Az egyik legérdekesebb történet Adolf Hitler zsidókhoz fűződő személyes kapcsolatai közül ( több ilyen is volt ) Rosa Bernhardine “Bernile” Nienau [ 1926–1943 ] története. Nienau egy német-zsidó lány volt, akit a „Führer lányának” hívtak, mivel közeli barátságban állt Hitlerrel 1933 és 1938 között. Nienau 1926. április 20-án született – ugyanazon a napon, mint Hitler. Rosa Bernile Nienau Bernhard Nienau orvos ( 1887–1926 ) és Karoline Nienau-Helwig ápolónő ( 1892–1962 ) lánya volt. Édesapja közvetlenül születése előtt halt meg. Nienau, édesanyja Karoline és anyai nagyanyja, Ida ( született Morgenstern ) Voit-tal együtt 1928 körül Münchenbe költöztek. Ida zsidó származású tanár volt, így Bernile nagyanyja részben zsidó származású volt.
Első találkozás Adolf Hitlerrel
1933 tavaszán ( pontosan 1933. április 20-án, azon a napon, amikor Hitler betöltötte 44. életévét ), valószínűleg az édesanyja ösztönzésére, a hétéves Bernile Nienau a látogatók tömegében előre furakodott az Obersalzbergen, hogy felhívja magára Hitler figyelmét. Világoskék szemei és szőke haja megkapta Hitler figyelmét, és így kiválasztották, hogy közelebbről találkozhasson a Führerrel. Már 1933-ban ismert volt Hitler előtt, hogy Bernile anyai ágon zsidó származású volt, mivel anyja és anyai nagyanyja zsidó származással bírt. Ezt követően Bernile és Hitler között „barátság” alakult ki, amely 1938-ig tartott. Közös születésnapjuk is volt: április 20-a. Bernile a Führert “Hitler bácsinak“ kezdte hívni, ahogy például Joseph Goebbels, a náci propagandaminiszter gyermekei is. Hitler pedig „kedvesemként” hivatkozott rá. Az anya, akinek férje életét vesztette az első világháborúban, állítólag bátorította a kapcsolatot, nem utolsósorban azért, mert azt várta, hogy ez előnyt jelent a magasabb nyugdíjért folytatott küzdelmében. A berlini Szövetségi Levéltárban 17 olyan levél található, amelyet Bernile, valószínűleg édesanyja segítségével, 1935. január 18. és 1939. november 12. között írt Hitlernek és fősegédjének, Wilhelm Brücknernek.
1936. szeptember 27-én keltezett levél egyik részlete: „Kedves Brückner bácsi! Ma sok mondanivalóm van. A nyaralás alatt az Obersalzbergen voltunk, és kétszer is meglátogathattam kedves Hitler bácsit! Sajnos Ön sosem jött fel. […] Már dolgozom a karácsonyi munkán. […] Újra kötök egy pár zoknit Hitler bácsinak, mert megkérdeztem, hogy a tavalyi megfelelő volt-e, és azt mondta, igen! Idén finomabb gyapjúval dolgozom, Anyu csak a saroknál segít. Nagyon melegek lesznek, és mivel sokat utazik, fontos, hogy ne fázzanak a lábai. […] Anyu is üdvözletét küldi, sok üdvözlettel és puszikkal: Berniléd.”
Bormann volt az, aki véget vetett a “barátságnak”
Azonban amikor Martin Bormann tudomást szerzett Bernile nem „teljesen német” vérvonaláról, megtiltotta ( parancsba adta ), hogy a kislány és anyja a Berghofban megjelenjenek. Hitlert kezdetben nem tájékoztatták, és állítólag egy idő után megkérdezte, hová tűnt kedvenc gyermeke. Hitler végül csak akkor értesült a tilalomról, amikor személyes fotósa, Heinrich Hoffmann panaszkodott, hogy Bormann megtiltotta a fényképek publikálását, amelyek Hitler „lányával” készültek. Hoffmann „Hitler, ahogy láttam” című könyvében idézte Hitlert: „Vannak emberek, akiknek valódi tehetségük van minden örömömet elrontani.” Hoffmann „Jugend um Hitler” ( Fiatalság Hitler körül ) című képes könyve, amely Berniléről és Hitlerről készült fényképeket is tartalmazott, továbbra is kapható volt, de Bormann megtiltotta újabb képek nyomtatását. Aggodalmában, hogy a kislány zsidó származása miatt rossz fényt vethetnek rájuk a fotók, Bormann azt szerette volna, hogy minden ilyen képet eltüntessenek a Hoffmann-könyvekből. Hoffmann 1955-ös „Hitler az én barátom volt” című könyvében az egyik képet így címezte: „Hitler kedvence — boldoggá tette, ha láthatta a Berghofban, amíg egy fontoskodó fel nem fedezte, hogy nem tisztán árja származású.” Ez valószínűleg Bormannra utalt. 1938. április 19-én Hitler adjutánsa, Fritz Wiedemann, leírta a pártirodáknak, hogy Hitler „tisztán emberi hozzáállást” tanúsított a gyerekkel szemben, figyelmen kívül hagyva zsidó származását. 1938 májusában hivatalosan is felszólították Bernile anyját, Karoline-t, hogy szüntesse meg a pártvezetőkkel való kapcsolatokat és a Berghof látogatását. Hitler meghajolt saját politikájának kényszere előtt, és engedett a nyomásnak: soha többé nem látta és nem vette fel a kapcsolatot korábbi kis barátjával. A fennmaradt információk alapján, úgy tudjuk, hogy Bernile családját, a “szakítás” után sem üldözték a nácik. Egy évvel azután, hogy Hitler titkára elrendelte a kapcsolat megszakítását, kitört a második világháború. Rosa, mint a zsidók milliói, nem élte túl a háborút. 17 éves korában, körülbelül egy évtizeddel a náci elnyomóval való első találkozása után, gyermekbénulásban halt meg egy müncheni kórházban. Sírja a müncheni nyugati temetőben található. Karoline, az édesanyja jóval a háború után, 1962. július 26-án halt meg.
Néhány részlet, amely kiegészítheti Rosa Bernile Nienau történetét és annak történelmi kontextusát:
Heinrich Hoffmann szerepe: Hoffmann, aki Hitler hivatalos fotósa volt, jelentős szerepet játszott abban, hogy a közvélemény egy bizonyos képet alakítson ki Hitlerről. Azáltal, hogy publikálta a fényképeket Hitler és Bernile közötti interakciókról, Hoffmann hozzájárult ahhoz, hogy a Führert emberibbnek és kedvesebbnek tüntessék fel, ami propagandacélokat szolgált.
A Berghof jelentősége: Hitler berghofi rezidenciája nemcsak nyaralóhely volt, hanem egyfajta központja is lett a náci vezetésnek és diplomáciai fogadásoknak. Az, hogy Bernile itt találkozott Hitlerrel, kiemeli, hogy mennyire különleges volt a kapcsolatuk, hiszen nem sok ember kapott személyes meghívást ide.
A náci ideológia kettőssége: A Nienau-ügy jól példázza a náci ideológia ellentmondásait. Hitler magánéletében megengedőbb lehetett egy-egy személyes kapcsolattal szemben, ám politikai és ideológiai szinten a fajelméletet szigorúan betartották. Ez megmutatja, hogy a személyes érzelmek és a párt által megkövetelt ideológia között feszültségek lehettek.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az ébresztőórák előtt voltak „kopogtatók”. Az 1970-es évekig felbérelhettél, úgynevezett kopogtatót, hogy megkopogtassa az ablakot, és reggel felébresszen. Hosszú botokat, csörgőket, puha kalapácsokat vagy borsólövőket használtak a "munka" elvégzéséhez. A szabály szerint addig nem hagyhatták el az ügyfél ablakát, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fel nem ébredt. A fizetésük kevés volt, csak az eredeti munkájuk kiegészítésére volt elég. Általában időseb férfiak vagy nők végezték ezt a munkát, de volt rá példa, hogy járőröző rendőrök is így egészítették ki a keresetüket. |
Martin Bormann befolyása: Bormann szerepe a náci hierarchiában rendkívül fontos volt, és hírhedt volt könyörtelenségéről. Az, hogy ő kezdeményezte Bernile kitiltását, azt jelzi, hogy mennyire ügyelt a náci párt ideológiai tisztaságára, még akkor is, ha ezzel közvetlenül szembekerült Hitler érzelmeivel.
Nienau halála: Bár Bernile Nienau története tragikusan ért véget, halála nem a holokauszt áldozataként történt, hanem egy természetes betegség, a gyermekbénulás miatt. Ez rávilágít arra, hogy még a náci uralom alatt sem minden zsidó származású ember halt meg közvetlenül az üldöztetés miatt, hanem más okokból is vesztették életüket.
A náci propaganda és a zsidó kapcsolatok: A Nienau-ügy és hasonló esetek rávilágítanak arra, hogy a náci vezetők – beleértve Hitlert is – néha személyes okokból eltérhettek az általuk propagált eszméktől, ám ezek az eltérések szinte mindig rövid életűek voltak és rejtve maradtak a nyilvánosság előtt.
Ez a történet nemcsak egyedülálló példája a náci rezsim belső ellentmondásainak, hanem rávilágít arra is, hogy a diktatúra hogyan próbálta elrejteni vagy elhallgatni az ilyen kapcsolatokat, amikor azok veszélyeztették a hivatalos narratívát.
A hírhedt “virágos” fotó
Az Alexander Historical Auctions 2018-as aukcióján árverésre került egy hírhedt fénykép, amelyen Adolf Hitler egy fiatal, Rosa Nienau nevű zsidó származású lányt ölel át és mosolyog rá. A képhez mellékelt magyarázat szerint Nienau és Hitler között barátság alakult ki 1933 és 1938 között, és ezt bizonyítja az is, hogy a Bundesarchiv archívumában 17 olyan levelet őriznek, amelyet Rosa vagy édesanyja írt Hitlernek vagy annak segédjének, Wilhelm Brücknernek. A kép különlegessége, hogy virágdíszítés ( kilenc havasi gyopár és egy négylevelű lóhere ) található rajta, amelyet az aukciós ház állítása szerint maga Rosa helyezett el a fényképen. Az aukció előkészítése során ezeket az elemeket úgy tüntették fel, mintha különleges történeti jelentőséggel bírnának, ezzel növelve a tárgy árát és a potenciális érdeklődést. A fénykép valódi hátterével kapcsolatban azonban komoly kétségek merültek fel. A Bundesarchivban valóban megtalálhatóak Nienau levelei, de ezek soha nem kerültek közvetlenül Hitlerhez, csupán Brückner irodájába. Az sem bizonyítható, hogy a virágokat és a lóherét tényleg Rosa ragasztotta volna a képre, ami az aukciós leírás egyik fő állítása volt. Egy korábbi árverésen, 2007-ben ugyanezt a fényképet még úgy hirdették, hogy Hitler ragasztotta rá ezeket a díszítőelemeket – az állítások tehát idővel módosultak, hogy a kép értékét növeljék.
A fénykép hátteréhez tartozik, hogy Heinrich Hoffmann, Hitler hivatalos fotósa már a harmincas években publikálta a képet különböző sajtótermékekben és könyvekben. A kép széles körben ismertté vált Németországban, ahol akár képeslapként is meg lehetett vásárolni. Az akkori politikai légkörben, amikor Hitler határozottan antiszemita politikát folytatott, különösen furcsa volt, hogy egy zsidó származású gyermek ilyen közeli kapcsolatba került vele, bár később Bormann, a náci párt egyik befolyásos tagja eltiltotta a családot Hitler társaságától, amikor kiderült, hogy Nienau nem árja származású. Az aukción elért magas ár – 11 250 dollár – nagy sajtóvisszhangot ( Up for auction: Photo of Hitler embracing young girl he knew was Jewish, Kisebb vagyont adtak a Hitlert és kis barátját, egy zsidó lányt ábrázoló fotóért ) keltett, és világszerte felhívta a figyelmet az ilyen tárgyak iránti érdeklődésre, különösen azok körében, akik hajlamosak hitelességükön túlértékelni az ilyen relikviákat. A kép értékesítése és a történet feldolgozása ráadásul komoly aggodalmakat vet fel, mivel az ilyen események, valamint a hamis vagy félrevezető történetek terjesztése a holokauszttagadók számára is hasznos eszközként szolgálhat. Ennek eredményeként az aukciók során értékesített, vitatható eredetű náci relikviák gyakran hozzájárulnak a történelem torzításához és a valós események árnyalásához. Összefoglalva: bár az Alexander Historical Auctions próbálta a tárgy hitelességét igazolni, valós bizonyítékokat nem sikerült felmutatni a díszítőelemek eredetéről vagy Hitler és Nienau közötti különleges kapcsolat mélységéről. Az aukció sikeresen növelte a tárgy iránti érdeklődést és annak ázsióját, de kétségtelenül kérdéseket vet fel az ilyen típusú relikviák értékesítésének etikájával kapcsolatban, hiszen azok gyakran torzítják a történelmet és érzékenyítenek a hitleri rezsim iránt, akár akarva, akár akaratlanul.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
