Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Észak- és Dél-Korea hivatalosan még mindig hadban áll egymással, mivel az 1953-ban lezárult háborút csak fegyverszünet követte. Észak-Korea 1955-ben az önellátást és függetlenséget hirdető dzsucse ideológiát vezette be, de továbbra is Kína és a Szovjetunió gazdasági támogatására szorult. Az ország vezetője, Kim Ir Szen az 1960-as évektől kezdve "nagy vezérként" volt ismert, születésnapja április 15-én az ország legfontosabb ünnepévé vált, és 1970-től kötelezővé tették a róla készült jelvények viselését hivatalos eseményeken. Az ország mesterséges elszigeteltsége miatt 1965 óta nem tesznek közzé részletes gazdasági adatokat. Az 1960-as évek közepétől folytatott nagyszabású hadiipari fejlesztések miatt Észak-Korea gazdasága lelassult, és a 70-es évek végére fizetésképtelenné vált. Az észak-koreai hadsereg 1968-ban sikertelen merényletet kísérelt meg a dél-koreai elnök ellen, amelyben számos élet veszett oda. Kim Ir Szen tiszteletére országszerte több száz szobrot állítottak, és Phenjanban 1982-ben felépítették a diadalívet, amely az ő életének napjait szimbolizálja. Az 1990-es évek végén diplomáciai bonyodalmat okozott, hogy a KNDK nagykövetei a halott Kim Ir Szen aláírásával ellátott megbízóleveleket akartak átadni. Az országban 1997 óta a naptárt Kim Ir Szen születésnapjától számítják, és Kim Dzsongil főtitkárrá választásakor a párt gépkocsijainak rendszámai az ő születésnapjára utalnak. 
Posted in

A közelmúltban nyilvánosságra hozott, korábban titkosított dokumentumok között található a dühös Sztálin 1945-ben írt indulatos levele Roosevelt amerikai elnökhöz. Ebben a szovjet vezető élesen bírálta a nyugati szövetségesek lépését. Ezt írta benne!

A levelet 1945. április 3-án írták, papíralapú eredetije az Oroszországi Társadalompolitikai Történeti Állami Levéltárban található. A közelmúltban titkosítás alól feloldott dokumentumok tanúsága szerint a szövetségesek megpróbáltak megállapodni a háború utáni Európa berendezkedéséről közvetlenül a náci Németországgal, a Szovjetunió bevonása nélkül. A szovjet hírszerzés azonban rendszeresen jelentette Moszkvának nemcsak a különbékés tárgyalások tényét, hanem az elhangzott beszélgetések tartalmát is. Sztálin tisztában volt a történtekkel, ezért személyes és szigorúan titkos üzenetet küldött Rooseveltnek.

A szovjet vezető ebben a kemény hangvételű üzenetben élesen bírálta azokat a titokban, a svájci Bernben folytatott különbéke-tárgyalásokat, amelyeket Nagy-Britannia és az Egyesült Államok a náci Németország képviselőivel folytattak, a Szovjetunió kizárásával.

„Ön azt állítja, hogy semmilyen tárgyalás nem történt még – írta Sztálin az Egyesült Államok elnökének. – Ebből azt kell feltételezni, hogy Önt nem tájékoztatták teljeskörűen. Ami katonai kollégáimat illeti, ők a rendelkezésükre álló adatok alapján nem kételkednek abban, hogy tárgyalások valóban folytak, és ezek a németekkel való megállapodással zárultak, amely értelmében a nyugati front német főparancsnoka, Kesselring vezértábornagy beleegyezett abba, hogy megnyissa a frontot, és átengedje kelet felé az angol–amerikai csapatokat, cserébe pedig az angolok és amerikaiak megígérték, hogy enyhítik a fegyverszünet feltételeit a németek számára.”

Sztálin ezt követően megjegyzi, hogy katonai kollégái közel állnak az igazsághoz. Máskülönben nem lenne érthető, miért utasították el az angol–amerikaiak, hogy a berni tárgyalásokon részt vegyenek a szovjet hadsereg képviselői is.

„Számomra az is érthetetlen, hogy miért hallgatnak az angolok, akik Önre bízták, hogy levelezzen velem ebben a kényes kérdésben, miközben maguk továbbra is hallgatnak – folytatta Sztálin. – Holott köztudott, hogy az egész berni tárgyalási történet kezdeményezői az angolok voltak.” Megértem, hogy bizonyos előnyökkel járnak ezek a különbékés tárgyalások az angol–amerikai csapatok számára Bernben vagy máshol, mivel így az angol–amerikai csapatok ( a „rendelkeznek” szó áthúzva, kézzel javítva: „megkapják” – a szerk. megj. ) lehetőséget kapnak arra, hogy gyakorlatilag ellenállás nélkül mélyen benyomuljanak Németország területére.”


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A középkori udvari divat gyakran minden volt, csak kényelmes és praktikus nem. Kiválóan példázzák ezt a korszakról készült képeken gyakran látható hosszú orrú cipők, amelyekben járni is alig lehetett. 1366-ban V. Károly francia király kísérletet is tett eme eszement hóbort felszámolására és betiltotta az ilyesfajta cipők gyártását, azt remélve, hogy a készletek elapadásával a divat is átalakul – utólag azonban tudjuk, hogy törekvéseit kevés siker koronázta.

Sztálin ezután logikus kérdést vet fel: miért kellett ezt eltitkolni az oroszok elől, és miért nem tájékoztatták erről szövetségeseiket, az oroszokat?

„És így az a helyzet állt elő, hogy jelen pillanatban a németek a nyugati fronton ténylegesen beszüntették a háborút Anglia és Amerika ellen – vonja le a következtetést Sztálin. – A németek továbbra is háborúznak Oroszországgal ( a „keleti fronton” kifejezés áthúzva – a szerk. megj. ), amely Anglia és az Egyesült Államok szövetségese.” Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzet semmiképp sem szolgálja ( kézzel hozzáadva: „a bizalom megőrzését” – a szerk. megj. ) és erősítését országaink között – foglalja össze Sztálin.

Felfedett Roosevelt-tervek a Szovjetunió legyőzésére

„Már előző üzenetemben is írtam Önnek, és szükségesnek tartom itt megismételni: sem én, sem kollégáim semmiképp sem vállalkoznánk egy ilyen ( kézzel hozzáírva: „kockázatos” – a szerk. megj. ) lépésre, mivel tisztában vagyunk vele, hogy bármilyen pillanatnyi előny eltörpül a szövetségesek közötti bizalom megőrzésének és megerősítésének alapvető fontosságához képest” – ezekkel a szavakkal zárul az üzenet.

Megjegyzendő, hogy az amerikaiak és angolok a németekkel folytatott különbékés tárgyalásokat közvetlenül a híres jaltai konferencia után bonyolították le, amelynek során a szövetségesek kijelölték az együttműködés kereteit Németország legyőzése és Európa háború utáni politikai berendezkedésének kialakítása érdekében.

Hirdetés