A kaszinók “pénze”, ami nem pénz, de mégis pénzként funkcionál, de fizetni nem lehet vele!

Amikor ismerősök, barátok kérdezik, miről lehet írni egy ilyen oldalon akár napi szinten is több cikket, és elkezdem sorolni, gyakran “leállítanak”, hogy oké-oké, elhiszem. Mivel a kérdésük általában arra irányul ( a témához laikusoké ), hogy nem értik, hogy-hogy nem lehet kimeríteni ezt a témát. Egy híroldalt ugye tulajdonképpen nem nehéz “feltölteni”, hisz ha akarjuk, ha nem, a világban mindig történik valami, ami az adott oldal tartalmába felkerülhet. Nos a numizmatika is felveszi a versenyt 🙂 a  napi hírekkel. 

Egyrészt napi szinten jelennek meg új kibocsátások, jelentenek be változásokat a központi bankok, pénzverdék, vagy vonnak ki a forgalomból valutát, régészek, numizmatikusok kutatásaikat publikálják, illetve maga a pénztörténelem, a monetáris múlt, szinte kimeríthetetlen témát kínál. Lehet hallottál már a kaszinó zsetongyűjtés, vagy  exonumia gyűjtés fogalmakról. Nos az alábbiakban, ezt a témakört fogjuk  most érinteni.

A numizmatika ( ógörögül νομισματική ) a pénz és pénztörténet tudományos tanulmányozását jelenti a legkülönfélébb formákban. Bár a numizmatikusokat leginkább mint az érmék szakértőit ismerik, a tudomány érdeklődési körébe tartoznak még a pénzjegyek ( notafília ), értékpapírok ( szkripofília ), érmek és zsetonok is ( ezekre összefoglalóan mint exonúmia hivatkoznak ).  Az exonúmia a numizmatika egyik határtudománya, amely zsetonokkal  foglalkozik. Az exonúmia a következő, törvényes fizetőeszközöket helyettesítő eszközökkel foglalkozik: bankkártya, érem, zseton, névjegyérem

Nemrég rendezgettem a gyűjteményem, és kezembe akadt, egy nagy méretű, elég súlyos “valami”. Egy régebbi aukción vettem, nem túl soké, pusztán csak mert megtetszett, és különlegesnek találtam. Egy kaszinó ( Casino ) token akadt a kezembe 🙂 Mégpedig a Las Vegasi- Caesers Palace-ból. A “címlete” 1 dollár. De mik is ezek a tokenek, zsetonok?

A kaszinó tokeneket először a Franklin Mint ( magán pénzverde, amelyet Joseph Segel alapított 1964 -ben Wawa -ban, Pennsylvaniában ) állította elő a Harrah’s Reno és a Lake Tahoe kaszinók számára 1965-ben, amikor az ezüst árának emelkedése miatt problémássá vált a tényleges ezüstdollárok játékcélú felhasználása. Csak a kibocsátó kaszinóban fogadták el őket, ezeket az érméket be lehetett dobni a játékgépekbe ( elsősorban erre készültek ) vagy fel lehetett dobni egy kártyaasztalra a fogadás megtételéhez. A tokeneket, zsetonokat a “kaszinóketrecnél” lehetett beszerezni, majd visszaváltani forgalmi pénzre. A kaszinókon kívül általában nincs értékük, de sok esetben taxisok, pincérek elfogadták őket.

Harrah’s Reno, az 1960-as években

Érdekesség: A zsetonokat több okból kezdték el a kaszinókba bevezetni. A zsetonhalmok egységes méretének, alakjának és mintázatának köszönhetően könnyebben összemérhetőek a valutával összehasonlítva. Ez az attribútum azt is lehetővé teszi a boxfőnöknek vagy a biztonsági szolgálatnak, hogy gyorsan ellenőrizzék a fizetett összeget, csökkentve annak esélyét, hogy a kaszinó alkalmazott helytelenül fizessen az ügyfélnek. A kaszinó hivatalos zsetonjainak egységes súlya lehetővé teszi, hogy nagy halom zsetont lemérjenek, ahelyett, hogy összeszámolnák őket ( bár az olyan segédeszközök, mint a zsetontálcák, sokkal gyakoribbak. ) Ezenkívül megfigyelhető, hogy a vendégek szabadabban játszanak tokenekkel, zsetonokkal, mint a forgalmi valutával. Pragmatikusabb ok pedig, hogy a kaszinók készpénz helyett zsetont használnak az asztali játékokon, hogy eltántorítsák a játékosokat attól, hogy visszavegyék ( felvegyék az asztalról ) tétjüket, és megpróbáljanak elmenekülni, ha a fogadásuk nem nyerne, mivel a zsetonokat a készpénzzel ellentétben a kaszinó pénztáránál kell beváltani, és nincs értékük a kérdéses kaszinón kívül. Végül a zsetonokat a kaszinókörnyezet szerves részének tekintik, és nem lenne népszerű, ha lecserélnék őket valamilyen alternatív pénznemre.

Rövid időn belül, a tokenek gyűjthetőekké váltak, az emberek eltették őket, majd megjelentek aukciókon is, akár a Franklin Mint gyártotta, akár az Osborne Coinage, a Michigan Tool & Engineering, a Product Engineering vagy a Wendell’s. Az 1960-as évek végén a legkeresettebb kaszinó tokenek közé tartoztak a renoi Nevada Club, a Carson City-i Nugget, valamint a Las Vegas-i Thunderbird és Silver Slipper számára vert dolláros slot tokenek. Amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan el is tűntek, amikor is megjelentek az Eisenhower vagy “Ike” dollárok. 1971-től verték őket. Gyűjtőknek készült ezüstből ( 0.400 ), de a forgalmi kiadást réz-nikkel anyagból verték, ezek már megfeleltek a kaszinóknak. A nem ezüstdollárokból álló új kínálat miatt, a kaszinók tokenverésének gyakorlata megszűnt.

Eisenhower-dollár, 1971

Amikor 1978-ban az Eisenhower-dollárt kivonták a forgalomból, a kaszinók ismét zöld utat kaptak, hogy visszatérhessenek a tokenüzletbe. 1979-ben meg is jelentek az új kiadások. Ebben az évben, rengeteg fajtájú és számú kaszinó token készült, a gyűjtők nagy örömére. Az én tokenem is ebből az évből származik.  A kaszinó tokenek közeli rokonai a póker zsetonok, amelyeket kizárólag kártyaasztaloknál használnak. Ezek általában fröccsöntött műanyagból, vagy préselt agyagból készültek.

Egy 1979-es Caesars Palace 1 dollar, ( nem az én példányom, az enyém erősen használt 🙂 )

A két legritkább kaszinózseton a Golden Goose és a Lucky Casino számára készült, mindkettő a Las Vegas-i Fremont Streeten található. A Lucky Casino 1963 és 1967 között pénzt “vett el” a szerencsejátékosoktól – mivel az 5 dolláros zsetonjait,  csak 2  dollárosként számolta el. A Golden Goose alig egy évvel tovább működött, 1975 és 1980 között, de azért olyan ritka egy Golden Goose kaszinó zseton, mert a Goose egyetlen blackjack asztala  mindössze csak egy évig fogadott vendégeket.

Természetesen nem csak az Egyesült Államok kaszinóiban találkozhatunk kaszinó tokenekkel, zsetonokkal, de most nem “kalandozunk” másfelé, talán majd egy másik cikkben szétnézünk egyéb országokban is.