A legkegyetlenebb pápa, aki kinevezte az első inkvizítorokat, majdnem kiirtotta a macskákat, és felelős volt a bubópestis terjedésért!

Nem számít, hogy valaki a kutyákat vagy a macskákat kedveli-e inkább, a legtöbben valószínűleg nem szeretnék, ha a macskákat teljesen kiirtanák a Földről. IX. Gergely pápa azonban erről más véleményen volt, és 1233. június 13-án kiadott egy bullát, a Vox in Ramát, amely a macskákat a boszorkánysággal hozta összefüggésbe, és ezzel megindult az állatok tömeges irtása. Ez a történet is csak megerősíti azt a narratívát, hogy a középkor nagy része, az emberiség történelmének egyik mélypontja volt.

IX. Gergely jóváhagyja a rendeleteket. Raphael festménye, 1511. ( A kép forrása: Wikimedia Commons )

A bulla Marburgi Konrád inkvizítor németországi sátáni kultuszokról szóló beszámolóira reagált. Nem világos, miért gyűlölte Konrád annyira a macskákat, de számos vallomást mutatott be a pápának, amelyek szerint az ördögimádó eretnekek rituáléikban gyakran használtak macskákat, különösen fekete színűeket. A korabeli vélemények szerint Konrád ezeket a vallomásokat kínzással és fenyegetéssel csikarta ki. A beszámolók részletezték az úgynevezett fekete miséket is, amelyek során az eretnekek macskákat imádtak. Konrád szerint minden ilyen szertartásban fontos szerepet kapott egy macska: a fekete misén például az eretnekeknek az állat hátsóját kellett megcsókolniuk, majd gyertyákat gyújtottak, és egy félig ember, félig macska lényt imádtak. A pápai bulla részletesen leírta ezeket a rituálékat, és a macskák üldözésére szólított fel. A bulla hosszú távú hatása az volt, hogy megváltoztatta a macskákról alkotott képet az európai társadalomban. Korábban a pogányok és a korai keresztények is szent állatként tisztelték a macskákat, de most a pokol ügynökeinek tekintették őket. Ez a démonizálás különösen a fekete macskákat érintette, és erőszakos üldözésükhöz vezetett. 1233 és 1234 között Európa számos területén macskairtás kezdődött a katolikus egyház támogatásával, és ezzel párhuzamosan felerősödött a boszorkányüldözés is. Egyes tudósok szerint ennek következtében az 1300-as évekre Európa macskaállománya annyira megcsappant, hogy nem tudták hatékonyan szabályozni a patkány- és egérpopulációt, így IX. Gergely közvetve ugyan, de hozzájárulhatott a bubópestis terjedéséhez. Ma már tudjuk, hogy a betegséget a patkányokon élő bolhák terjesztették, de kevesebb patkánnyal kevesebb bolha is lett volna, így valószínűleg kisebb lett volna a járvány. A 14. század nagy pestisjárványa előtti kisebb, lokális járványokat is a macskáknak és az ördögnek tulajdonították.

Fekete macskák egy 13. századi középkori kéziratból. ( A kép forrása: Bodleian Libraries / CC-BY-NC 4.0 )

IX. Gergely más intézkedései is kegyetlenek voltak: ő alapította a szervezeti szintű pápai inkvizíciót, elfogadta a törvényt, amely az eretnekeket tűzhalálra ítélte, a bűnbánó eretnekeket pedig életfogytiglani börtönre. Ő volt az első pápa, aki inkvizítorokat nevezett ki az eretnekek felkutatására és megsemmisítésére. Maga az inkvizíció már “működött”, eddig a pillanatig szokás, az úgynevezett püspöki időszaknak nevezni – amely a 4. századtól a 12-13. századig tartott, ebben az időben az eretnekek üldözésével a püspökök foglalkoztak. IX. Gergely rendelete után pedig a szerzetesi időszak következett a 13. századtól a 19. századig, amikor domonkos és ferences rendi szerzetesek vezette inkvizíciós törvényszékek működtek, vagyis innentől szokás róluk, mint szervezetről beszélni. Illetve meg kell még említeni, hogy IX. Gergely előtt, már az amalrikianizmus ( más életmódot és gondolkodást követő emberek, nézeteik hasonlóak a panteizmushoz  ) tanítását III. Ince pápa idején az 1210. évi párizsi és az 1215. évi lateráni zsinatokon elítélték. A pápaság már ekkor utasította az egyházat, hogy törölje el őket a föld színéről. Később a az inkvizíció “célpontjainak” köre tovább bővült más csoportokkal, illetve a mindenki által ismert “boszorkányokkal”. Végül is olyan volt ez, mint a “modernebb” időkben a besúgás, amikor az államrendőrség eljött érted, és elvittek “beszélgetni”, ha a szomszédod szerint államellenes voltál. Nos a középkor ezen időszakában pedig, ha sokan állították rólad, hogy boszorkány, vagy isten tagadó ( pedig nem ) vagy az inkvizítorok jöttek el érted, és vittek el.

Érdekesség: Bár a címben a legkegyetlenebb pápának neveztük, a történelem könyvekben úgy is olvashatjuk, hogy IX. Gergely  1233. április 20-án kiadott inkvizítori rendeleteinek eredeti célja “nemes volt”, mégpedig az hogy megfelelő eljárást és tárgyilagos vizsgálatot vezessenek be a helyi egyházi és világi joghatóságok részéről az eretnekség gyakran szabálytalan és igazságtalan üldözésével vádolt személyek meggyőződésével kapcsolatban. Akár ez volt a valós cél, akár nem, egy dolgot tudhatunk. Az inkvizíció intézményének működése alatt, bizonyíthatóan több volt az “igazságtalan” eljárás, mint az “igazságos”, ha egyáltalán használhatunk erre az emberiséghez nem méltó kegyetlenkedésre, ilyen szavakat. 

A macskairtás IX. Gergely halálával csillapodott, de később ismét fellángolt, és a macskákat a sátánnal összekapcsoló elképzelés hosszú ideig fennmaradt. A 15. századi boszorkányüldözések során újra tömegesen gyilkolták a boszorkányok familiárisainak tartott állatokat, majd VIII. Ince pápa elrendelte a macskák egyházi kiátkozását is. Az ördöggel összejátszó macskák képe annyira tartósnak bizonyult, hogy a macskaégetés szokása Európa-szerte megmaradt: Angliában I. Erzsébet királynő 1559-es koronázásán egy tucat macskát égettek el, Franciaországban pedig minden évben Szent Iván éjszakáján kosárnyi macskát vetettek a tűzbe. Belgiumban, Ypres városában 1955 óta tartják a “macskaünnepet” – ma már csak plüssmacskákat dobnak ki a templom tornyából, de a középkorban élő macskákkal tették ugyanezt.

Felhasznált forrás: museumhack.com, Did Pope Gregory IX Order A Medieval Purge of Black Cats That Caused the Black Death?