lakomákat pedig a legjobb borok és párlatok kísérték. Az étkezés ebben az időben már régen nemcsak a létfenntartás eszköze volt, hanem az élet örömeinek egyik legfőbb kifejeződése – olyan fényűzés, amely csak a legfelsőbb körök kiváltsága volt.

Az utolsó vacsora ( repeta repeta hátán )

1771-ben, egy hideg februári estén Adolf Frigyes a hagyományos svéd “Fettisdagen”, azaz Húshagyókedd ünnepére készült. Ez a nagyböjt előtti utolsó nap volt, amelyet bőséges lakomával ünnepeltek, hiszen a következő időszakban az önmegtartóztatás és a szerényebb ételek domináltak. A király, aki mindig is szerette a jó ételeket, ezen az estén sem fogta vissza magát. Az asztalra olyan pompás fogások kerültek, amelyek egy uralkodóhoz méltók: kaviár, homár, savanyú káposzta, füstölt hering és pezsgő – mindezek együtt is egy igen laktató lakomát alkottak. Ám a történet csúcspontja még csak ezután következett: a desszert. Adolf Frigyes hatalmas rajongója volt a semlának, egy hagyományos svéd édességnek, amely egy mandulapasztával és tejszínhabbal töltött, forró tejjel tálalt édes buci.

A semla ( A kép forrása: flickr.com )

A legenda szerint a király nem kevesebb, mint tizennégy adaggal fogyasztott el ( 13-szor repetázott ) ebből a nehéz, gazdag édességből. Ez a féktelen lakmározás végzetesnek bizonyult. Néhány órával később a király rosszul lett, összeesett, és meghalt. A hivatalos halálokként “emésztési problémát” jegyeztek fel, de a történészek máig vitatják a pontos okokat. Valóban “halálra ette magát”? Vagy a túlevés miatt bekövetkezett agyvérzés vagy szívroham okozta a végzetét? Netán ételmérgezés történt? Bármi is történt azon a végzetes estén, Adolf Frigyes neve örökre összefonódott a gasztronómia történetével. Bár nem hódított meg országokat, és nem írta be nevét a történelem nagy stratégái közé, távozása igazi kulináris legendává vált. Egy végső figyelmeztetés minden ínyenc számára: élvezzük az élet örömeit – de talán ne tizennégy adag sütemény formájában!

Felhasznált forrás: lethbridgenewsnow.com, Meet Adolf, the King with the Culinary Crown