Az aranyérmék mindig is különleges szerepet töltöttek be a pénztörténelemben. Míg az ezüstpénzek a mindennapi kereskedelem alappillérei voltak, addig az aranyérmék gyakran fontosabb célokat szolgáltak – például egy fogságba esett király kiváltását. Ebben az esetben a francia uralkodó, II. ( Jó ) János váltságdíja révén egy új pénznem született, amely később Franciaország gazdaságának egyik meghatározó elemévé vált.
Az aranyérmék visszatérése Európába
A 13. században az aranyérmék újra megjelentek Európában. Bár ekkor még viszonylag ritkák voltak, már léteztek, és egyre nagyobb szerephez jutottak. Korábban a bizánci solidus és annak utódja, a hyperpyron uralta az aranypénzek világát, ám a középkori észak-itáliai városállamok átvették a vezető szerepet ezen a téren. Közülük is kiemelkedett Firenze, amely 1255-ben kibocsátotta az első florint. A firenzei florin volt az első aranyérme, amelyet jelentős mennyiségben és elsősorban kereskedelmi céllal vertek, méghozzá körülbelül 600 éven keresztül. Ennek az érmének a megjelenése új korszakot nyitott az európai gazdaságtörténetben, amelynek hatása messze túlmutatott Olaszország határain.
Franciaország első próbálkozása
A firenzei példát követve IX. ( Szent ) Lajos francia király 1266-ban kibocsátotta Franciaország első aranyérméjét, az Écu d’or-t. Az érme elülső oldalán a francia címert ábrázolták, innen ered az „Écu” ( pajzs ) elnevezés. Bár a király ezzel próbálta bevezetni a francia aranypénzt, az érmének nem volt hosszú élete: néhány évszázadon át csak elvétve bukkant fel.
A 14. század – Franciaország megpróbáltatásai
Bár Franciaország ekkoriban Európa egyik leggazdagabb és legnépesebb országa volt, a 14. század hatalmas csapásokat hozott. Az előző két évszázad melegebb éghajlata véget ért, és a klímaváltozás miatt hűvösebb, csapadékosabb időszak következett. Az élelmiszertermelés csökkent, a párizsi lakosság és a parasztság lázongása, pestisjárvány, éhínségek sújtották az országot, és a népesség növekedése megtorpant. 1337-ben Franciaország és Anglia között kitört a százéves háború, amely pusztító hatással volt az ország gazdaságára és társadalmára. A háború egyik legmegrázóbb eseménye az 1356-os poitiers-i csata volt, amelyben az angolok döntő győzelmet arattak, és foglyul ejtették Franciaország királyát, II. Jánost.
II. János ( balra, középen ) lovaggá üt három jelöltet. ( Grandes chroniques de France, 14–15. század ), illetve Edward ( jobbra ) a Térdszalagrend lovagjaként egy 1453-as kéziraton.
Egy király váltságdíja aranyban
A csatában az angolokat Edward walesi herceg, a Fekete Herceg ( ragadványnevét egyes források szerint páncéljának színe miatt kapta ) vezette, aki a jól szervezett és fegyelmezett seregével megsemmisítő vereséget mért a francia lovagseregre. II. János fogságba esett, és az angolok tetemes váltságdíjat követeltek érte. Az angolok eredetileg 4 millió écu-t követeltek, később 3 millióra mérsékelték az összeget.
A Brétigny-i szerződés, amelyet 1360 májusában készítettek elő, rendkívüli, 3 millió aranykoronában határozta meg II. János váltságdíját. Ez az összeg körülbelül két-három évnyi francia királyi bevételnek felelt meg, amely akkoriban Európa legnagyobb nemzeti költségvetését jelentette. 1360. június 30-án II. János elhagyta a londoni Tower-t, majd az Elthami palotába vonult, ahol Philippa angol királyné fényűző búcsúünnepséget rendezett tiszteletére. Az éjszakát Dartfordban töltötte, majd folytatta útját Dover felé. Útközben megállt Ospringe-ben, a Maison Dieu Szent Mária rendházban, majd július 4-én Canterburyben tiszteletét tette Szent Tamás Becket sírjánál. Ezután Dover várában vacsorázott Fekete Herceggel, aki a Brétigny-i szerződés egyik fő tárgyalója volt. Végül július 8-án megérkezett Calais-ba, amely ekkor még angol kézen volt. A királynak volt egy másik fia is, Jean de Berry ( Berry herceg ), ő nem maradt túszként Angliában, bár kezdetben úgy volt, hogy ő is az lesz. Őt már 1360-ban, a szerződés aláírása után szabadon engedték, így amikor II. János 1363-ban visszatért az angol fogságba, Jean de Berry Franciaországban maradt, és a francia politika egyik fontos szereplője lett.
A francia nemesség azonban nehezen tudta előteremteni ezt a hatalmas pénzösszeget, ráadásul a politikai megosztottság tovább nehezítette a helyzetet. A régensként uralkodó Károly ( a későbbi V. Károly ) kénytelen volt pénzügyi reformokat bevezetni, és új adókat kivetni, hogy előteremtse a szükséges összeget. Miközben Franciaország gazdasági nehézségekkel küzdött, a törvény és rend összeomlóban volt, II. János angliai fogsága meglehetősen kényelmes volt. Fogsága alatt II. János, királyi kiváltságokat élvezett, amelyek lehetővé tették számára, hogy szabadon közlekedjen és fényűző életmódot folytasson. A Fekete Herceg udvarában a francia király bőséges lakomákon vett részt, vadászott, bálokon mulatott, és még a családját is rendszeresen meglátogathatta. A király angliai fogságának számadáskönyvei szerint lovakat, háziállatokat és ruházatot vásárolt, miközben udvarában asztrológust és udvari zenekart is fenntartott. A pletykák szerint János néha szándékosan halogatta a váltságdíj kifizetését, mert jobban élvezte az angol udvari életet, mint az otthoni kaotikus állapotokat. Amikor végül kiszabadult, fiát I. Lajos-t ( franciául: I. Louis d’Anjou ) hagyta hátra túszként az angoloknál, hogy garantálja a fizetést. Ám amikor Lajos megszökött, II. János – a lovagi becsület nevében – önként visszatért Angliába, ahol 1364-ben meghalt.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A ruandai népirtás amely a második világháború óta az egyik legnagyobb tömegmészárlás volt, 1994. április 6-tól július közepéig zajlott, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut öltek meg. Az országban korábban a tuszi kisebbség vezette a kormányt, de amikor Ruanda felszabadult a belga gyarmati uralom alól, a hutuk vették át az irányítást, és megkezdődött a tuszik üldözése. A népirtás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1994. április 6-án ismeretlenek lelőtték Juvénal Habyarimana hutu elnök repülőgépét, amelyért a tuszikat vádolták, bár valószínű, hogy hutu szélsőségesek követték el a merényletet. A mészárlások április 7-én kezdődtek, amikor hutu szélsőségesek meggyilkolták a miniszterelnök asszonyt és 10 ENSZ-katonát, akiknek testét brutálisan meggyalázták. A világszervezet ezután hazarendelte a békefenntartók nagy részét, és csak kevesen maradtak Ruandában. Az országban a hadsereg és a hutu milíciák útzárakat állítottak fel, ahol a tuszik csak akkor menekülhettek meg, ha ENSZ-járműben utaztak. Az ENSZ katonái néha cigarettával, sörrel vagy whiskyvel fizették le a milicistákat, hogy megmentsék a tuszikat. A gyilkosságokat gyakran bozótvágó késsel, karddal, lándzsával vagy bottal hajtották végre, áldozataik között nők és gyerekek is voltak. Sok hutu férjet kényszerítettek arra, hogy saját tuszi feleségét ölje meg, mivel sokan vegyes házasságban éltek. A vérengzések során a gyilkosok gyakran iskolákban és templomokban mészároltak le embereket, gyakran a keresztény papok együttműködésével. Vidéken a holttesteket banánlevelekkel takarták le, hogy elrejtsék a mészárlás nyomait a légi felvételeken. A népirtás alatt 2-500 ezer nőt erőszakoltak meg, és becslések szerint 2-10 ezer gyermek született az erőszakos közösülések következtében. Az erőszakot gyakran szándékosan HIV-fertőzött milicisták követték el, hogy ezzel is pusztítsák a tuszikat. A vérengzéseknek július közepén az FPR ( Ruandai Hazafias Front ) alakulatai vetettek véget, akik átvették az ország irányítását és új kormányt alakítottak. Az események következtében mintegy 2 millió hutu menekült el Ruandából. |
Az első Franc – A váltságdíj pénzneme
A hatalmas váltságdíjat végül nem az Écu d’or érmében, hanem egy új pénznemben, a Franc-ban fizették ki. V. Károly király 1360-ban bevezette ezt az új aranyérmét, amelynek elülső oldalán II. János páncélban, lovon ülve volt látható. A franc à cheval volt az első francia frank, egy 24 karátos aranypénz, amely 3,88 grammot nyomott. II. ( Jó ) János francia király ( 1350–1364) angol fogságából való kiváltásának finanszírozására bocsátották ki. 1360. december 5-én hozták létre, és 1361 februárjától 1364-ig volt forgalomban. Bár a „frank ( franc )” szó jelentése „szabad”, valószínűbb, hogy a pénz neve egyszerűen a rajta szereplő Francorum Rex ( „a frankok királya” ) feliratból származik. A frank értéke egy livre tournois-nak felelt meg, és a „frank” szó gyorsan a livre szinonimájává vált. A franc à cheval 1360. december 5-én, Compiègne-ben született, II. János rendelete alapján, hogy fedezze váltságdíjának kifizetését. Halála után fia, V. Károly folytatta a pénz verését 1364 szeptemberétől, immár saját nevében.
Franciaország, II. ( Jó ) János, franc à cheval, 1360–1364, aranyérme ( A kép forrása: vcoins.com )
Ez volt az első francia királyi pénzérme, amelyen az uralkodó lovagként jelent meg, harci menetben ábrázolva. Egyben ez volt az első olyan érme is, amely a „frank” nevet viselte – egy olyan név, amely később Franciaország hivatalos pénznemévé vált. Az érem előlapján II. János látható, amint balra vágtat lován, felemelt karddal. Koronás sisakot visel, amelyet egy liliom díszít, míg páncélingje fölött egy liliomos köpenyt hord. A lovat takaró díszítés szintén tele van fleur-de-lis ( liliom ) motívumokkal. A körbefutó felirat: IOHANNES DEI GRATIA • FRANCORV REX, amelynek jelentése: „János, Isten kegyelméből a frankok királya”. A hátlapon lombos kereszt négylevelű lóherével a közepén, palmettákkal díszített négykaréjos keretben, a sarkokban négy üreges lóherével. A körbefutó felirat: CHRISTUS VINCIT CHRISTUS REGNAT CHRISTUS IMPERAT, amelynek jelentése: „Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol”..
Az angol kincstár gyarapodása
Miközben a franc érmék Franciaország gazdasági megerősödésének alapjait teremtették meg, iróniával határos módon az angol kincstár is hatalmas nyereségre tett szert a váltságdíjból. Az így befolyt vagyon hozzájárult az angol gazdaság stabilizálásához, és előkészítette az utat a későbbi angol birodalom kiépítéséhez. A franc végül Franciaország egyik legstabilabb pénznemévé vált, amelyet évszázadokon át használtak. A király váltságdíja tehát nemcsak egy történelmi esemény, hanem egy új korszak kezdetét is jelentette a francia pénztörténetben.
Felhasznált források:
coinsandhistoryfoundation.org, The First Franc – a King’s Ransom
fr.wikipedia.org, Franc à cheval
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
